Interjúk

Sir Mark Stanhope admirális: DSACT (a Szövetséges Átalakítási Főparancsnok (helyettese)

  • 01 Jan. 2005 - 31 March 2005
  • |
  • Last updated 04-Nov-2008 02:07

Sir Mark Stanhope admirális 2004. júliusa óta tölti be a Helyettes Átalakítási Főparancsnok helyettesének tisztségét. Az 52 éves tengeralattjárós tiszt, aki 1970-ben lépett be az Egyesült Királyság Királyi Haditengerészetébe, kezdő tisztként tengeralattj

Az átalakítás az én értelmezésem szerintem amodern technológiára és modern gondolkodásra támaszkodást jelenti,hogy az összes képességet integrálva a leghatékonyabb ésleggyorsabb módon lehessen katonai erőt biztosítani. Arról van szó,hogy a dolgokat a lehető legokosabban kell elvégezni. Ehhez mindenrendelkezésre álló eszközt fel kell használnunk. Ide tartozik akoncepció-fejlesztés, a védelmi tervezés, a kutatás- éstechnológia-fejlesztés, a kísérletezés, a tanulságok levonása és azoktatás. A lista élére az innovatív gondolkodást helyezem, hogy azúj képességeket a lehető leghamarabb lehessen eljuttatni afrontvonalakra.

Megvizsgáltuk az átalakítást és úgy véljük, három célt kellkitűznünk annak eléréséhez. Ezek: a fokozott döntéshozatalihatékonyság, összefüggő hatások a harctér egészén keresztül,valamint közös felvonulás és fenntarthatóság. Ha ezeket a célokatel tudjuk érni, akkor sikerült megvalósítanunk egy átalakítotthaderőt. Ezekhez a célokhoz öt integrált projekt-team-et (IPT)hoztunk létre, hogy átfogjuk azt, amit mi hét átalakításicélterületnek hívunk. Ezek: a hatásos harcérintkezés, a közösmanőverezés, a fokozott polgári-katonai együttműködés, azinformációs fölény, a hálózatra felkészített képesség (ami,bizonyos tekintetben, alátámasztja mindazt, amit csinálunk), azexpedíciós műveletek és az integrált logisztika. Az IPT-kátfogják szervezetünk teljes vertikumát, hogy azt valóbanmátrix-irányította ügymenetté alakítsák.

Ez jelenti a legnagyobb kihívást.Mindenekelőtt arra van szükség, hogy mozgástérrel rendelkezzünk azátalakításba való beruházáshoz. Ez azt jelenti, hogy fel kelladnunk azt, ami a modern harctéren többé katonailag nem életképes.A nem fontos dolgok feladásával a nemzetek remélhetőleg megtaláljákazt a mozgásteret, amely lehetővé teszi a haderőik átalakításánakelőmozdításához szükséges képességekbe való újbóli befektetést. Anemzeti kormányok nehéz választások elé néznek, hogy erőforrásokatszabadíthassanak fel a Szövetség képességeiben mutatkozó számoshiányosság orvoslására. A nemzetek esetleg megvizsgálhatják aSzövetség támogatását hézagpótló-képességekre való szakosodásútján, amely olyan terület, amelyet fejleszteni és ösztönöznipróbálunk.

Azoknak a technológiáknak az integrálása,amelyek az átalakítás megvalósításához szükségesek kétségtelenkihívást jelentenek. Ezen kívül az Egyesült Államok előnyben van azátalakítás terén, mivel a jobb eredmények eléréshez számáraegyszerűbbnek bizonyul a számos technológia. Az Egyesült Államok azott már létező összes technológia “kötegelésével” képes jelentősmagasságokba emelni saját képességeinek mércéjét. Igaz, az EurópaiUnión és Kanadán belül ugyanezen technológiák többségemegtalálható, és lehetségesnek kellene lennie, hogy ugyanezenkihívások leküzdésére és ugyanolyan magasságok eléréséreaspiráljanak, mint amilyenre az amerikaiak törekednek. Atechnológia átadása a nemzetek között az Atlanti-óceán két oldalánjelentős politikai kihívásokkal jár. De törekszünk a folyamategyszerűsítésére. Mindazonáltal nem hagyhatjuk figyelmen kívül azerőforrás-problémát, mivel az Egyesült Államokban több pénz állrendelkezésre védelmi célokra, mint más országokban.

