Interjú

Valójában egészen könnyű a közös munka. Ez aBékepartnerség keretében a NATO-val folytatott tíz évesegyüttműködés, valamint Bosznia- Hercegovinában szerzetttapasztalataink eredménye, ahol Svédország 12 zászlóaljatvonultatott fel a 90-es években. Sőt mi több, Koszovóban már öt évedolgozunk együtt. Kritikusan szemlélve minden katona – legyen akárNATO-, akár nem NATO-katona – mindenek előtt hasonló kiképzéstkapott és hasonló értékeket vall magának. Ez az általánostapasztalatokat rendkívül pozitívvá teszi.

A legnagyobb kihívás számomra ugyanaz, mintamivel minden parancsnoki pozíciót betöltő tisztnek szembe kellnéznie, érkezzen akár egy partnerországból vagy egyNATO-tagországból. Ez nem más, mint az, hogy miként hozzuk ki alegjobb teljesítményt, az MNB-központot alkotó nyolc nemzetből. Az,hogy a többnemzetiségű jelleg erősséggé és ne gyengeséggéváljon.

A törzskari eljárások és hírközlésirendszerek harmonizálása rendkívül fontos. Egyébként, amikor fiatalkatonáink, altisztjeink és tisztjeink kiképzéséről éstöbbnemzetiségű műveletekre való felkészítéséről van szó, alegfontosabb alapismeret a nyelvtudás. Abszolút kritikusjelentőségű minden résztvevő számára, hogy képes legyen ténylegesenés hatékonyan kommunikálni angolul.

A békefenntartóknak tisztességesnek,határozottnak és barátságosnak kell lenniük. Ez igaz egybékefenntartó művelet minden szintjére. A helybélieknek látniukkell, hogy a békefenntartó barátságos azokkal az emberekkel, akikegyüttműködnek vele, de ugyanakkor kemény is tud lenni azokkal,akik viszont nem. Ily módon a békefenntartók elnyerik a helyiemberik tiszteletét éppúgy, mint más, a helyszínen működőnemzetközi szervezeteként, ami alapvető fontosságú a küldetéssikeréhez. A kulcsfontosságú képzettségek valójában egyszerűen a jókatona képességei. És egy jó katona tiszteletet parancsol mindenkirészéről.

A különbségek nem etnikai alapúak.Általánosságban a helyi lakosság – az albánok és a szerbek egyaránt– éppen annyira tiszteli a partnernemzetek katonáit, mint aNATO-országokból érkezőket. Ki kell emelnem azonban a kivételt e aszabály alól. Habár a hétköznapi, becsületes emberek az összesetnikumból nagyon pozitívan viszonyulnak a békefenntartókhoz, abűnöző elemek és a romboló politikai hátsó szándékkal rendelkezőszemélyek ellenségesek velünk szemben. Ez akár jó jel is lehet,mivel arra enged következtetni, hogy jó munkátvégzünk.

Minden békefenntartó és különösen a vezetőibeosztásban levők számára rendkívül fontos, hogy tanulmányozzák akonfliktus háttérét, valamint a terület és az ott élő népektörténelmét. Ebben a tekintetben nagy előnnyel rendelkezem, mivelén voltam itt 2000 nyarán a svéd zászlóalj parancsnoka, éshasznosítani tudom ezeket a tapasztalatokat. A harcicsoportparancsnok munkája természetesen nem ugyanaz, mint adandárparancsnoké, de a korábbi hathónapos szolgálatomnak jóhasznát látom jelenlegi feladatomban. Egyébként kritikusjelentőségű, hogy jó tanácsadóink legyenek. Mielőtt visszatértemvolna Koszovóba, gondoskodtam arról, hogy rendkívül jó emberekkellegyen körülvéve.

Feladatom az összes etnikum, személy ésszervezet védelme, illetve bárkié és bármié, akit vagy amitfenyegetés ér. Nincsenek statisztikáim arról, hogy mennyi időtszentelünk egy bizonyos közösségnek egy másikhoz képest. Mindenegyes ilyen esetben együttműködünk a rendőri erőkkel. Azt hiszem,hogy a biztonság fontos tényező, amelyet a potenciális hazatérőkfigyelembe vesznek, amikor eldöntik, visszatérjenek-e vagy sem. Denem ez az egyetlen tényező. A hazatérés kilátásai ezért számostényező kombinációjától függnek. A gazdaság állapota példáulszintén rendkívül fontos. Támogatunk bárkit, aki haza kíván térni,és ehhez megpróbáljuk biztosítani a lehető legbiztonságosabbkörnyezetet.

