NATO HQ, Brussels Dec. 2001

Martonyi János külügyminiszter, az Észak-Atlanti Tanács tiszteletbeli elnökének nyitóbeszéde a Tanács külügyminiszteri szintu ülésén Brüsszel, 2001 december 6. Tisztelt Kollégáim! Tisztelt Fotitkár Úr! Hölgyeim és Uraim! A Tanács eloször ül össze külügyminiszteri szinten az Egyesült Államok elleni terrortámadásokat követoen. A szeptember 12-én meghozott történelmi jelentoségu döntés a Washingtoni Szerzodés V. cikkének aktivizálásáról - elso alkalommal a NATO fennállásának 52. évében - a szövetség kohéziójának és a transzatlanti szolidaritás megingathatatlanságának legegyértelmubb kinyilvánítását jelentette. Az életben vannak olyan események, amelyek hatalmas energiával, a villanófények élességével égnek bele az egyes ember és az egész emberiség tudatába. A barbár és gyáva terrorista támadás az Egyesült Államok területe ellen szeptember 11-én, a Világkereskedelmi Központ ikertornyának a robbanása, összeomlása ilyen volt. A döbbenet után valamennyiünk szava az Egyesült Államok népe felé a mélységes részvét és a teljes szolidaritás kinyilvánítása volt, amit itt most valamennyiünk nevében szeretnék megerosíteni. Ez nem csupán a szövetségi szolidaritás kinyilvánítása, jóval több annál, mivel a támadás nem egyedül amerikai barátaink és szövetségeseink ellen, hanem az egész emberiség ellen irányult, és mélyen sérti azokat az egyetemes emberi értékeket, amelyek ugyan eltéro kulturális örökségekben nyilvánulnak meg, de együtt mégis az egész emberiség közös örökségét alkotják. A tétel szomorúan újra igazolódott, miszerint aki egyetlen egy embert megöl, az elpusztítja az emberiséget. Ez pontosan kiolvasható akár az Új Szövetségbol, akár a Talmudból akár a Koránból. E tény már önmagában is bizonyítja, hogy az a széles nemzetközi koalíció, amely a terrorizmus elleni küzdelemre jött létre, nem a civilizációk, kultúrák, vallások harcát jelenti, hanem az emberiesség küzdelmét az embertelenséggel szemben. Szavunk felemelése egyben az emberiség közös vívmányainak a megorzése, a humanizmusnak, az élet tiszteletének és a demokratikus rend értéke melletti kiállás is. A terrorizmus sajnálatosan nem új jelensége a nemzetközi viszonyoknak. A szeptember 11-i terrorista támadás azonban új minoségu kihívást jelent számunkra, amellyel szemben fel kell lépnünk. Kihívás a demokratikus értékrenden alapuló világrend ellen. A terrorizmus - világméretu struktúrája és állandó jelenléte, valamint a mögötte álló hatalmas pénzügyi és logisztikai háttér miatt globális stratégiai kihívássá vált, amely hosszú távú hatást gyakorol a nemzetközi biztonságra és az azt megtestesíto rendszerre. Mélyreható átalakuláson megy keresztül az a világpolitikai struktúra, amelynek szellemében eddig gondolkodtunk és amelyben politikánkat alakítottuk. A múltban arra figyeltünk, hogy egy-egy állam nem használja-e fel a saját rosszindulatú céljai megvalósítására a terrorista szervezeteket. Ma ennek ellenkezojét tapasztaljuk: azt látjuk, hogy a megerosödött terrorista hálózat képes a saját alantas céljaira felhasználni a gyenge államokat. A jövo nemcsak változásokat fog azonban hozni, hanem megorzi a folyamatosság stabilizáló jellemvonásait is. Az igazi kérdés tehát az, hogy milyen mértékét, mélységet és jelleget öltenek ezek a változások és hogy kiderítsük, hogy milyen szilárdak azok a pillérek, amelyekre támaszkodunk. A washingtoni szerzodésben is lefektetett érdekeink és értékeink elegendo alapot biztosítanak ehhez, valamint biztosítják azt is, hogy jó úton haladunk. Kedves Kollégák! A szeptember 11. nyomán kialakult helyzet új megvilágításba helyezi, megnöveli azoknak a kérdéseknek, témáknak a jelentoségét, amelyek a Szövetség napirendjén szerepelnek, és amelyekrol ma ismét lehetoségünk nyílik reményeim szerint gyümölcsözo eszmecserét folytatni. A NATO és Oroszország közötti viszony jövoje, a Délkelet-Európában zajló fejlemények, a transzatlanti kapcsolatok és a NATO bovítésének alakulása, éppúgy, mint a NATO-ukrán kapcsolatok vagy az EAPC keretében partnereinkkel folytatott együttmuködés, mind olyan kihívást jelento kérdések, amelyekre csak érdemi, konstruktív szellemu eszmecsere és együttmuködés révén leszünk képesek válaszolni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Biztos vagyok abban, hogy mai ülésünk méltó reflexió lesz szeptember 11. tragédiájára. A tragédiáknak is meg van a maguk szerepe az emberek, az emberiség életében. A fájdalom erejével hívják fel a figyelmet a bennünket fenyegeto veszélyek nagyságára, súlyosságára, de egyben üzenetet is küldenek a követendo cselekvés irányára nézve. Az áldozat akkor nyer értelmet, ha ezt az üzenetet megértjük és cselekvésünkben követjük. Rajtunk, az Észak-atlanti Szövetség tagjain is múlik, hogy történelmi távlatban értelmet kap-e sok ezer ember borzalmas halála. Biztos vagyok benne, hogy haláluk nem válik értelmetlenné. Köszönöm a figyelmüket!