Az Átfogó Politikai Iránymutatás: alapozás
Beleegyezésüket adták: A NATO állam- és kormányfői Rigában zöld utat adtak a CPG-nek ( © NATO)
Paul Savereux megvizsgálja a nemrégiben publikált alapdokumentumot.
A rigai csúcstalálkozóról szóló hírverés közepette érkezett az a hír, hogy a NATO állam- és kormányfői jóváhagytak egy Átfogó Politikai Iránymutatás című dokumentumot, és megállapodtak annak publikálásában

De mi is az a Átfogó Politikai Iránymutatás (rövidítve CPG) ? Hogyan jött létre, és ami még fontosabb, melyek legfontosabb felvetései, illetve miként vonatkoztatható mindez a Szövetségre ma és a jövőben?

A CPG

A CPG egy magas szintű iránymutatást tartalmazó dokumentum, amely a NATO folyamatos átalakulásához biztosít kereteket, illetve politikai irányt, meghatározva az elkövetkezendő 10-15 évre a Szövetség képességével, tervezési rendszerével és hírszerzési tevékenységével kapcsolatos prioritásokat. Más szóval, a dokumentum, tartalmazza a NATO folyamatban lévő átalakulásával kapcsolatban elfogadott jövőképet és prioritásokat. A mögötte meghúzódó szándék szerint a CPG-ben foglaltak megvalósítása a jövőbeni műveletekhez és küldetésekhez szükséges használhatóbb képességeket eredményez, ezzel is biztosítva azt, hogy a Szövetség hatékony, hiteles és releváns marad a XXI. században.

Összességében a CPG elemzi a lehetséges jövőbeli biztonsági környezetet, fenntartva természetesen az előre nem jósolható események lehetőségét. Ezen elemzés fényében felvázolja a műveleteknek mindazon fajtáit, melyekre az 1999. évi Stratégiai Koncepció alapján a Szövetségnek képesnek kell lennie a jövőben, illetve e jövőkép logikai következményeként vázolja a Szövetség számára szükséges minden képességet. Mindezek általánosságban kerültek megfogalmazásra, nyitott kérdés, hogy e képességeket specifikusan hogyan lehet megvalósítani, hiszen ezt az egyes nemzeteknek kell egyénileg, illetve kollektíven, a NATO tervezési folyamatain keresztül eldönteni.

A CPG létrejötte

A CPG fontosságának és relevanciájának megértéséhez ismerni kell azon körülményeket, amelyek kialakulását elindították, név szerint a NATO védelmi tervezési eljárásainak felülvizsgálatára indított a 2003 végén-2004 elején tett erőfeszítéseket.

A védelmi tervezés célja egy olyan keret létrehozása, amelyen belül harmonizálható a nemzeti és NATO szintű tervezés annak érdekében, hogy a lehető leghatékonyabban lehessen teljesíteni a Szövetségben elfogadott követelményeket. Egyszerűbben fogalmazva, a védelmi tervezés célja, hogy biztosítsa a NATO számára mindazon erőket, eszközöket és képességeket, amelyekre szüksége lesz a jövőbeni küldetések teljes körének végrehajtásához.

Miközben a cél egyértelmű, a védelmi tervezés bevezetéséről az évek során bebizonyosodott, hogy rendkívül összetett folyamat, és hogy alapvetően hét “hagyományos” tervezési diszciplína alapján történik: fegyverzet, polgári veszélyhelyzetek, konzultáció, vezetés és irányítás, haderők, logisztika, nukleáris és erőforrás-tervezés. Mindezen diszciplínák azonban külön-külön NATO-testület vagy bizottság ellenőrzése alatt álltak, különböző utasítások alapján készültek, és különböző módon különböző eljárások által járultak hozzá az átfogó célokhoz. Ezen túlmenően, olyan egyéb diszciplínák illetve tevékenységek – mint a hírszerzés, a szabványosítás, a légvédelem, és a műveleti tervezés – is léteznek, amelyek támogatják a védelmi tervezést, de tovább komplikálják a kérdést. Jelentős kihívás mindezen szereplők együttes erőfeszítését koherens és harmonizált formába önteni, különösképpen figyelembe venni azt, hogy nincs egyetlen vezető testület, amely mindegyikért felelne. Az Észak-atlanti Tanács sokak tekintetében felelős, de a haderő és nukleáris tervezés, valamint a logisztika és az erőforrás bizonyos aspektusai a Védelmi Tervezési Bizottság vagy a Nukleáris Tervezési Bizottság hatáskörébe tartozik, melyek 25-ös létszámban üléseznek (minden NATO-tag, kivéve Franciaországot, aki nem tagja az integrált katonai struktúrának).

