Összefoglalók

A NATO és Oroszország: kijózanító gondolatok és gyakorlati javaslatok

Dmitrji Trenyin

Az 1990-es évek nehézségeit követően a NATO bővítésével, illetve a volt Jugoszláviában folytatott hadműveletekkel kapcsolatos viták után a NATO-Oroszország kapcsolatokban az évtized első éveiben javulás mutatkozott. Moszkva szemszögéből az a Szövetség, amely évtizedeken keresztül a Szovjetunióval szemben állt Közép-Európában már egy olyan koalícióvá vált, amely segít bebiztosítani Oroszország legsebezhetőbb közép-ázsiai szárnyait. Mégis, a közelmúltban a kapcsolatok ismét megromlottak. A nézeteltérések ellenére Oroszország ma sokkal jobban ismeri a NATO-t, mint az 1990-es években. Ennek köszönhetően a kapcsolat stabilabb és előre láthatóbb annak ellenére, hogy mindkét félnek csökkenteni kellett az elvárásain. Egyértelmű, hogy ahhoz, hogy ez a kapcsolat javuljon, mindkét félnek erőfeszítéseket kell tenni. A NATO-Oroszország kapcsolatoknak gondos kezelésre van szüksége, hogy biztosítható legyen, hogy a vetélkedés és a félreértések száma minimális legyen, miközben az együttműködés mértéke, amikor csak lehetséges maximális legyen.

NATO és Ukrajna: válaszút előtt

Grigorij M. Perepelicija professzor

Ukrajna fordulóponthoz ért a NATO-hoz fűződő kapcsolataiban. Az egyik út a szövetségi tagsághoz vezet, és Ukrajna számára felvázolja a nyugati orientáltságú európai állam kilátásait. A másik út hatására Ukrajna megtagadhatja euró-atlanti integrációs szándékait és ennek kevésbé bizonyos eredményei lehetnek. A narancsos forradalmat követően a NATO csatlakozási kérdése Viktor Juscsenko elnök külpolitikai prioritásainak élére került. Jelentős lépések történtek az euró-atlanti integrációhoz vezető út elsimítására. A szabad és demokratikus parlamenti választások megrendezésével 2006. márciusában Ukrajna sikeresen kiállta a legfontosabb próbánt Így aztán ironikus, hogy a választások eredményeként pontosan az említett célkitűzés megvalósításának üteme lassult le jelentős mértékben. Az idővel Viktor Janukovics miniszterelnök vezetésével létrejött válságkoalíció lelassította a NATO-tagság felé vezető utat. A politikai bizonytalanság Ukrajnában hatást gyakorolt a NATO-val való együttműködés szintjére is. A Szövetségben való tagság változatlanul rendkívül mértékben átpolitizált kérdés és a végkifejlet távolról sem biztos.

A NATO és a Balkán: Érvek a nagyobb fokú integráció mellett


Dr Amadeo Watkins és Szrdjan Gligorijevics

A boszniai háború óta a régióban vállalt szilárd fellépés óta a NATO nagy jelenléttel bír a Nyugat-Balkánon. A KFOR mellett a Szövetség három helyi parancsnokságon van jelen a régióban és nemrégiben összekötő irodát nyitott Belgrádban. Ez a jelenlét pozitív tényező nemcsak a biztonság szempontjából, hanem a régió országait segíti az euró-atlanti integráció felé vezető úton. Ennek ellenére további munkára van szükség a Szövetség megítélésének javítására bizonyos országokban. Az elkövetkezendő év létfontosságú időszak lesz a régióban és a NATO részvétele szempontjából különösképp, ami Koszovó státuszát illeti. A Szövetség nagyon sok eredményt mutathat fel a Balkánon, különösképp a stabil és a biztonságos környezetet a hosszú távú fejlődéshez. Azonban a munkának nem szabad abbamaradnia, hiszen hosszú még az út. A stabilitás és a biztonság felelősségének átadását a helyi erők számára óvatosan kell kezelni.

