NYELV
'A fordítás elkészítése miatt a NATO Tükör magyar változata megközelítőleg két héttel az angol eredeti után kerül fel a honlapra.'
A NATO TÜKÖRRŐL
PUBLIKÁCIÓS POLITIKA
SZERZŐI JOGI INFORMÁCIÓK
SZERKESZTŐSÉG
 RSS
KÜLDJE TOVÁBB EGY ISMERŐSÉNEK
A NATO TÜKÖR MEGRENDELÉSE
  

Oly közel – és mégis oly távol

© Reuters/Tomas Bravo

Az USA Igazságügyi Minisztériuma idén kijelentette, hogy a mexikói kábítószerkereskedő szervezetek jelentik a legnagyobb szervezett bűnözői fenyegetést az Egyesült Államokra nézve. Azonban a cikkben Sam Quinones, aki egy évtizedig élt Mexikóban azt állítja, hogy az ország problémáinak korlátozott biztonsági kihatásai vannak az USA-ra nézve – egyelőre.

Egy a határmenti gyilkosságokat vizsgáló közgazdász egyszer azt mondta nekem, hogy a mexikói kábítószer bűnözők Tony Sopranohoz hasonlatosak. Alapjában véve mindkét típus bűnöző kapitalista, aki mindenek felett a pénzcsinálásra koncentrál.

Ez igaz is, azonban az amerikai Tony Soprano csak a helyi zsaruk és esetleg a New Jersey-i bűnüldöző hatóságok figyelmét keltette föl. Az amerikai hadseregét nem.

Eközben a mindkét ország részéről tapasztalható nemtörődömségnek köszönhetően Mexikó Tony Sopranoi mára “nemzeti fenyegetéssé,” váltak. “Majdnem a teljes mexikói határvidéket ellenőrzik” - mondta.

Hasznos lehet a lassan négy éve tartó mexikói kábítószer háborújának szereplőit ilyen szempontból vizsgálni, ha meg akarjuk állapítani, hogy milyen fenyegetést jelentenek?

Januárban a tijuanai rendőrök letartóztatták az `El Pozolero’ – a Leveses – néven ismert embert, aki azért kapta a fizetését (600 dollárt hetente) hogy holttesteket savban marasson szét.

A háború sok szempontból példátlan.

A mexikói kormány Felipe Calderon elnök vezetésével első alkalommal ütött rajta kábítószer kereskedőkön és adta őket ki, vette el pénzüket és fegyvereiket. Az 1970-es évek elejétől kezdve a mexikói kormány egyes elemei éveken keresztül segítették és szervezték a kábítószer-kereskedelmet.

Ebben a fejezetben a mélypont akkor jött, amikor a volt elnök Carlos Salinas testvéréről, Raulról derült ki, hogy több százmillió dollárt dugott el külföldi bankszámlákon, védelmi pénzt, amelyet az öbölbeli kábítószer-kartell fizettek neki.

Részben a kormány új hozzáállásának köszönhetően a kábítószer-kereskedők ismertté, módszereik pedig egyre brutálisabbá váltak. Korábban a holttesteket sekély sírokba vagy vízmosásokba rejtették. Manapság az utcasarkokon helyezik el őket, s figyelmeztetéseket helyeznek rájuk. Sok holttestet lefejeznek.

Januárban a tijuanai rendőrök letartóztatták az `El Pozolero’ – a Leveses – néven ismert embert, aki azért kapta a fizetését (600 dollárt hetente) hogy holttesteket savban marasson szét az egyik tijuanai kartell megbízásából. Néhány ilyen savas kád tavaly ősszel egy étterem előtt is feltűnt.

© Reuters/Daniel Aguilar

Miközben kábítószer-kereskedők táblákat helyeznek el parkokban és plázákban, melyeken a kormányt azzal vádolják, hogy az ellenfelükkel szövetkezik, a Youtube.com az egyik propaganda fórumukká vált, ahová ismeretlen gyártók videókat és valamelyik kartell vezetőt éltető narkó-balladákat töltenek fel.

Ezen újszerű, vakmerő cselekedetnek a célja megfélemlíteni a közvéleményt, a kormányzatot és ellenfeleiket.

A háború nyugtalanítja a mexikói hadsereget is, amelyet országszerte számos feszültséggócra hívtak rendőri feladatok ellátására.

Mindez azért történt, mert a kábítószeres bandák tagjai, akik még zsiványként kezdték (csak helyi érdekeket sértő apró bűncselekményeket követtek el) mára Mexikó nemzetbiztonságát érintő fenyegetéssé váltak.

Kétség nem férhet hozzá, hogy súlyos a helyzet.

Azonban ezek a kereskedők inkább üzletemberek és nem ideológusok. Őket csak az üzlet érdekli.

Ebből az erőszakból mégiscsak nagyon kevés gyűrűzött be az Egyesült Államokba.

Ez év elején nagyon sokat foglalkoztak azzal, hogy ez az erőszak az Egyesült Államokba is begyűrűzhet. A CNN-t különösképp magával ragadta a téma, tavasszal néhány hét erejéig órákon át tartó beszélgetésekben boncolgatták ennek lehetőségét – az egyik résztvevő épp én voltam.