A Szövetséges Átalakítási Főparancsnokságrendkívül nagy igyekezettel dolgozott azon, hogy előrehaladástérjen el számos kezdeményezéssel, több fronton és többféle módonis. Így például a védelmi tervezés áttekintése és felülvizsgálata,amellyel jelenleg is küszködünk, tíz éves vagy még hosszabb időrevaló előretekintéssel jár. A NATO hosszú távú képességbelikövetelményeire tekintünk a rövidebb távú összpontosítás helyett,amely a Szövetséget a múltban jellemezte. Már átadunk egy NATOHálózatra Felkészített Képesség című dokumentumot, amelynekalapjain a NATO hálózatra-felkészített képességi igényeittaglalhatjuk a jövőben. Habár ebben a szakaszban ez csak egyalapdokumentum, mégis összefoglalja azokat a követelményeket,amelyeket a Szövetség egészének meg kell oldania a hálózat-készképesség eléréséhez. Ami itt fontos az a képesség a jelenlegirendszer használatára és hálózatba kapcsolására teljes újbóliberuházás nélkül. A NATO hálózat-kész lépességét a jövőbeliképesség fejlesztés jó részének megalapozása szempontjából döntőjelentőségűnek tartjuk. Ha be tudunk fektetni a hálózatba, akkorlehetségessé kell, hogy váljon, hogy kevesebbel többremehessünk.

Kísérletezés tekintetében is igen sokat végzünk. Ide tartozikpéldául a NATO baráti erőket nyomon követő rendszerével végzettkísérletek Afganisztánban. Valójában, ez a nyomkövető rendszer,amely jelentősen fokozza a helyzet-tudatot és segít jelentősencsökkenteni a baráti tűzből fakadó incidenseket, túllépett akísérleti szakaszon és műveleti követelménnyé vált. Vizsgáljuk alogisztikai nyomkövetést is. És azt is megnéztük, hogyanszolgáltathatunk információkat a döntéshozóknak egyszerűbben,következetesebben és nagyobb integrációval.

Az oktatás szempontjából az Összhaderőnemi Hadviselési Központlétrehozása a norvégiai Stavangerben rendkívüli mértékben fokoztaképességünket arra, hogy működési szinten képezzünk kiszemélyzetet, ami új vállalkozás a Szövetség számára. Egy mentorihálózatot is létrehoztunk, hogy ez az oktatási folyamat az egyesterületek szakértőinek szaktudásából meríthessen. Javítottuk atanulságok levonásának folyamatát és intelligensebbé tettük azt,ahogy a NATO a Képességi Csomagokat kidolgozza. Egy képességcsomagkidolgozása régen két vagy több évet vett igénybe. A folyamatotfinomítottuk és felgyorsítottuk. Megvizsgálunk minden jelenlegiprojektet is annak meghatározására, hogy azok a 2005. év és az aztkövető évek NATO-ja számára fontosak-e, szemben az 1990-es évekNATO-jával, függetlenül attól, hogy mikor fogadták el azokat.Dolgozunk azon is, hogy beindítsunk úgy nemzetimintaközpontokat.

Sok koncepcióval kapcsolatos munkát is végeztünk. A SzövetségesHadműveleti Főparancsnoksággal együtt készítettünk egy TheStrategic Vision (A stratégiai jövőkép) című dokumentumot,amely az átalakítás kihívásával foglalkozik. Készítjük az említettdokumentum folytatását, a The Concept of Allied Future JointOperations (A jövőbeli szövetséges összhaderőnemi műveletekkoncepciója). Ez a The Strategic Vision -ra épül ésazt vizsgálja, hogyan tudnak a szövetségesek nagyobb összhaderőnemiösszpontosítást elérni műveleteik során. Kapcsolatokat alakítottunkki az iparral is, hogy képességeikre támaszkodva vigyük előre azátalakítás folyamatát. Részt veszünk műveleti szinten az irakitisztek kiképzésében, ami nem olyan terület, amelyre bárki isgondolt volna, amikor a Szövetséges Átalakítási Főparancsnokságotlétrehozták. Ezen kívül nagy munkát végeztünk annak érdekében, hogyfejlődést érjünk el a jövőbeli műveletek hatásokon alapuló tervezésterén, ahol egy kívánt stratégiai kimenetelre vagy “hatásra”törekszünk a katonai és nem katonai eszközök teljes választékánakalkalmazásával.

