Mit hoz a jövő? Védelem, költségvetések és a pénzügyi válság

A 2009. júniusi párizsi repülő-kiállításon a védelmi szektorban aláírt megrendelések száma meghaladta a polgári szektoréit

Milyen hatással lesznek a megszorítások a katonai költségvetések felhasználására? Mikor fogja igazán megérezni ezt a védelmi szektor? Dr Derek Braddon az országokra és szövetségekre gyakorolt hatásokat vizsgálja..

‘A közgazdászok pesszimisták: a legutolsó három recesszióból nyolcat előre megjósoltak’ mondta egyszer Dr Barry Asmus, a Nemzeti Politikai Elemző Központ vezető-közgazdásza. Pesszimisták vagy sem. azok számára, akik az életünket a közgazdaságtan kutatására fordítottuk, a közelmúlt globális ‘hitel válsága’ és az ennek kezelésére bevezetett intézkedések az ezzel kapcsolatos ismereteinket a végletekig próbára tették.

Annyira sürgető a jelenlegi globális pénzügyi válság kezelése, hogy sok országban olyan irányban történtek fiskális és monetáris intézkedések és a beavatkozás olyan szintet ért el, amelyre korábban azt mondták volna, hogy az fenntarthatatlan - talán felelőtlen is. A G20-ak 2009. áprilisi megállapodása, hogy a globális gazdaságba további 1.1 trillió dollárt nyomnak (ami magába foglalt egy 809 milliárd dolláros pénzügyi élénkítő csomagot az USA számára) minden előzmény nélküli volt.

Sok szempontból eddig feltérképezetlen gazdasági vizeken hajózunk. Egy rendkívül bizonytalan gazdasági jövő miatt a politikai döntéshozók, leginkább a védelmi szektorban egy dilemmával kerültek szembe.

Ha inflációs válság van, akkor ehhez drákói módon csökkenteni kell a közkiadásokat. A védelmi kiadások elkerülhetetlenül elsődleges célponttá válhatnak .

Ha a jelenlegi expanziós gazdaságpolitika sikeres, akkor elkerülhető a mély és elhúzódó válság. Azonban a minden eddiginél nagyobb fiskális és pénzügyi élénkítés (különösképp az USA-ban és az Egyesült Királyságban) a teljes gazdasági összeomlás elkerülésére gyorsan inflációs válsághoz vezethet. Ez aztán drákói csökkentéseket követelhet meg a közkiadásokban. A védelmi kiadások elkerülhetetlen elsődleges célponttá válhatnak ebben.

Ugyanakkor ha a közelmúlt pozitív eredményeiről kiderül, hogy illuzórikusak voltak és ha a gazdaságpolitika nem tudja megállítani a globális gazdasági depressziót, akkor ez legalább annyira komoly következményekkel járhat az állami kiadások terén. Ismételten a védelmi kiadások lehetnek a relatíve egyszerűen levadászható célpontok.

Reuters

Ülő célpont? A védelmi kiadások egyes országokban megérezhetik a megszorításokat.

A védelmi kiadások hatása a munkavállalásra a múltban inkább regionális mintsem nemzeti szinten jelentkezett. Ez a csökkentéseket könnyebbé teszi mint a közszféra más területein.

Ráadásul a védelmi ipar termékeinél az infláció rendszerint magasabb, mint a normális inflációs ráta. Ez a védelmi szektort a többiekhez képest kevésbé költségtudatos fénybe helyezi, ami miatt valószínűbb, hogy a költségvetési kiadások csökkentésének áldozatává válik.

Végül miközben a védelem az olyan országok, mint az USA és az Egyesült Királyság kereskedelmében pozitív tényező, a ‘fegyverkereskedelem’ változatlanul népszerűtlen mindkét országban, és az ottani erős lobbik támogatnák e területen a csökkentéseket.

Rövidtávon azonban nem valószínű, hogy jelentős kiadáscsökkentés vár a védelmi szektorra.