Mégis, ezen típusú erőszaknak csak nagyon kicsi része gyűrűzött be az Egyesült Államokba.

Hihetetlen történet ez. Az 1980-as években, Floridában a kokainkereskedő kolumbiaiak Miami utcáin intézték el egymást, és a gyilkosságok száma az egekbe szökött. Chicago a prohibíció ideje alatt híres volt az utcai vérontásról. Amikor Bloods és Crips a crack piac miatt háborúzott Los Angelesben és Amerika szívében, az elhaladó gépkocsikból végrehajtott lövöldözések híre országszerte elért.

Azonban, miközben példa nélküli brutalitással folyik a kábítószer-háború a híresen átjárható USA-Mexikó határon, az amerikai utcák ezt még nem érezték meg.

Ciudad Juarez városa az elmúlt 20 hónapban 3000 gyilkosság helyszíne volt. Az utcákon támadó karabélyokkal felszerelkezett katonák járőröznek. Mindeközben 100 méterrel odébb az árok túloldalán El Paso városában 30 gyilkosság volt mindössze és így Amerika egyik legbiztonságosabb városa.

© Reuters/Tomas Bravo

2008-ban a kábítószer-kartellek azért harcoltak, hogy megőrizzék a Nogalesen és Sonorán átvezető útvonalat, a gyilkosságok száma e területen pedig megháromszorozódott és elérte a 126-ot. A kerítés túloldalán az Arizona állambeli Nogales ugyanezen idő alatt mindössze 3 gyilkosságot követtek el.

2005, 2006-ban Nuevo Laredo kartell-gyilkosságok súlyos hullámát élte át -- összesen 367 gyilkosságot követtek itt el. Eközben a Rio Grande túlpartján, a Texas állambeli Laredo, városában csak megduplázódott a gyilkosságok száma, mindössze 45 volt – még akkor is, ha ez egy hasonló méretű város. Azóta Laredo gyilkossági mutatói a szokásos évenkénti tízre estek vissza.

A kábítószerüldöző hatóságok Amerika-szerte azt jelentik, hogy a mexikói kereskedők működnek ugyan a körzetükben, de nagyon visszafogottan. Atlanta például azon mexikói kartellnek elosztó központjává vált, amelyek otthon lefejezik egymást. Mégis, e város keveset tapasztalt ebből a szemtelen, vakmerő erőszakból.

Azzal, hogy Arizona lett a mexikói kábítószer új USA-beli kapuja, Phoenix lett az emberrablások amerikai fővárosa. De mégis, az ilyen bűncselekmények esetében, melyekből átlagosan napi egy van, mind a gyanúsítottak, mind az áldozatok mexikói kábítószer csempészek. Az egyszerű phoenixi lakosok alig tudják, hogy mi történik.

Bár világunk a globális kapcsolattartásról szól, a helyi intézmények még mindig az élhetőbb életkörnyezet létrehozására törekszenek. Ez különösképp igaz akkor, amikor a kábítószerről és az igazságosabb gazdasági fejlődésről van szó.

És ez mindenképpen tanulsága a mexikói kábítószer háborúnak.

Az amerikai rendőrök jobban fizetettek, jobban képzettek, jobban felszereltebbek és motiváltabbak. Az amerikai bíróságok és börtönök működnek. Nem igaz mindez Mexikóban.

Nem szabad elfelejteni, hogy a jelenlegi helyzet nagyobbrészt a bűnözők jóindulatától függ. A mexikói kábítószer-kereskedők nem okoznak vérengzéseket az amerikai utcákon, mert tudják, hogy az erre adott válasz elsődleges prioritásukat zavarná meg: az üzletet és a kábítószer-profit délre áramlását.

Ez nagyobbrészt azért van, mert tudják, hogy az amerikai bűnüldöző hatóságok különösen erős ellenfelek. Az amerikai rendőrök nagyobbrészt jobban fizetettek, jobban képzettek, jobban felszereltek és motiváltabbak. Az amerikai bíróságok és börtönök működnek.

Mexikóra nézve ebből semmi nem igaz. A helyi intézmények évszázadok óta megrekedtek, miközben a központi kormányzat túlnőtte magát. A mexikói helyi önkormányzat 1983-ig az állami kormánynak csupán egy függeléke volt és a mai napig anémiás, alulfinanszírozott. A központi állami kormányzat csak egy kicsit jobb. Mindennek csak az egyik következménye a tehetetlen rendőrség.

Fontos rávilágítani arra is, hogy milyen különbség van a kábítószer-üzletben az USA és Mexikó között.

Amint a kábítószerek belépnek az Egyesült Államok területére, nincsen hierarchia, nincsen olyan vezető figura vagy oligarcha, akinek a parancsait végrehajtják. Éppen ellenkezőleg, az óriási amerikai kábítószerpiac nagyban hasonlít az USA gazdaságára: nagyjából szabályozatlan terep, amelyen szabad a mozgás minden kisebb minden egyéni vállalkozónak. Jönnek, mennek, visszavonulnak, lelövik őket vagy börtönbe kerülnek – a helyüket pedig legalább olyan gyorsan átveszi valaki más, aki ki akarja szakítani a részét a piacból.

