NYELV
'A fordítás elkészítése miatt a NATO Tükör magyar változata megközelítőleg két héttel az angol eredeti után kerül fel a honlapra.'
A NATO TÜKÖRRŐL
PUBLIKÁCIÓS POLITIKA
SZERZŐI JOGI INFORMÁCIÓK
SZERKESZTŐSÉG
 RSS
KÜLDJE TOVÁBB EGY ISMERŐSÉNEK
A NATO TÜKÖR MEGRENDELÉSE
  

Az új gyilkos mezők?

© Reuters/Stringer Afghanistan

Gretchen Peters több mint egy évtizeden át újságíróként tudósított Pakisztánról és Afganisztánról . Itt amellett érvel, hogy a tálibok és az al-Kaida elleni harc elsődleges eszköze a kábítószerekből származó pénz utánpótlásának elvágása lehetne.

Egy, az USA Szenátus Külügyi Bizottságának készült jelentés szerint a közelmúltban az amerikai hírszerző ügynökségek változatlanul úgy vélik, hogy a tálib, al Kaida és egyéb szélsőséges csoportokat az AfPak (Afganisztán/Pakisztán) határon zömében öböl-menti gazdag, szimpatizánsok adományai tartják el.

A a napi tevékenység helyszíni vizsgálata azonban másra enged következtetni. Ha az ópiumkereskedelmet, emberrablásokat, bankrablásokat, fegyverkereskedelmet, zsarolást és emberkereskedelmet vesszük, akkor takfiri csoportok a határ mindkét oldalán mára inkább maffiózóként, mintsem mudzsahedinként viselkednek.

Nehéz általánosítani a szélesebb értelemben vett AfPak lázadók tevékenységét illetően, mert oly sok különböző államellenes csoport működik a Durrand-vonal két oldalán, és ezek nem mindig viselkednek egyformán. Változatlanul hallani jelentéseket arról, hogy szélsőséges vezetők kérnek – és kapnak – készpénzadományt a lakosság szimpatizáló tagjaitól.

Azonban az AfPak államellenes csoportok egyre több energiát fordítanak naponta arra, hogy bűncselekmények árán szerezzenek pénzt, és ez a bűnözésben történő részvételük mind hadszíntéri stratégiájukat, mind pedig a lázadás alapvető természetét változtatja meg.

Egyre több bizonyíték utal arra, hogy egyes afgán tálib parancsnokok maguk ellenőrzik a kábítószer szállítmányokat, amint azok elhagyják Afganisztán területét, ami jelzi, hogy a mozgalom növeli bűnözői befolyásának körét.

Az AfPak-lázadók metamorfózisa se nem új, se nem egyedi jelenség történelmünk során, és a világon másutt is a lázadók illetve terrorista csoportok többször kényszerültek bűncselekményekre, hogy tevékenységüket támogassák. Idővel ezek a bűncselekményből származó bevételek aláásták az eredeti ideológiához való kötődésüket is. A FARC, az IRA és a Hezbollah hasonló átalakuláson ment keresztül és a talán legnevezetesebb eset az a szicíliai maffiáé, amely a tálibokhoz hasonlóan indult – egy etnikai közösséget akart megvédeni a helyi vezetők túlkapásaitól.

© Reuters/Stringer Afghanistan

Dél- és Dél-nyugat Afganisztánban, ahol a tálibok védik és adóztatják a multi milliárddolláros ópium piacot, a lázadók 2001. óta növelték részvételüket az iparban.

Kezdetben a tálib parancsnokok elsősorban csak megadóztatták az általuk ellenőrzött térségen áthaladó szállítmányokat, később elkezdtek védelmet biztosítani az ópiumszállítmányok és a heroin finomítók számára. Mára közkeletű, hogy egyes tálib parancsnokoknak saját laboratóriumaik vannak, amelyeknek száma a lázadók által ellenőrzött területen robbanásszerűen növekedett.

