Interjú

Az Európai Unió Tanácsának ügynökségéről vanszó, amelyet azzal a küldetéssel hoztak létre, hogy „támogassa atagállamokat az európai védelmi képességek javítására irányulóerőfeszítéseikben a válságkezelés terén, és fenntartsa az EurópaiBiztonsági és Védelempolitikát, jelenlegi és jövőbeni formájábanegyaránt”. Ezért meg kell vizsgálnunk napjaink igényeit, és előrekell jeleznünk azokat a követelményeket, amelyek teljesítésére20-30 éven belül szükség lesz.

Az Ügynökség négy fő funkciót tölt be. Ezek a védelmi képességekfejlesztéséhez, a fegyverzetek terén történő együttműködéshez, azeurópai védelmi technológiai és ipari bázishoz, valamint a kutatásés technológia terén való együttműködés előmozdításáhozkapcsolódnak. Mindez a felelősségek meglehetősen széles tartományátjelenti, még ha nem is felelünk semmilyen műveletekkel kapcsolatosdologkért, és véleményünket nem kérik ki védelmi politikai ésstratégiai ügyekben.

Minden EU-tagállam részt vesz az Ügynökségben, kivéve Dániát, mertutóbbi úgy döntött, hogy nem vesz részt az ESDP-ben. Afinanszírozási mechanizmus egy bruttó nemzeti jövedelemkulcsonalapul. Igaz, jelenleg az érintett összegek nem különösebbennagyok. A költségvetés erre az évre 20 millió eurót tesz ki. Ezelegendő a személyzet fizetésére, új irodába költözésre és 3 millióeurónyi előkészítést szolgáló összeg marad megvalósíthatóságitanulmányokra.

Az Európai Védelmi Ügynökség a harmadik ügynökség, amely a Tanácshatásköre alá került. Az első kettő a Műholdas KözpontTorrejón-ban, és a Biztonsági Tanulmányok Intézete Párizsban,melyek mindegyikét a Nyugat-Európai Uniótól vette át aTanács.

Számos dolog egyedi a mi szervezetünkben. AzÜgynökség kicsi, de széles körű felelőségekkel rendelkezik ésszándék szerint valóban a tagállamok tulajdonát képezi. Vezetésétegy Irányító Bizottság végezi, amelynek elnöki tisztét JavierSolana (az Ügynökség vezetője, és így az én főnököm) tölti be – azügynökség tagjai az egyes védelmi miniszterek. Az ügynökség számosformában ülésezik. Néha a nemzeti fegyverzeti igazgatók is jelenvannak. Néha a kutatási és technológiai igazgatók fognakmegjelenni. Néha a képességfejlesztésért felelős személyek vannakjelen. Mire az ügynökség végre működőképes lesz, átlagosanhathetente fogunk ülésezni.

Csaknem a teljes személyzetünket a tagállamok adják, amelyekszámára közös tevékenységeik fókuszpontjaként fogunk szolgálni. Egysor megbeszélést, szemináriumot, munkacsoportot, és mástöbbé-kevésbé formalizált struktúrát szervezünk, hogy olyan hellyéváljunk, ahol a tagállam egy meghatározott tevékenységi spektrumbanjönnek össze és működnek együtt. A tevékenységek kiterjedése aszervezeti felépítés erőssége, mivel lehetővé teszi számunkraszinergiák létrehozását.