A NATO és Japán: Az ázsiai stabilitás megerősítése


Dr Ikegami Maszako

A NATO-nak és Japánnak demokratikus értékei valamint az őket stratégiai szempontból érintő kérdések közösek. Kelet-Ázsia egyre fontosabb a globális stabilitás fenntartása szempontjából. Mégis az euró-atlanti térségtől eltérően megmaradt több regionális válsággóc, és az államok közötti konfliktus is valós lehetőség. A fenyegetések és kihívások globalizációjának köszönhetően a NATO mára a hagyományos euró-atlanti hadszíntértől nagyon távoli régión folytat műveleteketl. Japán szintén kiterjesztette hozzájárulását a nemzetközi béke, humanitárius és biztonsági műveletekhez. A Szövetség terjeszkedik, ez az euró-atlanti közösség számára fenyegetést és egyben lehetőségeket jelent. A NATO hatékonyságát a jövőben potenciálisan csökkentheti, ha felvesz, vagy együttműködik olyan államokkal, amelyek nem osztoznak a demokratikus értékekben. Azonban egy olyan koalíció, amelynek tagjai olyan partnerek, amelyek osztoznak az alapvető demokratikus értékekben, megerősíthetné a NATO cselekvési képességét és egyben elrettentő erejét. Ezen előnyöket kihasználva a NATO-nak egy új rétegzett partneri struktúrát kellene kialakítani az olyan országokkal, mint Japán, amelyek osztoznak a Szövetség értékeiben, és amelyek jelentős mértékben hozzájárulhatnak a műveletekhez.

Az Euró-atlanti Partnerségi Tanács tíz éve: személyes visszaemlékezés


Robert F. Simmons Jr

Az Euro-Atlanti Partnerségi Tanács (EAPC) tizedik évfordulóján visszaemlékezünk az intézmény sikereire, és egyben a jövőbe tekintünk. 26 szövetséges és 23 partnerországgal az EAPC erőteljes katalizátora a belső átalakulásnak és a nemzetközi biztonsági együttműködésnek. A párbeszéd fórumaként illetve a Szövetség és partnerei közötti együttes erőfeszítések koordináló szervezeteként az EAPC lehetővé tette a partnerek számára, hogy hozzájáruljanak a NATO-vezette műveletekhez Afganisztánban, a Balkánon és a Földközi-tenger térségében. A jövőben az EAPC a Prágában, Isztambulban és Rigában rendezett csúcstalálkozókon megfogalmazott vonalak mentén fog fejlődni. Az eljárásokat és programokat egyszerűsítik, és nyitottabbá teszik. A szövetségeseknek azonban többet kell tenni annak érdekében, hogy az EAPC-partnerek még inkább magukénak érezhessék a programot.

A NATO és az Európai Unió: Együttműködés és biztonság

Adrian Pop professzor

A NATO és az EU hasonló stratégiai kihívásokkal néz szembe a béketeremtéstől a béke és biztonság megteremtésétől saját határai mentén, egészen a terrorizmusig, a nemzeteken átívelő bűnözésig, a beállt konfliktusig, és a potenciális járványhelyzetekig. Nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a biztonsági stabilitás elterjesztésére irányuló együttműködésben. Stratégiai szinten az együttműködés kizárja a duplikációt, és erősíti mindkét szervezet befolyását. Gyakorlati módon már tényként kezelik, hogy az olyan fellépés, mint a békefenntartás Afrikában vagy a Balkánon EU-kezelésű kell, hogy legyen, mint a például Afganisztánban folyó műveleteknek a NATO felelőssége alá kell tartozniuk.

Interjú

David Leakey altábornagy, az Európai Unió katonai törzsének főigazgatója

Az európai katonai törzs főigazgatójaként (EUMS) David Leaky a Brit Hadsereg altábornagya az Európai Unió korai előrejelző helyzetelemző és stratégiai tervező munkáját irányítja. 2004. decemberétől 2005. decemberéig Leaky tábornok vezette az első EU haderőt (EUFOR) Bosznia-Hercegovinában, első kézből tapasztalva a Berlin Plusz megállapodás gyakorlati alkalmazását. Az interjúban Leaky tábornok a civil katonai együttműködéssel, az EU harckészültségével és a kongói művelet tapasztalataival foglalkozik. Ezen túlmenően beszél tapasztalatairól, mint amelyeket első EUFOR-parancsnokként Bosznia-Hercegovinában szerzett, valamint a NATO-val folytatandó potenciális jövőbeni műveleti együttműködésről.