Egyre több bizonyíték utal arra, hogy egyes afgán tálib parancsnokok maguk ellenőrzik a kábítószer szállítmányokat, amint azok elhagyják Afganisztán területét, ami jelzi, hogy a mozgalom növeli bűnözői befolyásának körét.

Annak ellenére, hogy a tálib parancsnokok integrálták tevékenységüket az ópiumkereskedelem egészében, nem lenne helyénvaló azt állítani, hogy a tálibok ellenőrzik a kábítószerpiacot. A kábítószerkartellek, amelyeknek székhelye elsősorban Pakisztán, és melyek mind az állam ellenes valamint állami szereplőkhöz fűződő kapcsolatoktól függenek változatlanul a kulcs döntéshozók, és ők keresik a legnagyobb profitot.

Az egyik kulcskérdés a nyugati hírszerző szervek számára az, hogy mit tervez csinálni a tálib vezetés a kábítószer-kereskedelemből és egyéb bűncselekményekből származó óriási profittal.

Miközben egyértelmű, hogy a tálib parancsnokok egyre növekvő száma elsősorban a pénz miatt csinálja, hiba lenne azt a következtetést levonni, hogy a mozgalom egésze feladta célját, márminthogy kiűzze a nyugati erőket Afganisztánból. Helyénvalóbb lenne azt mondani, hogy igaz hitűeknek egy kicsi magja irányítja még mindig az afgán tálibokat, és kevés bizonyíték van arra, hogy e vezetők a kábítószer-kereskedelem védelméből és adóztatásából származó profitból kimagaslóan jól élnének.

A kulcskérdés, amit a nyugati hírszerző szerveknek fel kell tenni, az, hogy mit tervez a tálib vezetés tenni a kábítószer-kereskedelemből és egyéb bűncselekményekből származó óriási haszonnal – mely becslésem szerint akár fél milliárd dollár is lehet évente.

Ez az óriási nyereség nem csak kábítószerből származik. 2001. óta a Durrand vonal két oldalán működő lázadó taqfiri csoportok bűncselekmények széles körére terjesztették ki részvételüket. Az emberrablás növekedési iparrá vált, melyben bűnbandák a lázadó csoportokkal együttműködve rabolnak el gazdag üzletembereket, majd adják vissza őket családjaiknak váltságdíjért.

A múltban az elrabolt áldozatokat sokszor kamera előtt fejezték le, hogy ezzel is politikai üzenetet küldjenek, a leghíresebb eset a Wall Street Journal riporteréé, Daniel Pearlé volt. A New York Times tudósítójának David Rohde-nak a közelmúltbeli elrablása jól mutatta azt, hogy a profit mára a központi mozgató indok. A FATA (Szövetségi Ellenérzésű Törzsi Területek Pakisztánban) térségben élő források szerint a Rohde urat fogva tartó lázadók kezdetben állítólag 28 millió dollárt kértek az elengedéséért.

© Reuters/Goran Tomasevic

A hadszíntér más területein a lázadók fát csempésznek, részt vesznek az emberkereskedelemben, a feketepiacon pedig smaragdot adnak el. Egyes esetekben bankrablásra is vetemedtek, így például a Baitullah Mehszud néhai pakisztáni tálib vezetőhez hű harcosok nemrégiben kiraboltak egy pénzváltót a déli kikötő városban, Karacsiban, majd a pénzt egészen a FATA területig csempészték.

Az egyes csoportok közötti interakció hasonlít ahhoz, ahogy a maffiózó bűncsaládok kapcsolódtak egymáshoz . Néha együttműködnek, néha harcolnak egymás ellen, például a közelmúltban Dél-Wazirisztánban tört ki hatalomharc Mehszud megölését követően.

Sok esetben, a harc középpontjában a pénz áll, amikor a lázadók és a taqfiri frakciók egymás ellen harcolnak, vagy amikor harc van az egyes frakciók között. Ezen probléma megelőzésére a különböző csoportok rendszeres, magas szintű találkozókat tartanak, amelyeken eldől, hogy kinek mely területen szabad pénzt szednie.

