Elemzés
Az emberkereskedelem elleni harc
Az embercsempészet áldozatai: Többet kell tenni napjaink egyik legnagyobb gazsága ellen, amely emberek ezreinek életét teszi tönkre. ( © UNMIK)
Keith J. Allred ezredes a NATO emberkereskedelem elleni harcának politikáját vizsgálja.
A NATO 2004. évi isztambuli csúcstalálkozójának egyik kevésbé ismert eredménye volt a NATO Emberkereskedelem Elleni Politikájának elfogadása. E dokumentum (http://www.nato.int/docu/comm/2004/06-istanbul/docu-traffic.htm) egyetemesen elítélendő bűncselekménynek nevezi az emberkereskedelmet, amely „a modern rabszolga-kereskedelem, amely táplálja a korrupciót és a szervezett bűnözést” ezáltal „potenciálisan destabilizálhat törékeny kormányokat”. A politikát az állam- és kormányfők fogadták el, és minden, a NATO műveleteibe katonákat küldő nemzetre vonatkozik. Két évvel később kezd megmutatkozni az előrelépés, és a kezdeményezésnek köszönhetően sok erőfeszítés történt az emberkereskedelem problémájának leküzdése érdekében.

Furcsa lehet, hogy a NATO úgy döntött, hogy biztonsági kérdésként kezel egy látszólag társadalmi vagy rendészeti problémát, a kezdeményezés azonban annak az erősödő felismerésnek az eredménye, hogy az emberkereskedelem fenyegetést jelent a NATO műveleteire nézve, melyek önmagukban is ösztönözhetik, vagy erősíthetik a nőkereskedelem iránti keresletet. Különböző nemzetközi szervezetek becslései szerint több százezer áldozata van évente ennek a tevékenységnek. Az emberkereskedelem jelentős bevételi forrás a bűnözői körök számára, akiknek a tevékenysége legitim kormányokat destabilizálhat és aláaknázhatja a NATO műveleteit. Ezért az emberkereskedelmet olyan a biztonságot érintő fenyegetésként kell kezelni, amely megköveteli a NATO figyelmét.

Miközben a politika az emberkereskedelem minden aspektusával, külön elismeri, hogy a misszió keretében telepített katonai erők hatással lehet az emberkereskedelemben érintett nők iránti keresletben. Amikor a bevetésen lévő katonák prostituáltakhoz fordulnak, a szolgáltatást sokszor szervezett bűnözői vállalkozásoktól veszik és így egyfajta „keresletet” indukálnak az emberkereskedelemben áldozatként megjelenő nők iránt. Az ilyen tevékenységet folytató NATO-erők sokszor kihasználják a szex rabszolgákat, és pénzzel töltik meg a szervezett bűnözők zsebeit azokban az országokban, ahol a NATO működik. Egyik végeredmény sem méltó a NATO-hoz vagy tagjaihoz.

A NATO döntése, hogy foglalkozni kell az emberkereskedelem problematikájával egybeesett több olyan incidenssel, amely rámutatott a bevetésen lévő haderőknek az illegális szexiparban játszott szerepére. ENSZ-békefenntartók Kongóban történt szexuális visszaéléseivel kapcsolatos gyanú 2003-ban merült fel, szégyent okozva az ENSZ-nek. Kofi Annan ENSZ-főtitkár felháborodva hallotta, hogy ENSZ- békefenntartókat vádolnak kongói nők és gyermekek megerőszakolásával és zaklatásával.

Az előző évtizedben felmerült hasonló vádak miatt a bejelentések hihetőnek tűntek. 2002-ben az ENSZ Fejlesztési Alap a Nőkért tanulmányt adott közre Nők, Háború és Béke: Független szakértői értékelés a fegyveres konfliktusoknak nőkre gyakorolt hatásáról és a nők szerepéről a békefenntartásban címmel. Ebben a szerzők, Elizabeth Rehn és Ellen Johnson Sirleaf megerősítette az ENSZ-békefenntartók részvételét szexuális vétségekben, beleértve az emberkereskedelmet is Angola, Bosznia-Hercegovina, Kambodzsa, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Kelet-Timor, Koszovó, Libéria, Mozambik, Sierra Leone és Szomália területén.