A WEAG június végén befejezi működését, funkcióit mi vesszük át.Remélem, hogy mivel képesek vagyunk sokkal holisztikusabb módonkezelni őket, további szinergiákat tudunk majd létrehozni akülönböző napirendekből. Az OCCAR egy kormányközi ügynökség, de nemEurópához tartozó. Kizárólag a hat érdekelt félhez tartozik, ésszigorúan olyan beszerzési ügynökség, amely programoklefolytatásáért létezik. Ily módon nemrég átvette az A400MAirlifter program kezelését. Az OCCAR feladata ebben az esetben avállalkozó kezelése, hogy a repülőgépek a szükséges időben ésköltséggel kerüljenek leszállításra. Tevékenységünk és OCCARtevékenysége előtt kezdődik és ebben a szakaszra is korlátozódik.Törekedni fogunk konszenzus kialakítására a képességbeliprioritásokat illetően, majd ezután javaslatokat dolgozunk ki,ötleteket terjesztünk elő, és újra konszenzust hozunk létre, hogyegyütt többet végezzünk. Talán a jövőben magunk is végzünk némiirányítási munkát, Jelenleg azonban szerepünket az OCCARkiegészítőjeként látjuk. Remélhetően azokat az együttműködésiprogramokat kell generálnunk, amelyeket azután az OCCAR esetlegkezelhet. Habár senki sem köteles az OCCAR-hoz fordulni ilyenirányításért, az OCCAR ezt a munkát jól végzi, és valószínűlegérdeklődne annak továbbvitele iránt.

Jelenleg körülbelül 30-an vagyunk, de miutánbefejeztük a kezdeti létszám-toborzást, idén nyárra összesen 77-enleszünk. Négy fő igazgatóságra vagyunk felosztva, ezek mindegyike aképességfejlesztés négy fő funkciójának felel meg:kutatás/technológia, fegyverzetek, valamint ipar és piac. Igaz, akutatás/technológiai igazgatóságon dolgozó személyek nem töltikmajd kizárólag egy kutatási/technológiai mókuskerékben az idejüket.A legtöbb idejüket integrált projekt teamekben dolgozva fogjáktölteni. Valahányszor nekikezdünk egy adott probléma kezelésének,kiválasztunk egy vezetőt, aki aztán, mind a négy igazgatóságratámaszkodva létrehoz egy integrált csapatot. Minden általunkérintett tárgyban – erre az évre négy vezető projektünk van – úgytaláltuk, hogy kezelésének egyetlen módja a holisztikus módszer,így mind a négy témakörben szükségünk vanszakértelemre.

Legsürgetőbb prioritásunk, amely minden egyébelőfeltétele, az, hogy megkezdjük a működést, személyzetettoborozzunk és beköltözzünk az új irodákba. Ezen kívül meg kellértetnünk magunkat. Fantasztikus mértékű érdeklődés van azÜgynökség iránt, de a koncepciót még nem értik jól. Meg kellismernünk a részvényeseinket, azaz a 24 tagállamot, egyenként.Emellett erre az évre rendelkezünk egy olyan munkaprogrammal, amelynégy vezető programot határoz meg. Ezek az európai védelmi eszközökpiaca, egy vezetési, irányítási és kommunikációs tanulmány,páncélozott harcjárművek és személyzet nélküli légi járművek(UAV-k).

Ténylegesen belekényszerültünk az európai védelmi eszközökpiacának vizsgálatába, mert a Bizottság egy zöld dokumentumotbocsátott ki a kérdésről múlt szeptemberben. Azonban készséggelállíthatom, hogy ezen a területen megvolt az első sikerünk. Kéthéttel ezelőtt volt egy irányító bizottsági ülésünk, amelyen mindenország vállalta, hogy elindít egy folyamatot, amelynek célja, hogyaz év végére megállapodást érjünk el a verseny fokozásáról avédelmi eszközök beszerzése terén. Ezért ezt az évet a problémafeltárásával és megvitatásával töltjük majd, hogy kidolgozzuk azt,ami kezdetben valószínűleg önkéntes, nem kötelező, kormányköziviselkedési kódex lesz, amelyet reményeink szerint mind a 24 országelfogad. A katonai beszerzés nagyrészt mentes az európai belsőpiacot irányító szabályoktól. Ha az év végére meggyőző tervettudunk előterjeszteni a versenytárgyalásos folyamat megnyitására,akkor az nagy előrelépés lesz. Egyúttal Európát is segíteni fogja,hogy jobban megtérüljenek védelmi befektetései.

