NYELV
'A fordítás elkészítése miatt a NATO Tükör magyar változata megközelítőleg két héttel az angol eredeti után kerül fel a honlapra.'
A NATO TÜKÖRRŐL
PUBLIKÁCIÓS POLITIKA
SZERZŐI JOGI INFORMÁCIÓK
SZERKESZTŐSÉG
 RSS
KÜLDJE TOVÁBB EGY ISMERŐSÉNEK
A NATO TÜKÖR MEGRENDELÉSE
  

Nyugat-Afrika: a csempészet központi elosztója?

Nyugat-Afrikát több illegális kereskedelmi tevékenység érinti. Ezeknek egy része a régióban ered, mint például a lopott olaj, az iratok nélküli migráns munkások vagy a szexmunkások. Más esetekben a régió célállomás a mérgező hulladékok, fegyverek vagy a hamisított gyógyszerek számára. Megint más termékek csak átutaznak a régión, ilyen például a kokain. Mindegyik esetben rajta hagyják a nyomukat Nyugat-Afrikán.

A cikkben Francis Maertens és Amado Philip de Andrés az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának (UNODC) munkatársai ezt a hatást elemzik és hasonlítják össze. A lenti fülekre kattintva tudhat meg többet.

© Reuters/Borja Suarez

Nyugat-Afrika Európa felé vezető tranzitállomássá válása viszonylag új jelenség, amelyet az útvonalaknak az egyre hanyatló észak-amerikai piactól a növekvő európai piacra való áthelyeződése okozott.

A régión áthaladó kokainnak a zöme az Atlanti-óceánon nagy “anyahajókban” teszi meg az utat, amelyeket úgy alakítottak át, hogy több tonnányi kábítószert képesek legyenek szállítani. Ezt a szállítmányt aztán kisebb hajókra rakják szét a nyugat-afrikai partvidéken. Több esetben történt meg, hogy transzatlanti utazásra átalakított kis repülőgépeket állítottak meg, közel egy tonnányi szállítmánnyal, melynek zöme Venezuelából származott.

A tengeri és repülőtéri lefoglalások alapján, úgy tűnik, hogy Nyugat-Afrikában a kokain-csempészetnek legalább két csomópontja van. A déli esetében a kokaint a benini-öbölbe szállítják, majd onnan jut el Togóba, Beninbe és Nigériába. Az északi csomópont a két Guinea (Bissau és Conakry) térségében van, ezen kívül Sierra Leone és Mauritania szerepel még légi célállomásként. E kábítószereket aztán Szenegálba, Maliba és Gambiába lehet tovább vinni légi úton történő elosztásra. A csempészet csúcspontján Bamako volt kulcsfontosságú állomása a légi szállítóknak, annak ellenére, hogy 1000 km-re van a kokaint fogadó part menti országoktól. E a szárazföldi kitérő oka kereskedelmi jellegű lehetett: a kannabiszt már hosszú ideje Maliból importálták, az ezt megvásárló kereskedők jó “árfolyamot” érhettek el, kokainnal való fizetés esetén.

Mára úgy tűnik, hogy a nagyobb szállítmányokat latin amerikai csempészek ellenőrzik. Kolumbia termeli a világ kokainjának a felét és a kolumbiai csempészek hosszú ideje a globális piac meghatározó szereplői. 2007-ben 40 %-át tették ki a Spanyolországban letartóztatott külföldi kokaincsempészeknek, abban az országban, amely az európai piac elsődleges belépési pontja.

Azonban a nyugat-afrikaiak egyértelműen fontos szerepet játszanak abban, hogy a kábítószer a régióból Európába és onnan tovább jusson. Elképzelhető, hogy a tengeri szállítást segítő helyieket természetben fizetik, mint sem készpénzben és onnan Európába egy a nyugat-afrikai bűnözők által világszerte kedvelt technikával szállítják be: utasszállító gépeken utazó futárokkal. A Nyugat-Afrikából induló és Európa felé tartó repülőgépeken 2004 óta letartóztatott 1400 kokaincsempész zöme nyugat-afrikai volt. Amint Európába ér, a kábítószert sokszor ott élő nyugat-afrikaiak, különösképp nigériaiak osztják el. Svájc és Portugália kivétel, ahol több nyugat-afrikai nemzetiség is aktív, de az elmúlt években európai célpiacokon letartóztatott külföldi kokainkereskedők 10-31%-a volt nigériai.

