Megőrizni jelentőségünket

Az utat megtalálni egyszerű volt. Mindösszekövetnem kellett a bal oldalon húzódó magas kerítést és továbbhaladnom dél felé. Utasom a Brit Frontszolgálattól érkezett, ésismerte a kerítés minden centiméterét. A feladatom szerint végigkellett repülnöm vele a szektorunkban, hogy ellenőrizze, vannak-ejelei szokatlan tevékenységnek a másik oldalon. Ez azonban nem voltközönséges kerítés – ez volt a bel-német határ 1983. márciusában –és minden manővert, amelyet a Brit Hadsereg általam vezetettGazelle helikopterével végeztem, pontosan utánozta egy szovjet Hindhelikopter a határ másik oldalán.

Az elkövetkező hat évben tankelhárító helikoptereken repültem aNémet Szövetségi Köztársaságban. Minden reggel ugyanazzal arutintevékenységgel kezdődött: időjárás előrejelzés a célterületre,majd ezután a Varsói Szerződés és a NATO katonai eszközeinekrészletes tanulmányozása, hogy meg tudjuk különböztetni őket aharcmezőn, amikor kilőjük tankelhárító rakétáinkat.

Németországi szolgálatom és az Egyesült Királyságban elvégzetttörzskari kiképzés után 1990-ben neveztek ki a SHAPE-hez. Kollégáimtréfálkoztak, hogy a golftudásom itt javulni fog, mivel a SHAPE aSzuper-Henyélés Állami Pénzen rövidítése. Ez volt az a kép, amely ahidegháború több mint negyven éve alatt kialakult: a NATOállandóságba merevedett parancsnoksága, előre megtervezett katonaiválasztási lehetőségekkel és keménykalapos felelősségekkel. Aszovjet páncélosok tömegeinek az észak-német síkságon valólegyőzéséről szóló tervek alig igényeltek módosítást, így elődeim,amikor nem adták át magukat a szuper-henyélésnek, kivétel nélkülsikerrel csökkentették melléütéseik számát a golfban.

Azonban én a SHAPE-hez mindössze egy évvel a szovjet tömbösszeomlása és röviddel az Átalakult Észak-atlanti Szövetségrőlszóló Londoni Nyilatkozat után érkeztem. És hamarosan nyilvánvalóvávált, hogy a NATO többé nem ugyanaz a szervezet, amely korábbanvolt, amikor a határ mentén a levegőben őrjáratoztam. A NATOátalakulása addigra már megkezdődött.

De mi az az átalakítás? Úgy tűnik, más és más dolgot jelent azegyes embereknek, és nem találok elfogadott szövetségimeghatározást a fogalomra. Talán azt mondanám, az átalakítás céljaaz, hogy a Szövetség továbbra is megfeleljen a biztonságikörnyezetnek, és képes legyen hatékonyan ellátni azokat aszerepeket, amelyeket vállalni kíván.

Az 1990-ben a Londoni Nyilatkozat által elindított változásokat ahidegháború vége váltotta ki. Úgy foglalhatjuk össze őket, mintváltást egy védelmi és reagáló jellegű biztonsági megközelítésrőlés megelőzőbb jellegű, és a biztonság és stabilitás terjesztéséreösszpontosító megközelítésre. Míg a Washingtoni Szerződésbenmegtestesülő kollektív biztonsági kötelezettségvállalás eddig is ésa jövőben is megalapozza a Szövetséget és összekapcsolja Európát ésÉszak-Amerikát, a NATO átalakítását a XX. század utolsó évtizedébena legszembetűnőbb módon a partnerségek és a válságkezelésdemonstrálta.

A válságkezelés foglalt le az 1990-es években. A SHAPE-nél azévtized első felében részt vettem a NATO első hadműveletifelvonulásában, amikor támogatást nyújtottunk Törökországnak azelső Öböl-háború alatt. Nagyon elfoglalt voltam akkor is, amikor aNATO segített humanitárius segély légi úton történő eljuttatásábana volt Szovjetunióba. És még inkább elfoglalt voltam, amikor a NATOfokozatosan egyre nagyobb szerepet vállalt a Balkánon, kezdetben anehézfegyverek ENSZ ellenőrzésének támogatásával, majd a repülésitilalmi zóna felügyeletével, illetve később az ENSZ-szankciókattámogató tengeri műveletekkel.

Az évtized második felében nemzeti katonai feladatokban vettemrészt és egy helikopter ezredet irányítottam. Ez további munkávaljárt a NATO válságkelői szerepéből fakadóan: hadműveletibevetésekkel Bosznia és Hercegovinában, valamint a koszovóibeavatkozásban való részvétellel.

Ennek az évtizednek az elején a NATO-központ Nemzetközi KatonaiTörzséhez csatlakoztam. Ott voltam tanúja a NATO átalakításakövetkező szakaszának, miután a Szövetség 2002-ben úgy döntött,hogy kitör euró-atlanti földrajzi kényszerzubbonyából. Meglepettviszont, hogy akkor és még most is olyan sokan ÁtalakításiCsúcstalálkozóként emlegetik Prágát. Számomra London mármeghatározta az irányt, Prága csak a kéz volt, amely a kormányrudattartotta.

A terrorizmus fenyegetése és a tömegpusztító fegyverekterjedéséből fakadó veszélyek azt jelentik, hogy a Szövetségesekbiztonsága egyre inkább függ a nemzeti területüktől távol zajlóeseményektől. Prágában a Szövetség felismerte ezt és ennekmegfelelően folytatta az alkalmazkodást. Ennek az alkalmazkodásnakrésze volt annak megértése, hogy ezen új fenyegetésekkel szemben alehető legszélesebb együttműködésre van szükség, nem pusztán azállamokkal, hanem más nemzetközi szervezetekkel és intézményekkelis: Prágában ezért beszéltek „új tagokról” és „újkapcsolatokról”.