Ha a mai helyzetet összehasonlítom a háromévvel ezelőttivel, akkor nem látok semmilyen változást a KFORnépszerűségében, és nem is jósolok bármilyen változást mindaddig,amíg továbbra is jól végezzük a dolgunkat. Egy végső politikaimegoldás Koszovó számára valószínűleg megkönnyítené a dolgomat. Demindnyájunknak tiszteletben kell tartanunk azt a tényt, hogy ez afolyamat elkerülhetetlenül időigényes, mivel rendkívül nehézmegoldani a Koszovóval kapcsolatos problémák sokaságát. Azembereimnek azt szoktam mondani, hogy feladatunk egy biztonságoskörnyezet létrehozása, és remélem, hogy ez elősegíti egy politikaimegoldás kialakítását.

Két tényezőt szeretnék kiemelni. Az első abékefenntartás terén eltöltött hosszú idő. Svédország 1940 óta veszrészt békefenntartó küldetésekben, és a svéd békefenntartóktapasztalatai átfogják a Közel-Keletet, Ciprust és Kongót, valamintBosznia-Hercegovinát. Büszkék vagyunk békefenntartó hagyományainkraés arra a tapasztalatra, amellyel a KFOR-t gazdagítjuk. A másodiktényező a sorozásos rendszer, amely érvényben van Svédországban.Minden külföldi bevetésünket olyan emberekre alapozzuk, akiketsorkatonaként képeztek ki, és akik önként vállalták, hogy egymeghatározott küldetésben szolgáljanak. Ily módon minden svédkatona polgári képességekkel gazdagítja az olyan műveleteket, minta KFOR és vannak közöttünk tanárok, vízvezeték-szerelők, rendőrökés még sok más szakma is képviselteti magát. Ezek a nem-katonaiképességek rendkívül hasznosak lehetnek béketámogató ésbékefenntartó műveletek során, különösen akkor, amikor civilekkelvaló együttműködésről van szó.

Mielőtt Koszovóba jöttünk, aprólékosan felkellett készülnünk erre a küldetésre. A helyszínen állomásozóNATO-haderőkkel együttműködve képesek voltunk megtanulni aSzövetség munkamódszereit és gyakorlati eljárásait, valamint aztis, hogy miként végzi a NATO a műveletek tervezését. Ugyanakkor, aNATO keretén belül vagy inkább egy másik többnemzetiségű keretenbelül dolgozva képesek vagyunk napról-napra összehasonlítanimagunkat más hadseregek katonáival. Ez nem verseny. Inkábbkonstruktív információ és véleménycsere, ami pozitív. Svédtisztként, mint szakmabeli és magánember egyaránt rendkívül jónaktartom a tapasztalatinkat. Megfelelő támogatást kaptam a NATO-tól,parancsnokomtól, Holger Kammerhoff altábornagytól, és mind a nyolc,csapatokat küldő nemzettől az MNB- központon belül.

A svéd közvéleménnyel kapcsolatos különféletanulmányok szerint, amelyeket a Gallup-hoz hasonlóközvélemény-kutató cégek végeztek, a svédek többsége nem kíváncsatlakozni a NATO-hoz. Azonban van egy kérdés, amit még soha nemtettek fel ezekben a közvélemény-kutatásokban: mit gondolnak asvédek arról, hogy Svédország együtt dolgozik a NATO-val? Ebben azesetben biztos vagyok abban, hogy a legtöbb svéd nagyon örül annak,hogy együtt dolgozhatunk a NATO-val a PfP keretében ésbékefenntartó küldetésekben, itt Koszovóban ésBosznia-Hercegovinában és akár más helyeken is a jövőben. Úgyérzem, hogy sokat tanulunk a sokféle különböző NATO-n belülihadsereggel, emberrel és szervezettel való együttműködésből. Biztosvagyok abban is, hogy továbbra is hozzájárulhatunk az itteni közösnemzetközi erőfeszítéshez. Ami azt illeti, hogy egy naponcsatlakozunk-e a Szövetséghez: ez egy politikai kérdés és inkábbegy politikust kellene kérdeznie, aki illetékesebb abban, hogy erreválaszt adjon.