Amikor az egyes csoportok együttműködnek, általában a pénzkereset a cél. Vannak olyan jelentések mely szerint a pakisztáni táliboknak az ország észak-nyugati részei felé történő nyomulását egy szélesebb lázadás más ágazatai finanszírozták részben. Egyik kutatóm nemrégiben Bajaurban meginterjúvolt alacsonyszintű elkövetőket, akik azt mondták, hogy üzbég és afgán harcosok kezdtek el érkezni bőröndnyi készpénzzel állítólag azért, hogy ebből finanszírozhassák Szvat és Buner térségi műveleteket.

Egyre több jel mutat arra, hogy egyes afganisztáni harcosoknak kapcsolatai vannak nyugati utcai bűnbandákkal.

Hasonló jelentések érkeztek az észak afganisztáni Kunduz tartományból, ahol a közelmúltban robbanásszerűen megnőtt a tálibok tevékenysége. Egyik kutatóm a helyi hatóságoktól egy tippet kapott, hogy üzbég harcosok adnak tanácsot az afgán táliboknak, ahogy azok a tartomány felé nyomulnak.

A HIG (Hezb-e-Islami Gulbuddin) csoportot Kelet-Afganisztánban követő USA tisztviselők bizonyítékot találtak arra, hogy a régióban működő külföldi harcosok csecsenföldi és közép-ázsiai lázadóknak is juttatnak el pénzt. És ami talán a legaggasztóbb, egyre több jel mutat arra, hogy bizonyos afganisztáni harcosoknak kapcsolatai vannak a nyugati utcai bűnbandákkal.

Az USA szenátusának közelmúltban készített jelentése szerint az amerikai hírszerzés változatlanul úgy gondolja, hogy az al-Kaida nem játszik szerepet – vagy nem szerez nyereséget – az afgán kábítószer-kereskedelemből és egyéb bűncselekményekből. Véleményem szerint ez helytelen.

A „Terror csírái” című könyvemhez kutatva bizonyítékot találtam arra, hogy al-Kaida vezetők és hozzájuk szorosan kapcsolódó külföldi harcosok, különösképp az üzbegisztáni mozgalom koordináló szerepet játszott. Nem találtam sok bizonyítékot arra, hogy az al-Kaida operatív módon – a kábítószer szállítmányok koordinálásában vagy a heroin laboratóriumok működtetésében - részt vesz kábítószer-kereskedelemben. Az azonban egyértelmű volt, hogy vezető al-Kaida tisztségviselők olyan kapcsolatokat tartottak fenn, amelyek a nagyobb kábítószer tranzakciókat lehetővé tették törzsi vonalakon térségi vagy nemzeti határokon keresztül.

A hírszerző közösség bölcsebben tenné, hogyha erőfeszítéseit arra koncentrálná, hogy beazonosítsa és megzavarja azon pénzek útvonalát, amelyek címzettjei szélsőséges lázadó vagy terrorcsoportok.

Ahelyett, hogy azt boncolnák, hogy a terrorcsoportok szereznek-e profitot bűnözői tevékenységből vagy, hogy megpróbálnák mennyiségileg meghatározni, hogy hány százaléka a pénzüknek származik bűncselekményből, a hírszerző közösség bölcsebben tenné, hogyha erőfeszítéseit arra koncentrálná, hogy beazonosítsa és megzavarja azon pénzek útvonalát, amelyek címzettjei szélsőséges lázadó vagy terrorcsoportok (vagy korrupt állami szereplők). Az ellenség pénzforrásának a szűkítése és ezzel párhuzamosan a kormányzat erősítése úgy tűnik kritikus pillérei bármilyen lázadók elleni kampánynak, és ezalól Afganisztán és Pakisztán sem lesz kivétel.

Megosztandó    DiggIt   MySpace   Facebook   Delicious   Permalink