A biztonság további erősítése a Partnerségen keresztül

A NATO és a partnerországok kapcsolatánakjövőbeli fejlődése egyik fő témája lesz a Szövetség június végéreidőzített isztambuli csúcstalálkozója napirendjének. A NATOpartnerségi politikájának eredeti célkitűzése az volt, hogylebontsa az egykori ellenfelek közötti korlátokat és a párbeszédenés az együttműködésen keresztül biztonságot teremtsen. A jelenlegipartneri kapcsolatok célkitűzései sokkal ambiciózusabbak, mivel apartnernemzetek immár a NATO-val együtt vesznek részt a XXI. századbiztonsági kihívásainak kezelésében.

Ahogy a NATO átalakult, úgy fejlődött aPartnerség. Minden területen – a próbatételt jelentő békefenntartóküldetésektől a közös biztonságunk elleni olyan fenyegetésekig,mint a terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek terjedése – apartnerek fontos szerepet játszanak a NATO ezekre a kihívásokraadott válaszainak alakításában és végrehajtásuk elősegítésében. ANATO tanácsai és segítségnyújtása, amelyet a Partnerségmechanizmusain keresztül biztosít, szintén elengedhetetlenné vált apartnerek számára a fontos reformkérdések megoldásához nyújtottsegítség összefüggésében.

A NATO rendszeresen konzultál partnereivel azEuró-atlanti Partnerségi Tanács keretében (EAPC), amely apartnerekkel létesített kapcsolatok átfogó politikai keretét adja.Minden partner egyedi kapcsolatot alakíthat ki a Szövetséggel aBékepartnerségen, a gyakorlati tevékenységek egy olyan programjánkeresztül, amelyből a partnerek megválaszthatják saját, azegyüttműködéssel kapcsolatos prioritásaikat. A Partnerség e kétalapvető mechanizmusa az euró-atlanti biztonság felépítésének kétkulcsfontosságú szerkezeti elemévé vált.

Ahhoz, hogy megőrizze dinamizmusát ésjelentőségét a Szövetség számára a Partnerséget folytonosan ki kelligazítani, hogy megfeleljen a NATO fejlődő prioritásainak. Minthogya NATO ennyire fontos biztonsági szereplő, természetes, hogy aPartnerek szoros kapcsolatot akarnak kialakítani a Szövetséggel. Dea Partnerségnek is vonzónak kell maradnia a Partnerek számára, éstovább kell segítenie őket törekvéseik megvalósításában. A NATO ésPartnerei a június végi isztambuli csúcstalálkozóra készülnek,számos kihívást kell megoldaniuk.

Először is a Szövetségesek és a Partnerekközötti kapcsolat egyensúlya változott meg. Március 29-én hét voltPartner – Bulgária, Észtország, Lettország, Románia, Szlovákia ésSzlovénia – Szövetségesekké váltak. Először történt meg, hogy aNATO-nak több tagja volt (26), mint partnere (20). ASzövetségeseknek ezért készen kell állniuk arra, hogy még aktívabbszerepet játsszanak annak biztosításában, hogy a Partnerségtovábbra is élettel teli maradjon. Ez egyúttal lehetőséget biztosítannak felülvizsgálatára is, hogy milyen prioritásokat kelleneközösen követni a Partnerségen keresztül.

Másodszor, a Partnerek rendkívül sokszínűcsoportot alkotnak. Egyaránt megtalálhatók közöttük a Kaukázus ésKözép-Ázsia stratégiailag fontos országai és Nyugat-Európa el nemkötelezett országai. Mindezekre az országokra nagyon különbözőbiztonsági igények és törekvések jellemzők, amelynek az azeredménye, hogy prioritásaik és célkitűzéseik a Partnerségműködtetése során különbözni fognak egymástól. A Partnerségnek elégrugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy erre tekintettellehessen.

A Kaukázus és Közép-Ázsia országai esetébenpéldául a Partnerség eszközeinek segítenie kell őket saját reformkezdeményezéseik véghezvitelében. Figyelembe véve a Szövetségszakértelmét a védelmi reform terén és az új tagokkal a TagságiAkcióterven keresztül szerzett tapasztalatokat, a védelem és akatonai struktúrák reformjának segítése alapvető része lesz ennek afolyamatnak.

De ahhoz, hogy a legjobb választ adhassa areformigényekre a Partnerségnek a belföldi reform más fontosterületeivel is meg kell birkóznia. Ehhez a NATO a Partnerekszámára az Egyéni Partnerségi Akcióterv vagy IPAP néven ismertmechanizmus kínálja, amelyet arra terveztek, hogy összehozza azokata különböző együttműködési mechanizmusokat, amelyeken keresztül aPartnerség kölcsönhatásba lép a Szövetséggel, valamint hogy fokozzaaz belföldi reformokra irányuló figyelmet. Az IPAP-nak világosanmeg kell határozni az egyes Partnerek együttműködési prioritásait,és biztosítania kell, hogy a használatban levő különfélemechanizmusok közvetlenül megfeleljenek ezeknek aprioritásoknak.