A kábítószer-bárók, amikor léteztek ilyenek az USA-ban, csak helyi és rövid ideig tartó tartalommal bírtak. Nézzük meg a különböző olasz maffiafőnököket vagy Nicky Barnes esetét, aki Harlem heroin-királya volt az 1970-es években vagy a Los Angeles-i bandavezérek bármelyikét - mindegyik esete jól mutatja az USA igazságszolgáltatási rendszerének hatékonyságát, nem is beszélve a kábítószer világának kétszínűségéről.

Mexikó egyes részein azonban a kábítószer-kereskedők katonai fegyvereket halmoztak fel, hihetetlen elhárítási képességekkel, a kormányzatba beépített emberekkel rendelkeznek és támaszkodhatnak a szegény, fiatal férfiak sokaságára, akik csatlakozni szeretnének.

A mexikói kábítószer kereskedelem, csak úgy mint a szélesebb mexikói gazdaság oligopóliumok vezetése alatt áll. Ha egy kábítószer-kereskedő börtönbe is kerül, a korrupciónak köszönhetően a börtön falain belülről is tud irányítani. Lássuk csak Joaquin “El Chapo” Guzman 2001-es szökését, aki a mai napig jó példája a mexikói zsiványból lett nemzetbiztonsági fenyegetésnek.

© Reuters/Tomas Bravo

Mindennek alapján elmondható, hogy valószínűtlennek tűnik, hogy a mexikói kábítószer-kereskedők az USA-n belül nemzetbiztonsági fenyegetést jelentenének.

Saját üzleti érdekeik is ezt diktálják. Ráadásul a kábítószer-üzlet maga - melyet gengszterek, kábítószer-élvezők és egyéb szabályszegők jellemeznek - nem alkalmas arra, hogy olyan módszeres szervezett támadást hajtson végre, mint ahogy azt az iszlamista terroristák tettek.

Sokkal hihetőbb fenyegetés az Egyesült Államok számára az, ha Mexikó lassú romlásnak indul a folyamatos kábítószer- kereskedő harcok miatt, melyet az USA-ból eredő fegyverek és pénz támogatnak. Ez van most folyamatban.

Csendesebb ez, mint némely drámai támadás az USA területe ellen ,és ezáltal sokkal alattomosabb. Csak a válság az amely meg tudja változtatni az USA-Mexikó kapcsolatokat. A 2008-as amerikai elnökválasztási kampányban az ország nevét alig említették. Négy évnek kellett eltelnie, 12 000 halottal – köztük sokan a határon -- hogy múlt tavasszal Mexikó megjelenjen Washington, D.C. vagy a legtöbb amerikai radarjain.

Mára úgy néz ki, hogy csak egy eddig példátlanul szoros, a két ország közötti együttműködés képest megoldást jelenteni.

Azonban mindehhez olyan mélyreható belpolitikai változások is kellenek, amelyek miatt a politikusok esetleg elhalaszthatják ezt.

A legtöbb elemző szerint Mexikónak el kell kezdeni a reformokat. Azonban Mexikó törvényhozó rendszere gyakorlatilag lebénult, a változás pedig nagyon lassan érlelődik.

Arizona, Nevada és Texas államban például liberális fegyvervásárlási törvények vannak, amelyről majdnem minden mexikói szakértő azt állítja, hogy ez segíti lefegyverezni a kartelleket. Az amerikai fegyverlobbival szembe szállni olyasmi lehet, amitől a legtöbb törvényhozó óvakodna.

A legtöbb elemző szerint azonban Mexikónak eközben el kell kezdenie a reformokat, amely egyrészt a kábítószer-kereskedők elleni harcot segíti, másrészt pedig olyan fejlődést tesz lehetővé, amelynek köszönhetően kevesebb mexikói fog a kábítószer-kereskedelem felé fordulni. Ehhez reformokra van szükség az oktatásban, az igazságszolgáltatásban, a helyi kormányzatban és még sok más helyen. Ez részben el is kezdődött. Azonban Mexikó törvényhozó rendszere gyakorlatilag lebénult, a változás pedig nagyon lassan érlelődik.

A kábítószer-kereskedők olyasmit valósítottak meg, amit sem ők, sem az elemző nagy része nem tudott volna elképzelni: vagyis olyan válságot, amelyben Mexikó és az Egyesült Államok leküzdve a véleménykülönbségeiket közös talajra találva tudnak együtt dolgozni.

A furcsa dolog Mexikó kábítószer háborújával kapcsolatban, az, hogy ez olyan mértékben fenyegetés, amennyire a két ország azt megengedi. De ez igaz volt a kábítószer kereskedőkre már azóta, hogy helyi zsiványokként megjelentek.

Megosztandó    DiggIt   MySpace   Facebook   Delicious   Permalink