A legtöbb védelmi kiadás hosszú távú kormányzati kötelezettségvállalásban nyilvánul meg, melyeket nehéz és sokszor drága visszafordítani. Obama elnök közelmúltban bejelentett 634 milliárd dolláros védelmi költségvetési javaslata csökkenést mutat az elődjének terveihez képest de mégis összességében 4%-os növekedést jelent. Hasonlóképp az Egyesült Királyságban a védelmi költségvetéssel kapcsolatban hangoztatott ‘fekete lyuk’ jelző ellenére valószínűtlenek az azonnali csökkentések.

Már több jelentős védelmi projektet vettek vissza vagy fenyegeti szűkítés az USA-ban köztük az F-22, az új helikopterek, az új generációs páncélozott járművek és a fejlett technológiájú haditengerészeti eszközök projektjét.

A védelmi kiadásokat veszély hosszútávon érintheti - 2010. után – amint nyilvánvalóvá válik a pénzügyi válság kezelésének valódi költsége. Robbanásszerű gazdasági növekedés nélkül a globális gazdaságban a közszféra költségvetésére eddig soha nem látott mértékű nyomás nehezedhet, amint a kormányoknak el kell kezdeniük törleszteni masszív hiteleiket. Ekkor következik be az, hogy a jelentős védelmi projektek a legsebezhetőbbé válnak és szükségessé válik a költségcsökkentés.

Már több jelentős védelmi projektet vettek vissza vagy fenyegeti szűkítés az USA-ban köztük az F-22, az új helikopterek, az új generációs páncélozott járművek és a fejlett technológiájú haditengerészeti eszközök projektjét.

Az Egyesült Királyságban és Európában elemzők szerint az A400M szállító repülőgép kerül veszélybe és a Trident-et kiváltó új rendszer is ismét kérdésessé válik. Ezen túlmenően sok kisebb európai NATO-tagország már most is nehezen tudja vállalni az egyenlő teherviselést a szervezeten belül és az ő védelmi költségvetéseiket sújthatja majd hosszútávon a legsúlyosabb csökkentés.

Lockheed Martin

A Joint Strike Fighter F-35 vadászgép, a kategória legjobb – és legdrágább projektje

Egy a Közpolitikai Kutatóintézet (IPPR) által az Egyesült Királyság védelmi kiadásairól készített új jelentés megerősíti azt az álláspontot, hogy elkerülhetetlenné válik a védelmi kiadások jövőbeni csökkentése. A magasrangú angol katonatisztek által összeállított és írt jelentés egyértelművé teszi azt a szakadékot, ami aközött húzódik amit az Egyesült Királyság megvásárolni óhajt és amit ténylegesen megengedhet magának.

Az IPPR javaslata:

  • az Egyesült Királyság katonai kiadásainak 24 milliárd fonttal történő csökkentése;
  • a Trident kiváltására szolgáló lehetősége áttekintése;
  • a sokkal szélesebb transz európai védelmi beszerzési együttműködés ösztönzése
  • az Egyesült Királyság fegyveres erőinek nagyobb fokú specializációjának ösztönzése.

Nem lehet ennél egyértelműbb a NATO katonai szektorának szóló üzenet.

A legfontosabb NATO országok költségvetési csökkentései végső soron gyengíteni fogják a NATO védelmi képességeit a jövőben. Ugyanakkor a stratégáknak három további kihívással kell megbarátkozniuk.

Először, egyes NATO-n kívüli országok – különösképp Kína és India – az utóbbi időben növelni kezdték védelmi kiadásaikat, amely trend valószínűleg a globális gazdasági fellendülést követően is folytatódni fog. A 2007-es 24 %-os szintről Ázsiának a világ katonai kiadásaiban vállalt része 2016-ra több mint 32 %-ra fog nőni. Kína védelmi költségvetése, amely egyes elemzők szerint valójában már most is kétszerese a hivatalos adatnak és a legnagyobb Ázsiában azt jelzi, hogy a kínai hadsereg jelentős modernizációs programot hajt végre.

Indiában masszív növekedést mutatott a védelmi kiadások területe (2009-2010-es költségvetésben is 24%-os növekedés), ami a valutájuk vásárló erejét tekintve a világon a harmadik legnagyobb védelemre fordított összeg.