Eddig számos ország mutatott élénkérdeklődést ez iránt a kezdeményezés iránt, és Grúzia lett az első,amely megkezdte a folyamatot, amikor április 6-án elnöke, MihailSzakasvili átnyújtotta országának Bemutató Dokumentumát a NATO(erről és más mechanizmusokról a részleteket lásd Susan PondA PfPeszköztár megértése című cikkében, a NATO Tükörjelen számában).

Amíg néhány partner fejleszti védelmistruktúráit és képességeit, mások képesek jelentő erőkkelhozzájárulni a NATO által vezetett műveletekhez. Svéd csapatokpéldául különösen fontos szerepet játszottak a rend helyreállításasorán Koszovóban, az erőszak márciusi fellángolása után. Epartnerek számára különösen fontos, hogy a NATO partnerségimechanizmusa révén továbbra is hallathassák hangjukat a NATOdöntéshozatali folyamatában s ezáltal befolyásolhassák azoknak aküldetéseknek az előkészítését és lefolytatását, amelyekben résztvesznek vagy amelyekben esetleg szerepek kívánnakvállalni.

Harmadszor, a Partnerségnek lépést kelltartania a NATO saját átalakulásával. A terrorizmus elleni küzdelemimmár egyike a Szövetség legfontosabb prioritásainak. A 2001.szeptember 11-i Egyesült Államok elleni támadások hatására előszörléptette életbe a NATO az 5. cikkelyt. A rákövetkező napon az EAPCfeltétel nélkül elítélte a New York és Washington ellenitámadásokat és fogadalmat tett arra, hogy mindent megtesz aterrorizmus veszélyének leküzdése érdekében. Ahogy maguk apartnerek is áldozatául estek terrortámadásoknak, úgy osztoznak aNATO azon törekvésében, hogy fokozza az együttműködés a terrorizmuselleni harcban.

A gyakorlati munka ezen a területen továbbfolytatódik a Terrorizmus-ellenes Partnerségi Akcióterv.révén. Ezt úgy alakították ki, hogy előmozdítsa és megkönnyítse azegyüttműködést az EAPC-államok között az EAPC és a Békepartnerségvédnöksége alatt folyó konzultáción és gyakorlati programokonkeresztül a Terrorizmus-ellenes PartnerségiAkciótervről,bővebben lásd Osman Yavuzalp Együttműködés a partnerekkel a terrorizmus elleni harcban című cikkét a NATO Tükör 2003tavaszi számában.)

Az új fenyegetések megoldása és küldetéseiteljes tárházának végrehajtása érdekében a NATO vezetőielkötelezték magukat a Szövetség katonai képességeinek fokozásamellett. A szövetséges erőknek képesnek kell lenniük arra, hogygyorsan eljussanak bárhova, ahol szükség van rájuk és hogyhadműveleteiket térben és időben fenntarthassák, beleértve az olyankörnyezetet is, ahol nukleáris, biológiai és vegyi fenyegetésekkelkell esetleg szembenézniük.

Ha a partnerek hozzá kívánnak járulni alegnagyobb kihívást jelentő, NATO által vezetett küldetésekhez,akkor nekik is olyan haderőket kell felállítaniuk, amelyek képesekmegfelelni ezeknek a követelményeknek. A Tervezési ésFelülvizsgálati Folyamat (PARP) régóta eszközül szolgált ahhoz,hogy a megfelelő képességek NATO-előírások alapján történőkifejlesztésével felkészítsék a partnereket a küldetésekhez valóhozzájárulásra. Ez a folyamat egyre jobban hasonlított a NATO sajátVédelmi Tervezési Folyamatához, és továbbra is ezen az úton kellhaladnia ahhoz, hogy a partnerek a lehető leghatékonyabb módontudjanak hozzájárulni a küldetésekhez.

Talán a Szövetség afganisztániszerepvállalása a leghatásosabb példa arra, hogy hogyan fejlődött aNATO az elmúlt évek során. A Szövetség 2003. augusztusa óta vezetőszerepet tölt be a Nemzetközi Biztonsági Segítségnyújtási Haderőben(ISAF), hogy segítse a béke és a stabilitás megteremtésétAfganisztánban, és hogy biztosítsa: az országot soha többé nehasználhassák fel bázisként a terroristák.

