NYELV
'A fordítás elkészítése miatt a NATO Tükör magyar változata megközelítőleg két héttel az angol eredeti után kerül fel a honlapra.'
A NATO TÜKÖRRŐL
PUBLIKÁCIÓS POLITIKA
SZERZŐI JOGI INFORMÁCIÓK
SZERKESZTŐSÉG
 RSS
KÜLDJE TOVÁBB EGY ISMERŐSÉNEK
A NATO TÜKÖR MEGRENDELÉSE
  

Az éhes ember dühös ember

José María Sumpsi Vińas, a FAO főigazgató-helyettese a kialakulófélben lévő élelmiszerválság fényében rámutat néhány olyan kiemelt tényezőre, amely által az élelmiszer biztonsági kérdéssé válhat.

A világ élelmezésügyi helyzete rendkívül gyorsan változik. A Karib-tengeri térségtől a Távol-Keletig kitört nagyvárosi zavargások és tiltakozások rámutatnak arra, hogy mekkora potenciális veszélyt jelent politikai stabilitásra.

A jelenlegi trend azt mutatja, hogy az élelmiszerárak soha nem látott mértékben növekszenek ára, a legszegényebb országok élelmiszerimport-költsége, miközben csökken az élelmiszerkészlet. Ez sok politikai, biztonsági, humanitárius, társadalmi, gazdasági és fejlődéssel kapcsolatos kihívásokat vet fel - az éhínség okozta sürgető igények mellett.

Az elmúlt néhány hónapban a világ nagyon gyorsan ráébredt e kihívások komolyságára és egy sor javaslat született

Tekintettel véve a kérdés összetettségére, a döntéshozóknak érzékeny egyensúlyt kell megtalálniuk az azonnali problémák sürgető kezelése, valamint a kihívások elemzését követő intézkedések potenciális következményeinek értékelésére fordított idő között.

Bizonyos esetekben a továbblépéshez további tisztánlátás és átfogó megállapodás szükséges. Felül kell vizsgálnunk a magasabb élelmiszerárak keresleti és kínálati oldali tényezőit, azoknak hatását és a valószínű fenyegetéseket.

A legriasztóbb és közvetlen következmény az egyre elterjedtebb, az élelmiszerhez kapcsolható társadalmi és politikai nyugtalanság sok országban.

Ez a helyzet azonban egyszerre teremt kihívásokat, melyek már egyértelműek és lehetőségeket, amelyek még talán annyira nem.

A legfontosabb közvetlen kihívások a következők:

  • az élelmiszerhiány miatt kirobbanó tiltakozások és bizonytalanság;
  • az élelmiszer-utánpótlás megnövekedett bizonytalansága és az ebből fakadó akut alultápláltság, amely azonnali közbelépést követel;
  • az élelmiszerimport, élelmiszersegély, élelmiszer támogató programok megnövekedett költsége;
  • az árszabályozás, exporttilalom és importvámok nemzeti kormányok által történő alkalmazása.

A lehetőségek között szerepelnek:

  • farmereknek nyújtott potenciális előnyök;
  • az élelmiszersegélyezési rendszerben megvalósított innovatív fejlesztések; és
  • a mezőgazdasági-kereskedelmi politikákban bekövetkezett előnyös változások.

A legriasztóbb és közvetlen következmény az élelmiszerhelyzet miatt számos országban kialakuló társadalmi és politikai elégedetlenség. Ez a kockázat különösképpen magas az olyan országokban, amelyek éppen kilábaltak egy különösen erőszakos konfliktusból, ahol a törékeny biztonsági, politikai vagy gazdasági haladás könnyen tévútra térhet.

Bizonyos esetekben a stabilizációs erőfeszítések lehetnek veszélyben, így a békefenntartó missziókra nehezedhet nyomás, hogy a zavargások letörése érdekében támogassák a kormány erőfeszítéseit valamint a nemzetközi erők, illetve létesítményeik (például élelmiszer raktáraik) válhatnak célponttá.

Ha a problémák a jóslatok szerint alakulnak, az eddig tervezetteken túl csak humanitárius oldalon dollár milliárdok válhatnak szükségessé.

A közvetlen biztonsági válaszon túl, melynek példáját Haitiben láttuk, sürgős erőfeszítésekre van szükség. Ilyen lépések lehetnek:

  • az élelmiszerrel kapcsolatos nyugtalanság beemelése a konfliktusokat figyelő korai figyelmeztető rendszerekbe;
  • az élelmiszerbiztonság integrálása a béketeremtésbe;
  • veszélyhelyzeti tervek kidolgozása;
  • az élelmiszerpiacok és ára figyelemmel kíséréset(különösképpen városi területeken); és
  • annak megvizsgálása, hogy az egyes ügynökségek és béketeremtő missziók hogyan tudnák jobban kezelni a tömegzavargásokat.

