NYELV
'A fordítás elkészítése miatt a NATO Tükör magyar változata megközelítőleg két héttel az angol eredeti után kerül fel a honlapra.'
A NATO TÜKÖRRŐL
PUBLIKÁCIÓS POLITIKA
SZERZŐI JOGI INFORMÁCIÓK
SZERKESZTŐSÉG
 RSS
KÜLDJE TOVÁBB EGY ISMERŐSÉNEK
A NATO TÜKÖR MEGRENDELÉSE
  

Arab tavasz = Facebook Forradalom 1?

Get the Flash Player to see this player.

Egyiptom és Tunézia korábbi urait elmozdították. A régió más kormányai esetében bizonytalan, mennyi ideig fognak kitartani – vagy hogy kitartanak-e egyáltalán. Mennyi bizonyíték van arra, hogy a közösségi média állt-e változások mögött?

 Feliratok: Be / Ki

Arab Tavasz

= Facebook Forradalom 1?

Tunéziában Mohamed Buaziz,

egy 26 esztendős

utcai gyümölcs- és zöldségárus

felgyújtotta magát

2010. december 17-én.

A korrupt helyi rendőrség és hatóságok

ellen tiltakozott.

Január 4-én halt meg.

Halálát követően tiltakozási hullám söpört végig

az országon, valamint

az interneten.

A tiltakozók a mozgolódásokról szóló videókat töltöttek fel,

a hatóságok pedig cenzúrával

és hekkeléssel vágtak vissza.

Ám január 14-én

véget ért a volt tunéziai elnök, Ben Ali

23 éve tartó uralma

A közösségi médiának szerepe volt ebben,

de nem meghatározó szerepe.

A domináns médium

továbbra is a televízió.

Ez pedig részben annak a ténynek köszönhető,

hogy a közösségi média nem annyira átütő jelentőségű

a világnak azon a részén, mint

a fejlettebb országokban.

Nézzük a Facebookot, amelyet csak

a lakosság mintegy 5%-a használ.

Az internetes lefedettség a régióban

körülbelül 20%.

Tehát fontos ugyan,

ám másrészről a televízió,

a népesség 80%-át éri el,

főként a nagyvárosokban.

Tehát a domináns médium

továbbra is a televízió volt,

esetenként újra felhasználva a közösségi média

oldalain található anyagokat.

Egyiptomban egy Facebook-oldal

szólított fel egynapos tiltakozásra

2011 január 25-én,

egy Khaled Szaid nevű 28 éves

férfi halálát követően.

Rendőrök vonszolták el őt

egy internet-kávézóból,

és halálra verték.

Több mint 80 000 ember csatlakozott

a tiltakozáshoz a Facebook-oldalon.

A tiltakozás folytatódott

annak ellenére, hogy a mobiltelefon- és

az internethálózat napokon át nem működött.

Február 11-én

Mubarak volt egyiptomi elnök

harminc éve tartó hatalma is véget ért.

A „Mindannyian Khaled Szaid vagyunk” elnevezésű

eredeti Facebook oldalt

közel egymillióan jelölték meg, hogy kedvelik.

A közösségi média sokkal szélesebb körű annál,

mint elküldeni 144 karaktert a Twitteren,

vagy frissíteni az ember profilját

a Facebookon. Ezek hasznosan ugyan,

de ha megnézzük, hogyan osztják meg az emberek

a videókat és az információt

Egyiptomban, Tunéziában, Líbiában,

látjuk, hogy főként SMS-ben.

Elsődlegesen nem Twitteren.

Figyeljük a Twittert,

ezért nagy elismeréssel adózunk a Twitternek,

de nyilvánvalóan sokkal több híradás

zajlik a háttérben.

A Közel-Kelet országai közül

az Egyesült Arab Emirátusokban

Izraelben és Bahreinben a legmagasabb

az internetes lefedettség.

Úgy tűnik, manapság

az első számú közellenség

Észak-Afrika minden országában

az Al-Dzsazíra,

legyünk bár Izraelben,

Jordániában, Egyiptomban vagy Tunéziában:

mindannyian az Al-Dzsazírát okolják

mindenért, ami tönkrement.

És azt mondhatják egyesek, hogy az Al-Dzsazíra

támadóállásba helyezkedett

az események közvetítése terén,

holott 10 évvel ezelőtt

ez nem lett volna lehetséges.

Tehát az információ

szélesebb körű terjesztését tapasztalhatjuk

amikor az Al-Dzsazíra sugárzási jelét zavarják

vagy lekapcsolják, és csak az állami TV üzemel.

Látjuk, hogy az emberek felveszik

a szálat mobiltelefonnal,

telefonálással, internet

alapú telefonnal, stb.

Az interneten az arab a hetedik

leggyakrabban használt nyelv.

Az első három az angol,

a kínai és a spanyol.

Vannak olyan esetek, például Kairóban

ahol az emberek kimentek

az utcákra

a szegénynegyedekben, ahol

még televíziójuk sincs.

Ám a városnak megváltozott

a szellemi légköre.

Forradalmi várossá vált.