A vezetés, irányítás és kommunikáció (C3) mindig is problémátjelentett a haderő kihelyezéssel járó műveleteknél. Most közös C3tanulmányon dolgozunk az EU Katonai Törzsével. Ennek májusban kellelkészülni és három vagy négy célt ad majd nekünk, amindolgozhatunk. Ebben az időben további területeket ismeghatározhatnak az EU Bosznia és Hercegovinában folyó műveleténekeredményeként. Egyébként a műholdas kommunikáció egy másik olyanterület, ahol az európaiak többen is tehetnének, ha együttelemeznénk a problémát, amely lényegében kapacitási probléma, ésközös megoldást dolgoznánk ki.

Két vagy három évre előretekintve az elsőbbségi célokat egy, azESDP céljai támogatásához szükséges képességek tudományosabbelemezése fogja meghatározni. De kezdetben az UAV-ket és apáncélozott harcjárműveket választottuk, amelyek összeurópaiszemszögből is érdekesek. Az egyes országok az UAV-kat valamiújként és fontosként ismerik el, és ezért beruháznak saját kutatásiprogramjaikba. Azonban hacsak az országok nem működnek együtt, avégtermék nem lesz olyan jó, mint amilyen lehetne, azegyüttműködési képesség és gyakorlati felhasználás szempontjából. Aköltség is valószínűleg magasabb lesz. Célunk az, hogy olyan képetfessünk, amely pontosan mutatja, mi történik egész Európában. Ezután ezt az elemzést bemutatjuk Irányító Bizottságunknak ésmeglátjuk, hogy a tagállamok elégedettek-e a helyzettel. Ha nemelégedettek vele, akkor bizonyos javaslatokat fogunk tenni arra,hogy miként tehetőbb összefogottabbá. A páncélozott járművekesetében hasonlóképpen.

Vannak javaslatok egy nagy, biztonságikutatásra irányuló kutatási/technológiai ráfordítással járóprogramra. Hivatalosan nekünk különbséget kell tennünk a biztonságikutatás és a védelmi kutatás között. A védelmi miniszterekfelelősek a védelmi kutatásért, és az erre elkülönített pénz avédelmi költségvetésekből származik. A biztonsági kutatás Bizottságáltal finanszírozott lehet. A hivatalos megkülönböztetés ellenére avalós világban számos technológia áll kifejlesztés alatt, és akutatásban résztvevő cégek ugyanazok lesznek. A trükk az lesz, hogymiként őrizzük meg a hivatalos megkülönböztetést, miközben mégisgondoskodunk arról, hogy a legjelentősebb kutatást végezzék.Ügyelnünk kell arra, hogy mit tesz a Bizottság annak érdekében,hogy a végén ténylegesen nem kétszer fizetünk ugyanazért akutatásért. A kutatási eredményeket pedig meg kell osztanunk. Talána Bizottság számára még lesz elég keret ahhoz, hogyfinanszírozhasson bizonyos, az Ügynökség számára fontosprojekteket.

Nem hiszem, hogy valaha is ilyen nehéz időkjártak a védelmi tervezőkre. Ennek oka, hogy ők a területvédelemről a felvonulással járó műveletekre való átállás kettős„örömével” vesződnek, és ugyanakkor megpróbálják tekintetbe venni atechnológiai forradalom folyományait is, ami a háborúzás iparikorszakából átvisz minket az informatika korszakába. Európában túlsok a nehéz fém. S közben hiányoznak azok a kvalitások, amelyek„ság-ség”-re végződnek: fenntarthatóság, bevethetőség, mozgékonyságés együttműködési képesség. Ezek közül sok új megfigyelési éshírközlési rendszerekhez kapcsolódik, ahol a technológiarohamléptekkel halad előre a polgári területen. Ez az a fajtaváltás, amelyre a kormányzatokat ösztökélnünk kell. De mivel kisügynökség vagyunk, szerény költségvetéssel, alapvetőenlelkiismeretként és katalizátorként kell működnünk.