Megvizsgálhatnánk azt is, hogy szakértő, gyors beavatkozó csoportok bevetése hogyan javíthatná az ezen összetett eseményekre adott választ.

A veszélyhelyzetben osztott élelmiszerek ügye nem csak sürgető, hanem egyre drágább kérdés is - amely aláaknázza a nemzetközi reagálást. A Világ Élelmezésügyi Program már most, a cikk írásakor további 750 millió $-t kért, hogy 2008-as becsült feladatait teljesíthesse - ez az összeg azonban folyamatosan növekszik. Több nemzetközi szervezet és ügynökség számára válik szükségessé további élelmiszer és szállítási költségek fedezése, hogy a segítségnyújtás jelenlegi szintjét tartani lehessen.

Ha a problémák a jóslatok szerint alakulnak, az eddig tervezetteken túl csak humanitárius oldalon dollármilliárdok válhatnak szükségessé. Nem egyértelmű, hogy ezen további erőforrások honnan érkezhetnek, miként az sem, hogy ez milyen hatással lehet más humanitárius szükségletekre nézve. A világ legsebezhetőbb, külső élelmiszertámogatásra szoruló népei közül soknak csökkentett vagy megnyirbált élelmiszeradagokkal kell számolnia. Az donor-közösségnek készen kell állnia arra, hogy jelentős többletforrásokat biztosítson és, hogy az élelmiszersegélyekkel, valamint támogatásokkal együtt segítsen feloldani a prioritásokkal kapcsolatban felmerülő komoly kérdéseket.

Az ENSZ rendszerének fejlesztenie kell a szükségletekkel és a sebezhetőséggel kapcsolatos elemzéseit, valamint együtt kell működnie a kormányokkal egy hatékony biztonsági háló kialakítása érdekében. Ilyenek lehetnek az élelmiszerjegy, a pénzátutalás, az iskolai élelmezés, a foglalkoztatási vagy táplálkozási programok, biztosítási megoldások - mindaddig, amíg ezek a sebezhető népesség védelmét szolgálják.

Rövid és hosszútávon egyaránt szükségessé válhat az, hogy segítséget nyújtsunk a szegény vidéki termelőknek termelésük növelésében és ezáltal a magasabb terményár adta lehetőség kihasználásában. A gabonatermelés az alacsonyjövedelmű élelmiszerdeficites országokban (LIFDC) - Kínát és Indiát kivéve - 2007-ben 2,2 %-kal csökkent akkor, amikor a nemzetközi árak nőttek. Az ezekben az országokban learatott termés mennyisége továbbra is alacsonyabb, mint a világ más részein. Ez azért van, mert lemaradásban vannak a műtrágya, a nagyhozamú fajták, az öntözés, az integrált táplálék- és kártevőkezelés, a megtartó földművelés terén.

A FAO már tett lépéseket a szárnyaló élelmiszerárakra való reagálás érdekében. 2007 decemberében elindított kezdeményezésével támogatja a legérintettebb országok kormányait a mezőgazdasági utánpótlás növelésében. Az ezzel a kezdeményezéssel kapcsolatos munka a Világbankkal, regionális intézményekkel, valamint más római székhelyű ügynökségekkel, illetve nemzeti kormányokkal való partnerségben folyik, annak érdekében, hogy azonosíthatók legyenek mezőgazdaságban szükséges legsürgetőbb befektetések.

Ahogy ez a kezdeményezés is arról szól, hogy partnerségben cselekszünk a farmereket segítve abban, hogy azt termeljék, amit szeretnének, és amire szükségük van, ugyanígy a biztonsági közösség is együtt tud működni más területeken, hogy ez a kérdés megfelelő módon kezelve legyen.

Ez által megakadályozható, hogy az élelmiszer, mint egy hólabda, fontos humanitárius kérdésből jelentős biztonsági kérdéssé váljon.

José María Sumpsi Viñas

Kérdés-felelek

Milyen mértékben nőnek az élelmiszerárak?
Hol jelent ez biztonsági kérdést?
Melyek legsúlyosabban érintett régiók?
Megosztandó    DiggIt   MySpace   Facebook   Delicious   Permalink