Az emberek bekiabáltak a társasházak

kapuin: Gyertek, csatlakozzatok hozzánk.

Szó sem volt hipermodern technológiáról.

A volt tunéziai elnök, Ben Ali

egyik kísérlete a tiltakozók lecsillapítására

az volt, hogy a másként gondolkodó

bloggert, Szlim Amamu-t

ifjúsági és sportminiszterré nevezte ki.

Napokon belül lemondott.

Arab Tavasz

= Facebook Forradalom 1?

Tunéziában Mohamed Buaziz,

egy 26 esztendős

utcai gyümölcs- és zöldségárus

felgyújtotta magát

2010. december 17-én.

A korrupt helyi rendőrség és hatóságok

ellen tiltakozott.

Január 4-én halt meg.

Halálát követően tiltakozási hullám söpört végig

az országon, valamint

az interneten.

A tiltakozók a mozgolódásokról szóló videókat töltöttek fel,

a hatóságok pedig cenzúrával

és hekkeléssel vágtak vissza.

Ám január 14-én

véget ért a volt tunéziai elnök, Ben Ali

23 éve tartó uralma

A közösségi médiának szerepe volt ebben,

de nem meghatározó szerepe.

A domináns médium

továbbra is a televízió.

Ez pedig részben annak a ténynek köszönhető,

hogy a közösségi média nem annyira átütő jelentőségű

a világnak azon a részén, mint

a fejlettebb országokban.

Nézzük a Facebookot, amelyet csak

a lakosság mintegy 5%-a használ.

Az internetes lefedettség a régióban

körülbelül 20%.

Tehát fontos ugyan,

ám másrészről a televízió,

a népesség 80%-át éri el,

főként a nagyvárosokban.

Tehát a domináns médium

továbbra is a televízió volt,

esetenként újra felhasználva a közösségi média

oldalain található anyagokat.

Egyiptomban egy Facebook-oldal

szólított fel egynapos tiltakozásra

2011 január 25-én,

egy Khaled Szaid nevű 28 éves

férfi halálát követően.

Rendőrök vonszolták el őt

egy internet-kávézóból,

és halálra verték.

Több mint 80 000 ember csatlakozott

a tiltakozáshoz a Facebook-oldalon.

A tiltakozás folytatódott

annak ellenére, hogy a mobiltelefon- és

az internethálózat napokon át nem működött.

Február 11-én

Mubarak volt egyiptomi elnök

harminc éve tartó hatalma is véget ért.

A „Mindannyian Khaled Szaid vagyunk” elnevezésű

eredeti Facebook oldalt

közel egymillióan jelölték meg, hogy kedvelik.

A közösségi média sokkal szélesebb körű annál,

mint elküldeni 144 karaktert a Twitteren,

vagy frissíteni az ember profilját

a Facebookon. Ezek hasznosan ugyan,

de ha megnézzük, hogyan osztják meg az emberek

a videókat és az információt

Egyiptomban, Tunéziában, Líbiában,

látjuk, hogy főként SMS-ben.

Elsődlegesen nem Twitteren.

Figyeljük a Twittert,

ezért nagy elismeréssel adózunk a Twitternek,

de nyilvánvalóan sokkal több híradás

zajlik a háttérben.

A Közel-Kelet országai közül

az Egyesült Arab Emirátusokban

Izraelben és Bahreinben a legmagasabb

az internetes lefedettség.

Úgy tűnik, manapság

az első számú közellenség

Észak-Afrika minden országában

az Al-Dzsazíra,

legyünk bár Izraelben,

Jordániában, Egyiptomban vagy Tunéziában:

mindannyian az Al-Dzsazírát okolják

mindenért, ami tönkrement.

És azt mondhatják egyesek, hogy az Al-Dzsazíra

támadóállásba helyezkedett

az események közvetítése terén,

holott 10 évvel ezelőtt

ez nem lett volna lehetséges.

Tehát az információ

szélesebb körű terjesztését tapasztalhatjuk

amikor az Al-Dzsazíra sugárzási jelét zavarják

vagy lekapcsolják, és csak az állami TV üzemel.

Látjuk, hogy az emberek felveszik

a szálat mobiltelefonnal,

telefonálással, internet

alapú telefonnal, stb.

Az interneten az arab a hetedik

leggyakrabban használt nyelv.

Az első három az angol,

a kínai és a spanyol.

Vannak olyan esetek, például Kairóban

ahol az emberek kimentek

az utcákra

a szegénynegyedekben, ahol

még televíziójuk sincs.

Ám a városnak megváltozott

a szellemi légköre.

Forradalmi várossá vált.

Az emberek bekiabáltak a társasházak

kapuin: Gyertek, csatlakozzatok hozzánk.

Szó sem volt hipermodern technológiáról.

A volt tunéziai elnök, Ben Ali

egyik kísérlete a tiltakozók lecsillapítására

az volt, hogy a másként gondolkodó

bloggert, Szlim Amamu-t

ifjúsági és sportminiszterré nevezte ki.

Napokon belül lemondott.

Többet olvas:Egyiptom, Tunézia, új média
Megosztom    DiggIt   MySpace   Facebook   Delicious   Permalink