Olyan helyzetben vagyunk, amelyben egyedülállóan hathatóselemezéseket tudunk nyújtani a teljes európai színtérről.Remélhetőleg ez lehetővé teszi számunkra, hogy visszatérhessünkrészvényeseinkhez, a résztvevő tagállamokhoz, hogy elmagyarázzuk ahelyzetet és megkérdezzük, elégedettek-e vele. Ha nem elégedettek,akkor javaslatokat teszünk a dolgok javításának módjára. Végül is a24 védelmi miniszteren áll majd, hogy vállaljak nemzeti terveikbizonyos elemeinek kiigazítását és hogy másként költsék el a pénztaz európai dimenzió figyelembevételéhez. Azt hiszem, ezmegtörténhet és meg is fog történni, mert az Ügynökségnek jelenlegmagas a politikai támogatottsága.

Valójában pontosan azért érhetünk eleredményt, mert személyzetünk a fővárosok által delegált emberekbőláll. Függetlenül attól, hogy mekkora tudással rendelkezünk vagymennyire vagyunk találékonyak a fővárosokban, nem sok eredménytérnénk el, ha egyszerűen bejelentenénk, mi az amit a legjobbnakgondolunk, majd azt eszi-nem-eszi alapon tálalnánk eléjük. Egyhosszú utazás kezdetén vagyunk, amelyet nekünk, azaz azÜgynökségnek és mind a 24 tagállamnak együtt kell megtennünk. Mi azÜgynökségnél a napirend írójának helyzetébe kerültünk, de csakakkor leszünk sikeresek, ha az országok is velünk tartanak éssikerül biztosítanunk a további bekapcsolódásukat. Bármivel isállunk elő, annak ők a gazdái.

Pont ellenkezőleg működik. Már rendelkezünkegy Európai Biztonsági és Védelmi Politikával és egy EurópaiBiztonsági Stratégiával, amely egyértelműen meghatározza az ESDPlényegét és célját. Az Ügynökség azért létezik, hogy Európa számáralehetővé tegye azoknak a dolgoknak a megtételét, amelyeket aBiztonsági Stratégia határoz meg. De a Biztonsági Politika rámutatarra, hogy ha Európa ki akarja venni a részét a globális biztonságiteherből, akkor szüksége van eszközökre a feladat elvégzéséhez.Jelenleg azonban nem rendelkezik velük és csak a feladat egy részéttudja ellátni. Az Ügynökség szerepe az, hogy megpróbálja kitöltenia módszereket, képességeket, eszközöket és infrastruktúrát, vagymásként fogalmazva, bezárni a szakadékot aközött, amire Európajelenleg képes, és amire szeretne képes lenni.

Ezek még mindig a kezdeti idők. Vannakazonban már kialakult mechanizmusok. Ott van például a NATO-EUKépesség Csoport, amely testület első ülésén áprilisban is résztveszek. Időnként előirányozzuk a NATO-főtitkár és az illetékeshelyettes főtitkár meghívását is, hogy vegyenek részt IrányítóBizottságunk ülésein. Ezen kívül, habár erről még nem születettdöntés, az Ügynökséget felkérhetik, hogy töltse be a NemzetiFegyverzeti Igazgatók Konferenciájának elnöki tisztét, amit eddig aWEAG töltött be. Ezek természetesen mind formális kapcsolatok. Azthiszem a gyakorlatban, hogy ne essünk keresztbe egymáson, a legjobbkapcsolatok nem hivatalosak. Már végignéztem idei munkaprogramunkatJohn Colston-nal [a NATO védelmi politikáért és tervezésért felelősfőtitkár- helyettesével] és Marshall Billingslea-vel [a NATOvédelmi beruházásokkal foglalkozó főtitkár-helyettesével], hogymegtehessék észrevételeiket és biztosítsam, nem fogjuk egymástakadályozni az első hónapokban.