A NATO védelmi tervezési eljárásainak javítására és harmonizálására tett korábbi erőfeszítések korlátozott sikerrel jártak, mivel csak egyes tervezési diszciplínákra koncentráltak. Így aztán a 2004. évi isztambuli csúcstalálkozó előtt a védelmi tervezési eljárások felülvizsgálatával kapcsolatban egy holisztikusabb megközelítés érdekében felmerült az igény, hogy a NATO meglévő ambíció szintjét állam és kormányfői szinten hagyják jóvá és publikálják. Az volt az elgondolás, hogy egy magas szinten köttetett megállapodás előnyös lehet egy, az összes szövetséges számára közös megközelítés szempontjából, amely támaszkodhatna a különböző tervezési diszciplínákra, egy közös cél megvalósítása és a pénzügyi támogatás megszerzése érdekében.

Miközben nem volt konszenzus a meglévő ambíciószint kezelésével kapcsolatban, rendkívül egyértelmű volt a szövetségesek számára egy közös megközelítés előnye. Felismerve a jelentős lépés megtételére adódó lehetőséget Isztambulban, a NATO állam- és kormányfői utasították az Állandó Tanácsot, hogy készítsen elő egy Átfogó Politikai Iránymutatást, amely alátámasztaná a Szövetség minden képességgel kapcsolatos kérdéséről és tervezési diszciplínáiról szóló stratégiai koncepciót.

A CPG-t 2005-ben fogadták el és azóta is a NATO belső munkálatainak alapját képezi. Publikussá azonban csak 2006. novemberében, a rigai csúcstalálkozón vált, azt követően, hogy elkészültét eredetileg megrendelt állam és kormányfők szintén jóváhagyták.

A CPG legfontosabb pontjai

Bár lényegre törő, a CPG nagyon gazdag tartalmilag. Egyebek között a következő intézkedésekre is kitér. Az iránymutatás több részletesebb képességi követelményt sorol fel, melyekkel a szövetségeseknek egyénileg és kollektíven foglalkozniuk kell, mint például: Meghatározza a NATO legfontosabb prioritásait en követelmények körében, kezdve az egyesített expedíciós erőktől, az ilyen erők bevetéséig és fenntartásáig.

Végül a CPG lerakja egy olyan irányítói mechanizmus alapjait, amely a CPG megvalósítását teszi lehetővé a Szövetségen belül. A mechanizmus egyébként 2006. februárjában már létrejött.

A CPG hatása a Szövetségre

Az 1999. évi Stratégiai Koncepció alá rendelve, de megelőzve minden, a képességekkel kapcsolatos iránymutatást, mint például a haderő-tervezésre vonatkozó miniszteri útmutatásokat, a CPG egyetlen, átfogó iránymutatási nyilatkozat, amely minden, a képességek fejlesztésére kiterjed a Szövetségen belül függetlenül attól, hogy mely testületben vagy konfigurációban végzik a tervezést.

A CPG abban is egyedi, hogy választ ad arra a minden képességgel kapcsolatban felmerülő tervezési eljárásra vonatkozó alapvető kérdésre, hogy a minőség szempontjából mit várnak el a szövetségesek a NATO-tól. Ennek érdekében, az iránymutatás egyaránt meghatározza a képességi követelmények és a prioritások közös eszköztárát.

A CPG egy magas szintű iránymutatást tartalmazó dokumentum, amely a NATO folyamatos átalakulásához biztosít kereteket, illetve politikai irányt.
Az iránymutatás már valóban működik és támogatja a különböző szövetségi tervezési folyamatokat, egyéb képességekkel kapcsolatos testületeket és hivatalokat, valamint a nemzeteket koherens prioritásaik megvalósításában. Például a 2006-ban elfogadott miniszteri iránymutatás, melyet a Védelmi Tervezési Bizottság 2006. júniusi ülése hagyott jóvá, már figyelembe vette a CPG-t, éppúgy, mint a 2007. januárjában a polgári veszélyhelyzeti tervezéssel kapcsolatos miniszteri iránymutatás. Ezen túlmenően az MC 550 a Katonai Bizottságnak a CPG katonai megvalósítására vonatkozó iránymutatása, valamint az annak alárendelt dokumentumok szintén gyakorlatban tükrözik a CPG tartalmát. Más jelei is vannak annak, hogy ez a dokumentum segít az egyes szövetségesek átalakulási erőfeszítéseiben.

Természeténél fogva az iránymutatás egy rendkívül mértékben a képességekre koncentráló dokumentum. Nem szándéka specifikus platformok vagy eszközök, hajók típusa vagy a szükséges szállító repülőgépek szintjén meghatározni követelményeket, sokkal inkább arról szól, hogy milyen fajta képességekre van szükség, és azoknak milyen hatásaira a hadszíntéren. Ilyen kontextusban nézve a képességek sokkal szélesebbek, mint egyszerű eszközökkel kapcsolatos megfontolások és több társult és más terület kapcsolódik hozzá, mint például a társult doktrínák, szervezetek, kiképzés, támogatás és interoperabilitás.