A Szövetséges Átalakítási Főparancsnokság egyre dinamikusabbhatást gyakorol a NATO átalakítására. A haladás üteme és mélységejelentős, és keményen dolgozunk egy olyan NATO kialakításáért,amely jobban fel van készülve a jövőre. Már eddig is nagy utattettünk meg, de nagyon is tudatában vagyok annak, hogy még sok ateendőnk. És a nevünkben szereplő Átalakítás szóhoz hűen a folyamatfolytatódik tovább.

Már eddig is sok mindent elértünk, habártöbbet is elérhettük volna, ha a szervezet teljes állománnyalműködik. Még el kell érnünk a kezdeti működési képességünket,nemhogy a véglegeset. Ezért személyi állományi létszámunk nem elégnagy ahhoz, hogy elvégezzük mindazt a munkát, amit szeretnénk, vagyamire szükség lenne. Ezen kívül a partnerekkel való közös munkaolyan terület, ahol sokkal súlyosabban érintenek minket azállománybeli hiányok. Mindazonáltal rendkívül fontosnak ítéljük meghozzájárulásunkat a partnernemzetek védelmi tervezéséneksegítésében és az egyedi oktatási programok előmozdításában epartnerországokon belül.

Ez különösen két egymáshoz szorosan kapcsolódó eszköz, a PfPTervezési és Felülvizsgálati Folyamat (PARP) és az EgyüttműködésiProgram alkalmazásával tesszük. A PARP-ben a partnereket védelmitervezésükben jórészt ugyanúgy segítjük, ahogy a tagállamokat, azaza potenciális védelmi reformok azonosításával, mind a politikai,mint a katonai területen. Vizsgáljuk a partnerségi célokat is akatonai szervezetek és képességek átalakítása érdekében. AzEgyüttműködési Program keretében számos rendezvényt szerveztünk,beleértve tanfolyamokat, kiképzési programokat és szemináriumokatis, hogy segítsük a partnerek felkészülését a Szövetség teljes jogútagjává válásban.

A kapcsolat a kettő között korlátozottannyiban, hogy az Oberammergau-i NATO Iskola és a római NATOVédelmi Kollégium Rómában legfőképpen egyéni hallgatók nagycsoportjainak különböző tantárgyakban történő oktatásávalfoglalkozik. A stavangeri Összhaderőnemi Hadviselési Központ ezzelszemben a működési szintre és teamek oktatására összpontosít. ANATO hagyományosan sok időt tölt a nemzetek közösgyakorlatoztatásával a Szövetségen belül képességek létrehozásaérdekében, de oktatást nemigen végzett. Még soha nem vontuk egybe avezetés és irányítás műveleti szintjét, annak alakuló fázisában,hogy kiképzést adjunk a hadműveletbe küldést megelőzően. Ez az aházagpótló szerepkör, amelyet az Összhaderőnemi Hadviselési Központbetölt. Az afganisztáni ISAF-misszió legutóbbi három parancsnokátmár ily módon képeztük ki. Magukkal hozták saját parancsnokságukatStavangerbe és két hetes intenzív kiképzésben vettek részt, hogyfelkészüljenek magára a küldetésre.

Stavangerben jártak már a NATO Reagáló Haderő (NRF) parancsnokaiés teamjei is egy, az előttük álló küldetésre való felkészítésüketszolgáló összpontosított képzés csomag keretében. Ez teljesen új.Valóban, akár azt is merem állítani, hogy az ÖsszhaderőnemiHadviselési Központ egyike a Szövetséges ÁtalakításiFőparancsnokság eredményei koronájának egyik első ékköve. AzÖsszhaderőnemi Hadviselési Központ feladata még némi kísérletezésimunka, úgymint a konfrontáció és együttműködés elemzése. Ezolyasmi, amit azért vizsgálunk, hogy lássuk, miként tudjuk jobbanfelkészíteni a parancsnokokat és törzskarukat egy adottkonfliktusban a különféle ellenfelekkel való tárgyalásokra.