Az afganisztáni művelet, messze a NATOhagyományos tevékenységi hatókörén túl, rávilágít arra, hogy miértannyira fontos a Partnerség a Szövetség számára, és arra is, hogymiért kell a Szövetségnek nagyobb figyelmet szentelnie közép-ázsiaiPartnerei igényeinek. Jelenleg nyolc Partner képviselteti magát aküldetésben, sok értékes speciális erőket, úgymint katonairendfenntartókat és aknamentesítő csapatokat biztosít. Ezek aképességek általában hiánycikknek számítanak, de fontos részétképezik egy kiegyensúlyozott haderő szerkezetnek, amelykulcsfontosságú bármely művelet sikeréhez.

A partnernemzetek Közép-Ázsiában hatékonyanműködtek közre az ISAF-erők logisztikai ellátásának biztosításában,mivel a felszerelésnek számos partnerországon kell áthaladnia,mielőtt elérkezne Afganisztánba. A Békepartnerségen keresztülkialakított kapcsolatok létrehozták a szövetségesek számára azokataz alapokat, amelyek szerint kétoldalú megállapodásokat köthettekaz anyagok szállítására ezeken az államokon keresztül, valaminthaderők és készletek területükön történőállomásoztatására.

Tekintettel Afganisztán etnikaisokszínűségére, számos közép-ázsiai partner befolyással is bír afontos helyi szereplőkre, amelyet felhasználhatnak az ISAFcélkitűzéseinek támogatásához. Ezeknek a különféle tényezőknek azeredményeként Közép-Ázsia országai, amelyeket egy időben azeuró-atlanti térség perifériájához tartozónak tekintettek immárfontos szomszédos területe a Szövetségnek – és a Partnerségnektükröznie kell ezt a fokozott jelentőséget.

A Partnerséget folyamatosan ki kelligazítani ahhoz, hogy megfeleljen a NATO folyamatosan fejlődőprioritásainak.

Negyedszer, a Partnerségnek nyitottnak kellmaradnia az új tagok felé. Mind Bosznia és Hercegovina, mindSzerbia és Montenegró egyértelművé tette szándékát a csatlakozásra.A NATO pedig egyértelművé tette, hogy ennek eléréséhezteljesíteniük kell a NATO által támasztott feltételeket, mindenekelőtt maradéktalanul együtt kell működniük a hágai voltJugoszláviával foglalkozó NemzetköziBüntetőbírósággal.

Ötödször, a Partnerségnek továbbra is be kelltöltenie eredeti funkcióját, és fórumként kell szolgálnia apartnerekkel való konzultációkhoz olyan kérdésekről, amelyek ajelenlegi biztonsági gondok között kiemelt helyet foglalnak el. APartnerségnek számos mechanizmus áll rendelkezésre ahhoz, hogy azösszes szövetséges és partner találkozhasson, vagy hogy errekisebb, de nyitottabb csoportokban kerüljön sor, a tárgyalástémájától függően. Ezeknek a különféle mechanizmusoknak avonzerejét – a Partnerek és Szövetségesek számára – fenn kelltartani.

Az EAPC nagyköveti találkozóinak legutóbbisorozata, amelyet idén tartottak rendkívül sok, a Szövetség és apartnerek számára egyaránt kritikus jelentőségű kérdésselfoglalkozott, beleértve a Balkán fejlődését, a tömegpusztítófegyverek terjedésének megakadályozását és a terrorizmus elleniküzdelmet. Az EAPC ezen kívül nemrég hagyta jóvá egy új EAPCBiztonsági Fórum létrehozását, amely évente egyszer fog magasszinten ülésezni, hogy megvitassa a fontos biztonsági kérdéseket ésazt, hogy a NATO és partnerei miként válaszolhatnák meg közösen alegjobban ezeket a kérdéseket.

A Szövetség fejlődő partnerségi politikájarendkívül sikeres módon segítette az euró-atlanti területstratégiai környezetének megváltoztatását. A politikai és katonaiegyüttműködési képesség előmozdításával a Partnerség segítettlétrehozni egy valódi euró-atlanti biztonsági kultúrát – egy erőselszántságot arra, hogy a nemzetek euró-atlanti közösségén belül éskívül együtt dolgozzanak a kritikus biztonsági kihívások megoldásasorán. Ahogy a 26 szövetséges és a 20 partner egyre inkább összenő,úgy egyre inkább képesek lesznek arra, hogy közös válaszlépésekkeloldják meg ezeket a közös kihívásokat. Az isztambuli csúcstalálkozótovább erősíti ezt a trendet, és ki fogja jelölni az előrevezetőutat.

Robert Weaver a NATO PolitikaiIgazgatóságán a partnerországokkal való kapcsolatokkal és politikaiügyekkel foglalkozó részleget vezeti.