De az átalakításnak ezek a területei csak azokat a változtatásokatvitték tovább, amelyeket már korábban felvállaltunk: ezek nemvoltak teljesen új kezdeményezések. Londonban, 1990-ben a NATO 16országból álló Szövetség volt, és Prágáig a tagság már 19-rebővült. 1990-ben a NATO átfogó partnerségi politikát kezdeményezettazáltal, hogy baráti kezet nyújtott a Keletnek. A baráti kéz későbbkinyúlt délre az észak-afrikai és közel-keleti országok felé1994-ben (és múlt évben, Isztambulban még tovább, az Öböl térségországai irányában). Ezen kívül mire Prágára sor került a NATO márelfoglalta helyét a nemzetközi szervezetek hálózatában, egyreinkább együttműködve az Európai Unióval, az Európai Biztonsági ésEgyüttműködési Szervezettel és az Egyesült Nemzetekkel.

Alapvető fontosságú, hogy egy közös jövőkép,egyetértés és céltudat alapozza meg a NATO szerepeit ésképességeit

Az „új képességeknél” hasonló a helyzet. Aprágai döntés a NATO Reagáló Haderő létrehozásáról logikus lépésvolt a rendkívül mozgékony és sokoldalú többnemzetiségű haderőkrevonatkozó londoni felhívás továbbvitelében, ami végül is elvezetetta Gyors Reagálású Alakulatok Európai Szövetséges Parancsnokságának(ARRC) létrehozásához. A NATO vezetési struktúrájának Prágábanbejelentett változtatásai egy, az 1990-es években hozott korábbidöntésen alapultak, amely a Szövetséges Csatorna Parancsnokságfelszámolásával a három nagy NATO-főparancsnokságból csak kettőthagyott meg. A Prágai Képességek Kötelezettségvállalás aterrorizmus elleni védelemhez szükséges képességekreösszpontosított és további lendületet adott jobb eszközökbeszerzésének, amelyet már az 1999-es washingtoni csúcstalálkozóVédelmi Képességek Kezdeményezése is ösztönzött (amikor három újtag csatlakozott a Szövetséghez és jóváhagyták a NATO új NATOStratégiai Koncepcióját).

Visszatekintve, mind London, mind Prága a NATO körüli történésekreakciójának tekinthető. Míg London a hidegháború végére adottválasz volt, Prága az Egyesült Államok ellen szeptember 11-énelkövetett terrorista támadásokra reagált. Így Prága nemÁtalakítási Csúcstalálkozó volt, hanem arról gondoskodott, hogy aSzövetség továbbra is a Londonban meghatározott úton maradjon –biztosítva a NATO fontosságának megőrzését új szerepekfelvállalásával és a hatékony ellátásukhoz szükséges képességekmegszerzésével.

El kell ismernünk azonban, hogy még a legfejlettebb katonaieszközök korlátlan mennyiségű rendelkezésre állása sem ér semmit,ha a Szövetség nem tud egyetértésre jutni abban, hogy azokat mikorés hogyan használja. A közelmúlt eseményei igazolták, hogy a NATO-nbelül vannak olyan változások, amelyek már „átalakítási” szemüvegenát történő odafigyelést igényelnek. Míg a korábbi fenyegetésekegyesítették a Szövetségeseket, a jelenlegi fenyegetésekpotenciálisan megoszthatják őket, ahogy ezt az iraki válság isigazolta 2003-ban. Ezért alapvető fontosságú, hogy egy közösjövőkép, egy közös egyetértés és közös céltudat alapozza meg a NATOszerepeit és képességeit. Ezért folytatott kampányt a főtitkárnemrégiben a NATO-n belüli politikai párbeszéd előmozdításáért, ésvalóban, a Szövetségesek kinyilvánították szándékukat a Szövetségpolitikai összetevőjének fejlesztésére a Londoni Nyilatkozatban,még az 1990-es évben.

Végezetül úgy hiszem, a Londoni Nyilatkozat volt a szülőatyja aNATO folyamatos átalakulásának, míg Prága gondoskodott arról, hogya folyamat jó irányba haladjon tovább. Munkámból következően azévek során érintve voltam az ezeken a csúcstalálkozókon tett számosátalakítási kezdeményezés következményeiben. Azonban úgy érzem,hogy mindezen kezdeményezések hasztalannak bizonyulnak, hacsak aNATO sürgősen át nem alakítja magát a nagyobb politikai párbeszédtámogatásához. A Szövetségesek sohasem alakíthatnak ki közösálláspontot, ha visszahúzódnak az ellentmondásos politikai ésbiztonsági kérdésektől. Napjaink biztonsági környezetében ezeket akérdéseket meg kell vitatni, korán kell megvitatni őket, és széleskörben. Ha a Szövetségesek nem állnak készen arra, hogyszembenézzenek e kérdések NATO-n belüli megvitatásának kihívásával,akkor a Szövetség elveszti jelentőségét és a vitákhoz alternatívfórumot fognak találni. Meggyőződésem, hogy a NATO ideális fórumezekhez a vitákhoz, de aggódom amiatt, hogy ha nem használjuk ki,akkor el is veszíthetjük.

UI: Én is átalakultam. Múlt évben zöld katonai egyenruhámat szürkepolgári öltözetre cseréltem, és a legveszélyesebb fegyver, amelyethasználhatok, a kihegyezett ceruza. Másokra tartozik annak amegítélése, hogy sikerült-e megőriznem a fontosságomat ésképességemet.

Jonathan Parish a NATO Politikai ésBiztonságpolitikai Igazgatósága Politikai Tervezési és BeszédíróOsztályának tervezési főmunkatársa.