A CPG nemcsak a jövőben igényelt képességeknek a képét vetíti elő, hanem határozottan koncentrál a műveletek támogatására is. Ennek köszönhetően a dokumentum gyakorlatias és realisztikus, a benne foglalt iránymutatás folyamatban lévő műveletekre is vonatkoztatható. Például politikai lendületet ad a műveletekkel kapcsolatos hatás alapú megközelítésnek, amelynek szándéka azt biztosítani, hogy a Szövetség által alkalmazott különböző eszközök egy válság és annak megoldása során a legjobb hatást érjék el és hogy használatuk koordináltan történjék más szereplők tevékenységével együtt.

A dokumentum kihangsúlyozza azt a szükségletet, hogy az egyes nemzetek rugalmas és fenntartható haderőket fejlesszenek és legyenek képesek telepíteni, valamint hogy igazságosan osztozzanak a védelem terhein.

Az iránymutatás katalizátorként is megnyilvánul a NATO folyamatainak átalakulásában. Például a CPG a hozzá kapcsolódó vezetési mechanizmussal kihangsúlyozza a NATO képességi követelményeinek és prioritásainak egyetlen konszolidált listába való foglalásának a hasznosságát, amely által maximalizálható a koherencia és harmonizáció a képesség fejlesztési folyamat során. Ennek eredményeként a Szövetséges Átalakulási Parancsnokság, a többi testület és hivatal közreműködésével már dolgozik egy ilyen lista kialakításán.

Hasonlóképpen, de szélesebb skálát tekintve a CPG és a hozzá kapcsolódó vezetési mechanizmus által vált lehetővé a közelmúltban a védelmi tervezési folyamat egészének fejlesztésére irányuló kezdeményezés, valamint az a gondolat, hogy meg kellene vizsgálni azt, hogy milyen lehetőség lenne a feladatokat, eljárásokat, határidőket és jelentési mechanizmusokat harmonizálni az egyes képességekhez kapcsolódó tervezési diszciplínák terén szintén.

Amire nem alkalmas a CPG

A CPG-t felvázolva és annak a Szövetségen belüli szerepét leírva talán hasznos lenne foglalkozni azzal is, hogy mire nem alkalmas az iránymutatás.

A CPG nem helyezi hatályon kívül az 1999. évi Stratégiai Koncepciót, hanem támogatja és kiegészíti azt. Relevanciájának megőrzése érdekében azonban az iránymutatást időszakosan felülvizsgálatnak vetik alá. Tekintettel a legutóbbi jelzésekre, arra lehet számítani, hogy a dokumentum felülvizsgálatára valószínűleg azt követően kerül sor, hogy a NATO kiadja a következő Stratégiai Koncepciót, valamikor 2009-ben.

A CPG nem elegendően részletes ahhoz, hogy kimerítő iránymutatást adjon minden egyes specifikus tervezési diszciplína, illetve egyéb, a képességekhez kapcsolódó testület számára, ebből következően változatlanul megmarad az alacsonyabb szintű iránymutatás szükségessége.

A CPG nem ad meg mennyiségi feltételeket arra nézve, hogy a szövetségesek mit várnak a NATO-tól. A haderőtervezés szempontjából ezt egy alárendelt, minősített dokumentum (Miniszteri Iránymutatás 2006.) teszi, amely a CPG-n alapul, és amelyet az érintett országok 2006. júniusában fogadtak el.

Végezetül a CPG nem kér további haderőket. Mindössze olyan haderőket követel meg, amelyek felhasználhatóbbak, bevethetőbbek, hatékonyabbak, de nem kötelezően nagyobb létszámúak.

Az út az átalakulás felé

Konklúzióként elmondható, hogy az átfogó politikai iránymutatás tömör, mégis alapvető jövőképét vázolja fel a NATO átalakulási folyamatának. Mégis, a CPG megvalósítása a Szövetségen, valamint az egyes tagországokon belül az, amely végső soron létfontosságú, hiszen ez elvezethet a jövőbeni műveletekhez és küldetésekhez alkalmasabb képességek kifejlesztéséhez, ezáltal biztosítva azt, hogy a Szövetség hatékony, hiteles és releváns marad a XXI. században.

Mint az a rigai csúcstalálkozón és azt megelőzően is bebizonyosodott, a szövetséges országok a CPG-ben felvázolt átalakulás útját követik. Ez az út azonban hosszú és küzdelmes. A valóságos kihívás a szövetségesek számára az, hogy kitartsanak ezen az úton.
...vissza az elejére...