2008 óta ez a forgalom hanyatlani látszik, nem utolsó sorban köszönhetően a megnövekedett nemzetközi figyelemnek. 2007-ben tíz jelentős szállítmányt foglaltak le Nyugat-Afrikában vagy annak partjainál, de csak négyet 2008-ban és egyetlen egyet sem 2009-ben. A fejlődés ellenére úgy tűnik, hogy legalább egy milliárd dollár értéknyi kokaint csempésznek a régión keresztül, miközben a nyugat-afrikai elosztó hálózat és az Európában lévő nyugat-afrikai elosztó hálózat is érintetlen.

A Nyugat-Afrikában ellopott olaj értéke hasonlatos a kokainéhoz, de még közvetlenebbül kapcsolódik az instabilitáshoz, hiszen ennek bevételei közvetlenül militáns csoportokhoz és korrupt tisztségviselőkhöz jut Nigériában, amely a régió gazdasági motorja és a régióban élő népesség felének az otthona. A Niger folyó torkolatában kialakult konfliktus az ottani lakosok azon sérelméből ered, hogy a földben található vagyon ellenére rendkívül szegények ,és hogy az ipar okozta környezetvédelmi károk veszélyeztetik hagyományos megélhetésüket. Az olajlopás és kereskedelem (a régióban “bunkerelésnek” nevezik) határokon átívelő bűnvállalkozássá nőtte ki magát és a durva politikai küzdelem kényelmes elterelést biztosít azoknak, akik saját meggazdagodásukon dolgoznak.

© Reuters/Chaiwat Subprasom

Bár a nyugat-afrikai kormányok csak kevéssé képesek megfelelően betartatni az adófizetési kötelezettségeket, a cigaretta csempészete Nyugat-Afrikába és azon keresztül Észak-Afrikába jelentős pénzforrást képvisel, amelynek értékét körülbelül háromnegyed milliárd dollárra becsülik.

2007-ben az afrikaiak körülbelül négyszáz milliárd szál cigarettát füstöltek el. Ha az illegális piac az Afrikában elszívott cigaretta 15% -át teszi ki, ez azt jelenti, hogy több mint 60 milliárd szál (30 millió doboz; 6,000 konténer) cigarettát fogyasztottak el illegálisan Afrikában. Nyugat-Afrika a teljes afrikai fogyasztás 17%-át teszi ki, miközben Afrika lakosságának 30%-a él itt. Az igény azonban sokkal magasabb Észak-Afrikában, beleértve Algériát, Egyiptomot, Líbiát, Marokkót és Tunéziát, és Nyugat-Afrika ezen országokat szolgálja ki. A nyugat és észak-afrikai országok cigaretta piacainak akár 80%-a is illegális lehet, ami azt jelenti, hogy az ezen az országokban elfogyasztott dohányáru a bűnözők zsebére hajtja a malmot. A Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségének területén (ECOWAS) engedélyezési és adó mechanizmusok bevezetése, és minden cigaretta belépéskor történő megadóztatása csak részben tudná kezelni ezt a problémát.

A hamis cigarettákat és az “olcsó fehéreket” széleskörben gyártják Kínában, Vietnámban és az azzal szomszédos távol-keleti országokban illetve Kelet- és Dél-Európában. Mindkét régió fontos forrása a nyugat és észak-afrikai illegális dohányárunak. Ezeket a termékeket általában azonban nem közvetlenül ezekből a régiókból importálják. A legtöbb Nyugat-Afrikába belépő illegális cigarettát olyan szabadkereskedelmi övezetekből hozzák, mint amilyeneket a Dubai Emirátusban találunk.