Másodszor ott van az úgynevezett ‘katonai kérdések forradalma’ (RMA). Ez a fejlett információs és kommunikációs technológiákat használja föl arra, hogy ‘hálózatba rendezett harcképességet’ hozzon létre. Rendkívül drága folyamatról van szó. Az RMA a legnagyobb szereplők védelmi költségvetéseire így is nagy terhet ró, azonban nélküle a NATO nem tarthatja meg gtúl sokáig lobális előnyét e műveleti területen.

Az európai haderők panaszkodnak elmaradott rádióik, fegyvereik, páncélozott szállító harci járműveik miatt ha az amerikai hadsereggel kell őket összehasonlítani.

Már most is problémák vannak a NATO-ban bizonyos típusú katonai felszerelések minőségét és rendelkezésre állását illetően. Egyes európai haderők panaszkodnak elmaradott rádióik, fegyvereik, páncélozott szállító harci járműveik miatt,ha az amerikai hadsereggel kell őket összehasonlítani. Miközben a NATO-ban próbálkozásokat tesznek ezen különbségek eltüntetésére, a megoldáshoz óriási kiadásokra van szükség, miközben a ’NATO rést’ és annak stratégiai következményeit csak súlyosbítani fogja a jövőben bekövetkező védelmi költségvetési csökkentések sora.

A harmadik kihívás a fenyegetések változó természetével kapcsolatos. A hidegháborúban legalább megvolt az az előny, hogy valamilyen fokú bizonyossággal tudtuk, hogy ki volt, hol volt és milyen volt az ellenség. Ma az ellenség sokkal többször egy terrorista szervezet vagy egy ‘lator állam’ és legalább annyira valószínű, hogy NATO erőknek egy konfliktus zónába kell béke teremtőként humanitárius missziók keretében települni, mint az, hogy egy konvencionális háborút kell megvívniuk.

A közelmúlt terrorista támadásai Mumbaiban és másutt egyértelművé tették, hogy hogyan változott meg a hadviselés jellege és hogy ez milyen változtatásokat igényel a kiképzésben és felszerelésekben. Bár a képzés és a gyors reagáló erők megfelelő felszerelése a közelmúlt NATO prioritási közé tartozott, haderőik zöme még mindig a hagyományos hadszíntéren való működésre van felszerelve és kiképezve. Az itt szükséges kiigazítás – mind stratégiailag, mind a költségvetés felhasználása szempontjából – ismételten drága mulatságnak bizonyulhat, amely tovább szűkíti a NATO katonai műveleteire rendelkezésre álló már így is korlátozott forrásokat.

Egy olyan közgazdász számára, aki a szélsőséges pénzügyi megszorítások idején vizsgálja a védelemre fordított összegeket, ezek a kihívások egyetlen egy dolgot jelenthetnek – a közgazdaság tudomány lelkét adó koncepciót – a választást. Valamit – sőt lehet, hogy sok mindent – fel kell adni.

A legnagyobb katonai programok hosszú távú gazdasági életképessége kérdőjeleződik majd meg; dönteni kell majd a toborzás és az új eszközök vásárlása között; az RMA technológiai áttörése nyújtotta katonai előnyöket fel kell esetleg áldozni humanitárius műveletek miatt és a többi.

A választási lehetőségek tárgyalásakor a közgazdászok az egyik legalapvetőbb koncepciót szokták emlegetni – a választás költségét; alapjában véve azt, hogy mit kell feláldoznunk annak érdekében, hogy megkapjunk valami mást, amire szükségünk van. Ahogy a védelmi szektorban a döntéshozók a jövőben azért fognak küzdeni, hogy minimalizálják a választásnak a költségvetési megszorítások miatti költségét, elképzelhető, hogy a globális pénzügyi válság valódi árát a csökkent biztonságban, a nagyobb fenyegetésben, és a világ egyes részein kezelendő súlyosabb polgári elégedetlenségben fogjuk megfizetni.

Akik ezt a konklúziót vitatják, azt állítják, hogy stratégiai védelmi felülvizsgálatok a múltban is voltak és elmúltak és kevés változott. Most azonban eddig soha nem látott gazdasági erők munkálnak kevés kiszámítható eredménnyel. Ezért nagy valószínűséggel a védelmi szektorra nem más vár, mint a radikális műtét szükségessége.

Megosztandó    DiggIt   MySpace   Facebook   Delicious   Permalink