A fegyverexport korlátozása a nők elleni erőszak visszaszorítása érdekében

Ha könnyű hozzájutni kézifegyverekhez, úgy az növeli a nők elleni nemi erőszakos cselekmények számát. Ezért a nemi erőszaknak központi témaként kell szerepelnie a Fegyverkereskedelmi Szerződés (ATT), nemzetközi tárgyalásai során, és az államoknak tenniük azért, hogy véget vessenek a nők ellen fegyveresen elkövetett erőszaknak.

© Reuter Jorge Silva

Amikor valaki segítségért kiált, azt mások meghallják ugyan, de nem jönnek segíteni, ha fegyveresek vannak a közelben

Marie ellen 2010. június 10-én követtek el csoportos erőszakot. „ Amikor valaki segítségért kiált, azt mások meghallják ugyan, de nem jönnek segíteni, ha fegyveresek vannak a közelben,” mondja.

Marie története csak egy a sok közül az Amnesty International Haitiről szóló, 2011. januári jelentésében, amely az „Utórezgések: Nők beszélnek a nemi erőszakról” címet viseli. A legtöbb megerőszakolt interjúalany lőfegyveres férfiak csoportjának áldozata volt.

2011. február 28. és március 4. között számos állam képviselője gyűlt össze New Yorkban a Fegyverkereskedelmi Szerződés (ATT) Előkészítő Bizottságának ülésére. Az ATT megbeszélések rendkívül fontos lehetőséget teremtenek arra, hogy megvizsgálják a nemi erőszak elkövetése során használt eszközöket – ezek leggyakrabban kézifegyverek és könnyű fegyverek (SALW). Noha a nemi erőszak tárgyában számos nemzetközi határozat létezik, a leszereléssel foglalkozó közösség ezekkel nem foglalkozott.

Milyen hatással van a nők életére a hagyományos fegyverek és lőszerek nemzetközi kereskedelme?

Marie története rávilágít a fegyveres erőszak láthatatlan hatásaira: a nők gondolataira, testére és szabadságára gyakorolt hatásokra. A lőfegyverekkel elkövetett erőszak a férfiak magas halálozási és sebesülési rátájának leginkább nyilvánvaló és látható következménye. Az viszont nem jelenik meg a statisztikákban, amikor a fegyverek nem ölnek, hanem a hatalomgyakorlás eszközei; amikor a fegyvereket zárt ajtók mögött, családtagok leigázására használják; amikor a fegyvereket serdülő lányok elleni nemi erőszak céljából használják, és egész családokat kényszerítenek a menekülésre. Amiről nem beszélünk, amikor kézifegyverekről van szó, az a több tízezer, fegyverrel fenyegetett nő megerőszakolása.

Szoros összefüggés van a kézifegyverek viselése és a férfiasság jegyei között, ezt a hagyományos „fegyverkultúrának” tekintik. A fegyveres konfliktusok révén megváltozhat a férfiak arra vonatkozó véleménye, hogy mi számít férfias viselkedésnek: a csoport nyomása felerősítheti a férfiak agresszivitását, és arra irányuló hajlamát, hogy a nőket alsóbbrendűekként kezeljék. Mivel konfliktus esetén szinte minden férfi fel van fegyverkezve, a fegyvereiket akár a nők feletti hatalmuk eszközének is használhatják.

Kolumbiában, ahol a nők 60-70 százaléka élt át valamiféle erőszakot életében, a társadalomban a fegyverek jelenléte szorosan kötődik a patriarchális és „macsó” kultúrához, amely támogatja azt a nézete, miszerint a férfiaknak fegyverre van szükségük ahhoz, hogy megvédjék magukat, és hogy megóvják a családjukat. Ám ahelyett, hogy biztonságot nyújtanának, ezek a lőfegyverek támogatják és fokozzák az asszonyok és lányok elleni erőszakot a konfliktusok alatt és után egyaránt.

© Reuter Stringer Afghanistan Administration

A lőfegyverek támogatják és fokozzák az asszonyok és lányok elleni erőszakot a konfliktusok alatt és után egyaránt

2010 nyarán négy napon át tartó tömeges erőszak ment végbe a Kongói Demokratikus Köztársaságban található Luvungiban. Az elmondottak szerint mind a 303 bejelentett nemi erőszakot kettő-hat fegyveres férfi hajtotta végre a nők gyermekeinek és férjeinek szeme láttára. A becslések szerint 200 millió kézifegyver van közkézen a Nagy-Tavak környékén, és ezek nagy többsége a Kongói DK keleti részén összpontosul.

Kolumbiában, ahol Szudán után a világon a második legtöbb országon belüli menekült él, tízből két menekült nő nevezi meg a nemi erőszakot a menekülésük közvetlen indokaként. A fegyveres konfliktusban minden fél alkalmazza a nemi erőszakot háborús eszközként.