Az Összhaderőnemi Kiképző Központ a lengyelországi Bydgoszczbanmég mindig a létezésének első napjait éli. A tárgyalásokat valóbancsak nemrég fejeztük be Lengyelországgal, hogy lengyel földön NATO-parancsnokságot állíthassunk fel. De ez a hézagpótló képesség,amelyet ez a Központ biztosítani fog a jövőben, az összetevő szintűképzést fogja megoldani, hogy egyes összetevőket készítsen fel ahárom szolgálatból az összhaderőnemi hadműveleti arénába valólépésváltásra.

Azt akarjuk, hogy az ÖsszhaderőnemiElemezések Tanulságát Levonó Központ képes legyen levonni aműveleti hadszíntereken szerzett tanulságokat és ezeket a lehetőleggyorsabban elsajátítani. A Központnak túl kell lépnie aproblémák puszta azonosításán, egészen a tanulságok levonásáig ésaz azok alapján való gyors cselekvésig, hogy képességeinket éseljárásainkat a még folyamatban levő műveletek közben javíthassuk.A múltban a NATO gyakorlatokat szervezett, levonta annaktanulságait, elemezte ezeket a tanulságokat, érdekes jelentéseketírt és egy terméket állított elő mintegy két évvel az eredetigyakorlat után. A modern korban nem erre van szükségünk. Képesnekkell lennünk gyorsan, valódi élő műveletekbe lefordítani atanulságokat, és egyidejűleg betáplálni őket kiképző és oktatóintézményeinkbe.

Az Összhaderőnemi Elemezések Tanulságát Levonó Központtól vannaktagok mind Afganisztánban mind Irakban, és azokat a kihívásokatvizsgálják, amelyeket ezek a bevetések hoztak létre. Mivel a NATOcsak mintegy két éve kezdte el a területen kívüli felvonulást, mégmindig sok leckét kell megtanulnunk. Ide tartoznak az olyanterületek, mint a haderő generálás és a stratégiai szállítás, hogycsak kettőt említsek.

A mi felelősségünk a Szövetséges ÁtalakításiFőparancsnokságon, az iraki hallgatók országhatáron kívüli képzése.Már szerveztünk és koordináltunk kiképző programokat, egyrésztnovemberben a stavangeri Összhaderőnemi Hadviselési Központban,másrészt decemberben az oberammergaui NATO Iskolában. Ily módonösszesen 22 végzős hallgató végezett szervezetünknél. A stavangeritanfolyam a magas szintű képzésre összpontosított, hogy akulcsfontosságú vezetők, a tábornokok megértsék, hogyan végezzéktevékenységüket nyugati szervezetekben, nyugati normák szerint.Február és május között reményeink szerint további 120 hallgatóvégez az Összhaderőnemi Hadviselési Központban és a NATO-iskolában.Eközben mások olyan tanfolyamokon vesznek részt, amelyeket egyesországok, például Olaszország, szerveznek.

A folyamat lassúbb, mint ahogy reméltük, részben, mert az irakiVédelmi Minisztérium érthetően más problémákra összpontosít. Nemegyszerű ilyen sok magas rangú egyént ilyen rövid időn belülfelszabadítani. Most, hogy a választások lezajlottak Irakban,remélhetőleg további hallgatók állnak majd rendelkezésre. A nyelvszintén problémát jelent. Ha valakit egyhetes tanfolyamra küldeneka NATO Iskolába, akkor a tolmácsolás helyén való dolog. De havalaki hosszabb tanfolyamon fog részt venni, például a hat hónapostörzskari kiképző programon a NATO római Védelmi Kollégiumában,akkor annak rendelkeznie kell a szükséges nyelvtudással, ha hasznátakarja látni a tanfolyamnak.

Mi felelünk az összes jövőbeli kiemeltközpont koordinálásáért. Ily módon jelenleg tárgyalásokatfolytatunk nagyon sok országgal, amely bizonyos illetékességiterületeken képzési központokat javasolt megfontolásra kiemeltközpontként. Eddig egyetlen egy ajánlat érte el azt az érettségiszintet, amelyen hivatalosan lehetségessé vált elismerni kiemeltközpontként, szándéknyilatkozat aláírásával. Ez egy ÖsszhaderőnemiLégierő Kompetencia Központ a németországi Kalkarban, amelykompetenciákat biztosít az összhaderőnemi légierő területen. Akövetkező valószínűleg egy Többnemzetiségű Összhaderőnemi Műveletlesz az Egyesült Államok által javasolt Haditengerészeti KiemeltKözpontból.