Lomé, Cotonou és Tema konténer-kikötői az illegális cigaretta legfontosabb belépési pontjai Nyugat-Afrikában, miközben az észak-afrikai piacon megjelenő illegális cigaretta zöme is itt ér partot. A legtöbb importált cigarettát „tranzitként” jelentik be, végcélként Malit, Nigert és Burkina Fasso-t megjelölve, ezzel elkerülve az ellenőrzést és az adózást belépéskor. Mindeközben a legtöbb ilyen szállítmánynak a célpontja Észak-Afrika, különösen Líbia.

Összeadva az egyes számokat eladási áron legalább 638 millió USA dollár értékű cigaretta (vagy az észak-afrikai piacnak egy kicsit kevesebb, mint a 60%-a) utazik át Nyugat-Afrikán. Ha ennek csak durván a fele kerül illegális importőrök és csempészek kezébe Nyugat-Afrikában, akkor ez még mindig 319 millió USA dollár. Ha ezt a pénzt hozzáadjuk a Nyugat-Afrikában illegális értékesítésből származó összeghez (455 millió USA dollár) kijön az éves 774 millió dolláros forgalom.

A lejárt vagy a rossz minőségű gyógyszerek csempészetére Nyugat-Afrikába általában nem úgy tekintenek, mint jelentős szervezett bűnözői tevékenységre, azonban következményei súlyosak és a régión túlmutatóak. Miközben nem történt szisztematikus regionális kutatás arra nézve, hogy mennyi a minőségileg rossz gyógyszerek aránya, kisebb mintavételek az 50% felé mutatnak. Ha csak a malária elleni gyógyszert vesszük, akkor a régióban évente közel 83 millió lehetséges esetet kezelnek magánpraxisban.

Ráadásul egy közelmúltban végzett kutatás, amely azt vizsgálta, hogy bizonyos piaci szegmensek törvényi szabályozása milyen hatással van a bűnözésre, arra a megállapításra jutott, hogy “több szervezett bűnözői csoport kezdett el a kábítószer- és fegyvercsempészet helyett gyógyszert hamisítani. Az INTERPOL egyre több bizonyítékot talál arra, hogy ez a hamisítás szervezett bűnözői csoportokhoz és terrorista szervezetekhez, például azal-Qaeda-hoz köthető.

© Reuters/STR New

2006-ban összesen 570 nyugat-afrikai áldozat vált ismertté 11 európai országban (Ausztria, Belgium, Franciaország, Németország, Görögország, Olaszország, Hollandia, Norvégia, Spanyolország, Svájc és az Egyesült Királyság). A toborzó körülbebül 40,000 - 55,000 dollár értékű kölcsönt nyújt az áldozatnak, hogy az fedezze az illegális bevándorlás költségeit és szerződést kötnek, hogy az összeget meghatározott időn belül visszafizeti. Az áldozatokat útjukra általában elkíséri egy férfi segítő, aki “hordárként” ismeretes. A célállomáson az áldozatot átadják ugyanazon szervezet helyi tagjainak (a toborzók és a kizsákmányolók sokszor ugyanabból a családból származnak). Az áldozatokat prostitúcióra kényszerítik, ameddig a tartozásukat vissza nem fizetik.

Ha minden 30 emberkereskedelmi ügyből egyre derül fény, akkor ez azt jelenti, hogy adott pillanatban, Európában közel 17,000 áldozat lehet, évenkénti 5,700-as forgalommal. Ha ezt az átlagos adóssággal megszorozzuk, amelyet vissza kell fizetniük, akkor az összeg épp, hogy eléri a 300 millió USA dollárt.