A NATO-Oroszország partnerség: több, mint ami szabad szemmel látható

Paul Fritch

A NATO-Oroszország kapcsolat gyakran rossz okok miatt kerül a címoldalakra. Oroszországban és a Nyugaton az újságírók a politológusok és túl sok vezető politikus húz hasznot a konfrontációból, legyen az valódi vagy elképzelt. Semmi nem tud több példányt eladni az újságokból, mint egy újabb hidegháború bejelentése. Azonban az együttműködés és a vita sokkal összetettebb, mint sokan gondolnák. A NATO-Oroszország Tanács (NRC) valódi fóruma lett a komoly megbeszélésnek olyan kérdéseknek, amely tüskét jelentettek, illetve ezeknél kevésbé vitatottabb kérdéseknek. Ez év elején Oroszország aggodalmát fejezte ki az USA rakétavédelmi terveivel kapcsolatban, és az NRC lett a párbeszéd elsődleges fóruma. A politikai párbeszéd mellett jelentős gyakorlati és műveleti együttműködési tevékenység is folyik. A terrorizmus és a fegyverek elterjedésének sürgető fenyegetése által motiválva a NATO-Oroszország Tanács munkája a jövőre és arra koncentrál, hogyan lehetne együttműködni az eddig soha nem tapasztalt fenyegetések leküzdésére. Az elkövetkezendő öt évben mindkét célt együttesen kell megvalósítani annak érdekében, hogy biztosítható legyen az, hogy az egyre elmélyülő együttműködés a kölcsönös szilárd bizalom alapjain nyugszik.

Minden gonoszság gyökere a pénz: a nemzeteken átívelő terrorizmus gazdasági kérdései

Adrian Kendry

A gazdasági elképzeléseknek és technikáknak nincsen időbeli határa: képesek motivációkat, választásokat és cseréket ösztönözni a döntéshozatalban az élet különböző területein működő emberek és szervezetek körébe. A terrorizmus sem kivétel – a terrorizmust különböző forrásokból pénzelhetik, beleértve államokat, az illegális kereskedelmet és a szervezett bűnözéssel létrehozott kapcsolatokat. A NATO nem gazdasági szervezet, azonban fontos, még ha szerény szerepet játszik is a gazdasági és pénzügyi információk cseréje a szövetségesek és partnerek között, segítve őket az egyre összetettebb és kifinomultabb kihívás kezelésében. A Szövetség több, fontos lépést tehet a terroristák finanszírozásának megállítása érdekében. A legfontosabb kiinduló pontot jelentheti a védelmi költségvetések megfelelő kezelése, az együttműködés nemzetközi rendőri és a kritikus infrastruktúrák védelmével kapcsolatos kérdésekben, a koordináció más nemzetközi és nemzeti testületekkel.

A Szövetség leckéje a „Szolidaritásból”

Lech Wałęsa

Lengyelország és a többi volt keleti blokkbeli ország útja a tagság felé az Észak-atlanti Szövetségben nem volt sem könnyű, sem. A nyugat kezdetben nem vette észre, hogy drámai módon megváltozott a geopolitikai környezet és hogy a vasfüggöny lehullásával szimbolikusan egy új korszak kezdődött. Egy új korszak, amelyben más szabályok vannak. Az a határok nélküli világ, amelyben élünk, a lehető legprecízebb szabályokból és a szükséges szabályzókból alkotott alapokon kel, hogy nyugodjék. Ez a Szövetség feladata is egyben. Minél több országot foglal magában, annál jobban és hatékonyabban fogja elvégezni a feladatát. Ma, tíz évvel ez után a jelentős és történelmi döntés után, hogy a NATO-t kibővítik, szövetségeseink teljes meggyőződésből mondhatják, hogy megérte. És a lengyelek tiszta lelkiismerettel állíthatják, hogy vállalták a szövetség terheiből rájuk eső részt.

A nagy költözés

François Le Blévennec

1966. március 10-én egy, a másik 14 NATO országnak írott emlékeztetőben a francia kormány bejelentette azon szándékát, hogy visszahívja a francia katonai NATO-állományt az integrált katonai parancsnokságáról, visszavonja a francia erők nemzetközi parancsnokságokra szóló megbízatását és kéri a NATO központjának, a szövetséges egységeknek és a nem francia fennhatóság alatt lévő egyéb létesítményeknek és bázisoknak a francia területről való áthelyezését. Franciaország nem kérdőjelezte meg a Washingtoni Szerződést és szándékában állt támogatni, hogy az Atlanti Szövetség továbbra is fennálljon. Ez volt a kezdete a Szövetség főhadiszállásával kapcsolatos problémának. Hónapokig tartotta magát a bizonytalanság és a pletykák. Több városra tettek javaslatot mégis végül Brüsszelt választották az új főhadiszállás helyszínéül. Kommunista játszmák, a Luftwaffe által épített feltörhetetlen kifutópálya-beton, biztonsági kérdések és a lehetetlenül rövid építési határidők nehezítették a NATO parancsnokság északra költözését, amelyre végül 1967-ben került sor.
...vissza az elejére...