Bizonyos együttműködés előirányoztunk. Azolyan országok, mint Norvégia és Törökország előnyét látják majd azÜgynökséggel való kapcsolatukat természetét meghatározóadminisztratív intézkedéseknek, amelyek megfelelő képet adnak nekikarról, hogy mi történik az Ügynökségen belül. Ily módon, ha mondjukfél tucat tagállam úgy gondolná, hogy összefog egy adottprojektben, akkor kérhetnék a csatlakozást, ha úgy akarják. A dánokesete más és ilyen adminisztratív intézkedések nincsenekelőirányozva. Ennek oka, hogy Dánia olyan EU- tagállam, amely atávolmaradás mellett döntött.

Ezek fontos transzatlanti problémák. Azonbana kezdeményezés labdája nagyrészt az USA térfelén van. Lényegébenitt az Egyesült Államok korlátozza a technológia átáramlását azAtlanti-óceánon, és korlátozza az európai hozzáférést az USApiacához állítható szembe azzal meglehetősen nyílt piacihozzáféréssel, amelyet az amerikaiak Európában élveznek. AzEgyesült Államok védelmi kiadásai rendkívüli mértékben meghaladjákEurópáét, és ezért ezeket a kérdéseket az erő pozíciójából kezelik.Ha az európaiaknak nem tetszik ez a kiegyensúlyozatlanság atechnológiacsere és a piaci hozzáférés terén, akkor a legésszerűbbdolog, amit tehetnek az, hogy erősebb védelmi technológiai iparibázisba ruháznak be Európában, hogy ezeket a kérdéseket egyenlőbbfeltételek mellett lehessen kezelni az Atlanti-óceán mindkétoldalán. Ennek módja pedig a széttöredezettség felszámolása, és anagyobb fokú konszolidáció előmozdítása, ily módon hatékonyabbkimenetet generálva azokért a nem jelentéktelen összegekért,amelyet Európában a védelemre költenek. De ez hosszabb távúprojekt. Ami az USA európai piacokhoz való hozzáférését illeti mi,az Ügynökségnél nem fogunk változtatni semmin. Ez olyan kérdés,ahol a 24 részvényes között gyökeresen eltérnek a nézetek.Gyanítom, hogy az én Irányító Bizottságom egyet fog érteni, hogynem ért egyet ezen a területen.

Nagyon is remélem, hogy így lesz.Meggyőződésem, hogy Európa védelmi iparában további konszolidációravan szükség. Valóban, ezt az 1990-es évek óta széles körbenelfogadták, és meglehetős előrehaladást sikerült elérni az elmúltévekben, különösen bizonyos szektorokban, mint például a repülés ésűrrepülés terén. Más területeken, a szárazföldi és tengerészetiszektorokban a konszolidáció még nem történt meg. Úgy vélem,működésbeli és gazdasági szempontból feltétlenül szükséges, hogyitt jobban összefogjunk. Igaz, mint e problémák közül sok esetébenaz Ügynökség itt is csak tanáccsal és elemzéssel járulhat hozzá afolyamathoz.

Idei munkaprogramunk egyik eleme az, hogy azév végére ésszerű teljesítmény mértékekkel kell az IrányítóBizottságunk elé állnunk. Ezek a teljesítmény mérések mellékesen atagállamok teljesítményét éppúgy mérik, mint az Ügynökségét. Azokközött a teljesítmény-mérések között, amelyekre gondolok, szerepelegy pénzügyi célkitűzés az európai védelmi K/T alapok növekvőhányadának együttműködési alapon való elköltésére vonatkozóan, éslehetőleg valami, a haderők „felhasználhatósága” alapján, amelybena NATO élen járt.