A Sierra Leone-i polgárháborúban 1991 és 2002 között 64.000 asszony és lány szenvedett el nemi erőszakot a háború következtében. A nők vallomása szerint az erőszakot úgy követték el ellenül, hogy közben fegyvert szegeztek rájuk. „A torkunkhoz vagy a gyomrunkhoz nyomták a fegyverüket, hogy rávegyenek arra, hogy kövessük a parancsaikat” – mesélte az egyik asszony.

Líbiában is alkalmaznak erőszakot megfélemlítés céljából. „Arra kényszerítették, hogy végignézze, ahogy ketten felváltva megerőszakolják a nőt” – idézte fel egy tripoli lakos, amikor elmesélte, hogyan hatolt be egyik rokona otthonába négy milicista.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa felismerte, hogy a fegyveres konfliktusok során elkövetett nemi erőszak fenyegetést jelent a nemzetközi biztonságra. Miért adnak el tehát oly sok fegyvert oly sok országba, ahol a nemi erőszak a megalázás és leigázás egy stratégiája, egy taktikája?

Elhangzott, hogy „a nők számára a háború nem akkor ér véget, amikor véget ér.” Egy 2007-es montenegrói tanulmány szerint a női menedékhelyeken segítségért folyamodó mintegy 1500 asszony 90 százalékát kézifegyverrel fenyegette a partnere. Gyakran előfordul, hogy szolgálaton kívüli katonák, rendőrök vagy biztonsági őrök visznek haza lőfegyvert, és annak segítségével követnek el családon belüli erőszakot. Az Egyesült Államokban tett látogatása alkalmával az ENSZ nők elleni erőszakkal foglalkozó különmegbízottja felhívta a figyelmet arra, hogy mennyire elterjedt a lőfegyverek használata a családon belüli erőszak terén.

Az uralkodás és a nők elleni erőszak lehetővé tétele révén fegyvereket használnak annak megakadályozására, hogy a nők gyakorolhassák alapvető jogaikat a mindennapokban; a piactereken, ahol kereskednek, a földeken, ahol dolgoznak, a vízlelő helyeken és az utak mentén, ahol a lányok iskolába járnak.

© Reuter Lucas Jackson

A történetek Haititől a Balkánig véget nem érőn ismétlődnek

A történetek Haititől a Balkánig véget nem érőn ismétlődnek. Újra és újra fegyverrel akadályozzák meg a nők jogainak gyakorlását. A fegyverkereskedelemmel kapcsolatos tárgyalásoknak miért nem része hát a nemi erőszak?

2009-ben az Egyesült Államok megváltoztatta az ATT-vel kapcsolatos álláspontját, és úgy döntött, hogy támogatja a tárgyalásokat. Kulcsfontosság lépés volt előre ez a politikaváltás a világ legnagyobb fegyverexportőrétől, aki éves szinten 55 milliárd dollár értékben forgalmaz hagyományos fegyvereket (ez a teljes világkereskedelem 40 százalékát teszi ki).

Időközben az Európai Unió nemrégiben megalkotta a fegyverexportra vonatkozó belső szabályozását, amely jogilag kötelezi, hogy az ATT előmozdítójaként egy „nagyon hiteles szereplővé” váljon. A 2012. évi tárgyalások nem lesznek egyszerűek, de az világos, hogy a nők jogainak védelme érdekében a nemi erőszakra vonatkozó, kötelező érvényű nemzetközi szabályokat kell alkalmazni a fegyverszállításokkal kapcsolatos döntések terén.

Az ATT ugyanakkor nem elegendő. Az államoknak is el kell kezdeniük az adatgyűjtést. A fegyverbirtoklásra és fegyverkereskedelemre, valamint a nők elleni erőszakhoz fűződő kapcsolatukra vonatkozó adatok nélkül lehetetlen sikeres közpolitikát kialakítani e kérdésekben.

Végezetül pedig az államoknak tenniük azért, hogy véget vessenek a nők ellen fegyveresen elkövetett erőszaknak, és növelniük kell a nők részvételét a kézifegyverekre vonatkozó politikával kapcsolatos tárgyalások során.

Ez a cikk nyerte meg az atlantic-community.org „Hatalmat a nőknek a nemzetközi kapcsolatokban” elnevezésű versenyét. A versenyt a NATO amerikai különítménye és a NATO Nyilvános Diplomácia Igazgatósága támogatta.

Rebecca Gerome az IANSA (Nemzetközi Akció Hálózat a Kézifegyverek Ellen) Női Hálózat tanácsadója. Az IANSA a fegyveres erőszak elleni globális szervezet, amely összeköti a kézifegyverek és könnyű fegyverek elterjedése és az azokkal történő visszaélések ellen küzdő civil társadalmi szervezeteket.