Jelenleg is tárgyalásokat folytatunk számos más potenciáliskiemelt központtal. Törökországban például egy Terrorizmus ElleniVédelmi Kiemelt Központot vizsgálunk, valamint egy Légi HarcászatiKiképző Lőteret. Észtországban egy Kibernetikus Védelmi KiemeltKözpontot. A CIMIC Északi Csoportban egy potenciálispolgári-katonai együttműködési kiemelt központot vizsgálunk – ezegy nemzetközileg finanszírozott szervezet. A Cseh Köztársaságbanegy Nukleáris, Biológiai és Vegyvédelmi Kiemelt Központotmérlegelünk, Olaszországban pedig rendőri műveletekhez használtkiemelt központot. Ezek mind példák olyan illetékességiterületekre, amelyeket a nemzetek a NATO-hoz kívánnak kapcsolnikiképzési célokra, és amelyeket a NATO teljes mértékbenhasznosítani tud. Egyértelműen a lehető leghamarabb működésre készállapotban akarjuk őket hozni, de előbb meg kell tárgyalnunk azokata pontos feltételeket, amelyek alapján a központok szállítanifogják termékeiket.

Az előrehaladás a katonai területen nagyon isjól halad, de folyamatos kihívásokkal nézünk szembe, amelyekkelrészben a Szövetséges Hadműveleti Főparancsnokság, részben pedig aSzövetséges Átalakítási Főparancsnokság, foglalkozik. A SzövetségesHadműveleti Főparancsnokság azokkal a képességi területekkel éskövetelményekkel foglalkozik, amelyekre rövid időn belül szükséglesz a NRF végleges működőképességének biztosításához jövőre. Mi aSzövetséges Átalakítási Főparancsnokságon hosszabb távra tekintünkannak biztosítása érdekében, hogy a képességi szint, amelyet az NRFnyújtani tud majd folyamatosan növekedjen.

A rövid távú kihívások esetében nemrég fejeztünk be egygyakorlatot Stavangerben – az Allied Reach 2005-öt -, ahol mi –mindkét Főparancsnokság – a még megoldandó stratégiai problémákraösszpontosítottunk. A katonai hatékonysággal szemben atöbbnemzetiségű megközelítésre tekintünk. Milyen mélységig lehetbeépíteni a többnemzetű megközelítést az NRF-be anélkül, hogy ezáltalánosságban rontaná katonai képességét. Vizsgáljuk, hogyanfogják a jelenlegi folyamatok lehetővé tenni az előzetes tervezéstannak biztosítására, hogy megfeleljünk az 5-től 20 napig terjedőkészenléti profilnak, amelynek biztosítására az NRF felkészítik.Megvizsgáljuk az integrált logisztikát, azt, hogy mikénttávolodhatunk el a saját logisztikai támogatásukért felelős egyesnemzetek régi NATO-struktúráitól, hogy a teljes logisztikaifolyamatot az NRF egyszerűbb és intelligensebb támogatásáhozintegrálhassuk. Vizsgáljuk a hírszerzési információk megosztását ésaz ismeretek kezelését. Ezek bonyolult területek, aholbiztosítanunk kell, hogy az Atlanti-óceán mindkét oldalán a lehetőlegátláthatóbbak legyünk minden olyan válság vagy művelet hatékonykezeléséhez, amelyben az NRF esetleg szerepet vállal. Vizsgáljuk avezetési és irányítási összetevőt, az illetékességek nemzetektől aNATO-nak történői átadását, és különösen azt, hogy mikéntminimalizálhatjuk a nemzeti korlátozó feltételek hatását.

Az NRF közös finanszírozása nagy probléma. Habár ezt az ügyet aNATO Főparancsnokságnak kell kezelnie és nem a katonaiparancsnokságoknak, mégis jelentős aggodalomra ad okot számunkra,mivel a NRF-ben való részvétel költséges. Egyértelmű, hogy anemzetek nem kívánják úgy érezni: duplán fizetnek, egyrészt haderőkönkéntes biztosításával, másrészt pedig azok támogatásának ésgyakorlatoztatásának kifizetésével.