© Reuters/STR New

A destabilizációhoz leginkább köthető csempészáru a fegyver. A politikai erőszak elképzelhetetlen nélkülük csakúgy, mint a szervezett bűnözés legtöbb formája. Jól ismert, hogy a Niger vidékén a legtöbb militáns csoport a bunkerelésből származó bevételeket fordítja fegyverek vásárlására és hogy a legtöbb a régióban aktív lázadó csoport, hasonló tevékenységet folytat. Ezzel az elemzéssel csak az a baj, hogy a régióban már így is nagyon sok fegyver van forgalomban (közel 7-10 millió) és hogy a kábítószertől és az olajtól eltérően a csempészett fegyvereknek hosszabb az életciklusa. 1998 és 2004 között több mint 200,000 kézi lőfegyvert foglaltak le vagy gyűjtöttek be a térségben, ezek közül legalább 70,000-et meg is semmisítettek. Széleskörű bizonyíték utal arra, hogy a bűnözők és a lázadók fegyvereiket a biztonsági erőktől vásárolhatják vagy bérelhetik, és hogy a piac alsó szegmenseiben óriási keletje van a helyben, különösképp Ghánában helyben gyártott „kézműves” fegyvereknek.

Milyen politikai lehetőségek vannak?

A gazdasági monokultúra erősítheti a rossz kormányzatot; egy olyan probléma ez, amire leginkább az „erőforrás átokként” utalnak. Paul Collier és más elemzők megjegyezték, hogy az elsődleges áruk exportjától való függés növeli a polgárháború kockázatát.

Ugyanakkor Nyugat-Afrika azért vált a szervezett bűnözés áldozatává, mert alacsony az immunitása, miközben a kórokozók általában külföldről jönnek. A régió a helyi székhelyű bűnözők által gerjesztett illegális kereskedelem hálójába került. Az ellátási lánc egyik komponense minden esetben Nyugat-Afrikán kívül található, a problémák pedig transznacionális kihívások és ez azt jelenti, hogy politikai szempontból legalább két módja van a megoldásnak.

A problémák transznacionális kihívások és ez azt jelenti, hogy politikai szempontból legalább két módja van a megoldásnak.

A probléma okozói közül először a régión kívül találhatóakat kell kezelni. Sok esetben ez az egyszerűbb, hiszen a nyugat-afrikai bűnüldözési kapacitás világszerte a legalacsonyabban jegyzett. A lopott olaj iránti kereslet visszaszorítása, a minőségileg rossz gyógyszerek utánpótlásának korlátozása, az illegális áruk szabadkereskedelmi térségekből történő elszállításának megakadályozása, a globális használt elektronikai piac szabályozása, a migráns munkaerő szabályozása, a pénzügyi átutalások áttekinthetőségének erősítése és a globális kereskedelmi folyamatok rendezése mind-mind sokat tehetne Nyugat-Afrika fájdalmainak csökkentésére.

A második hosszú távú project Nyugat-Afrika immunitásának javítására a jogállamiság erősítése lenne, amellyel az UNODC foglalkozik az elmúlt öt évben, olyan partnerekkel kiegészülve, mint a ECOWAS, az ENSZ Békefenntartó Műveletek Osztálya (DPKO), az INTERPOL, és az ENSZ Nyugat-Afrikai Hivatala (UNOWA), stb. Ez nem biztos, hogy annyira rémisztő, mint amilyennek hangzik. A régión belüli kábítószer-csempészet nyereségességét például az engedélyezési és adószabályok harmonizálásával lehetne elérni. A szemét- és gyógyszerszállítás szabályozása alapvetően technokratikus kérdés. A végcél egészséges államok létrehozása annak ellenére, hogy a törvénynélküliség környezetében több egymásra épülő lépés segíthetne azonnali enyhülést hozni.

Mindkét – a transznacionális és a helyi – megközelítés esetében a nemzetközi közösség részvétele alapvetően fontos a tartós sikerhez. Bármely nyugat-afrikai állam által kezdeményezett egyoldalú akció értékét csak csökkentheti szomszédjainak kevésbé progresszív gyakorlata, különösképp figyelembe véve a régió határainak átjárhatóságát.

Megosztandó    DiggIt   MySpace   Facebook   Delicious   Permalink