Amikor békefenntartók települtek a volt Jugoszláviába a 90-es években, magukkal hozták a szexuális szolgáltatások iránti keresletet, amelynek hatására azonnal megnőtt az ilyen célból odacsempészett nők száma. Egyik napról a másikra a bázisok körül bordélyok nőttek ki a földből, olyan klub nevekkel és hangulattal, ami a legközelebbi bázis katonáinak nemzetiségére célzott. Amikor a bázisok bezártak, a bordélyházak is bezártak. A bordélyházakban alkalmazott sok nő a volt Jugoszlávia területére kizárólag azért került, hogy ott az ENSZ békefenntartókat szolgálják ki. A bevetésen lévő katonák és az emberkereskedők által oda szállított nők iránti kereslet között egyértelmű kapcsolat.

Az Egyesült Államoknak szintén olyan kínos ügye került napvilágra, amely jól mutatta, hogy túlontúl szoros kapcsolat van a haderők és az emberkereskedők áldozataivá váló nők között. 2002 májusában a Fox News televízió egy riportja azt sugallta, hogy a Dél-Koreában állomásozó amerikai katonák „szívességi őrjáratokkal” védték a kihasznált nőket foglalkoztató bordélyházakat. A televíziós riport sugárzása az USA-ban arra ösztökélt 14 kongresszusi képviselőt, hogy levelet írjanak a Védelmi Minisztérium főszemlélőjének, arra kérve, hogy vizsgálja ki az emberkereskedelem támogatásában vagy elősegítésében való hivatalos részvételt. Bár a hivatalos jelentés szerint az emberkereskedők nem kaptak túlzott támogatást a katonák részéről, mégis „túlzott ismeretség” mutatkozott az USA ott állomásozó katonái és a szexipar között. A Dél-Koreában állomásozó USA-erőket kínosan érintette a vizsgálat eredménye és gyors lépéseket tettek a katonák további részvételének megakadályozására.

A NATO-politika

Részben pontosan az ilyen incidensek miatt, a norvég és az amerikai NATO-nagykövet 2004 márciusában kezdeményeztek egy az emberkereskedelemmel foglalkozó, széles hatókörű NATO politika megfontolását. A végül Isztambulban elfogadott dokumentum elindította a NATO-t egy olyan úton, amely lehetővé teszi a szövetséges erők távoltartását az olyan tevékenységektől, amelyek elősegítik, vagy támogatják az emberkereskedelmet.

A tagországoktól megköveteli, hogy különböző intézkedések foganatosításával csökkentsék az emberkereskedelmet. Ez olyan lépéseket feltételez, mint a nemzeti jogszabályok felülvizsgálata; az ENSZ Szervezett Bűnözés elleni Egyezménye, illetve a hozzá csatolt jegyzőkönyv „Az emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelmének megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről” ratifikációja, elfogadása vagy jóváhagyása; a NATO-vezette műveletekben résztvevők képzése; szerződéses rendelkezések, amelyek megakadályozzák, hogy az alvállalkozók részt vegyenek az emberkereskedelemben vagy elősegítsék azt; illetve kötelezettségvállalást arra, hogy erőfeszítéseik megvalósítását értékelik a kompetens hatóságok által folyamatosan végzett felülvizsgálatok keretében.

Az emberkereskedelem destabilizációval fenyegeti a kormányokat és bátorítja a bűnözői hálózatokat.
Minden NATO-tagország hosszú idővel az Isztambuli Csúcs előtt aláírta és ratifikálta az ENSZ Transznacionális Szervezett Bűnözés elleni Konvencióját illetve a hozzá fűzött Jegyzőkönyvet. A csúcstalálkozó óta két további ország, Belgium és az Egyesült Államok ratifikálta a Szervezett Bűnözés elleni Egyezményt és a hozzá csatolt, az emberkereskedelemről szóló jegyzőkönyvet. Öt ország nem ratifikálta még egyik egyezményt se: a Cseh Köztársaság, Görögország, Magyarország, Izland és Luxemburg.

Nagyon sok közelmúltban elért haladás az emberkereskedelem elleni harcba új törvények elfogadásának; a nem-kormányzati szervek, bűnüldöző szervek és a bíróság kapacitásainak kiépítésének köszönhető, hogy megfelelően tudják szolgálni az emberkereskedők áldozatait és elsajátíthassák a nyomozati és ügyészi tevékenységben követendő elfogadott gyakorlatot.

Norvégia például egy Emberkereskedelem elleni Nemzeti Akciótervet fogadott el 2003-ban, és 2005 júniusában közreadott egy átdolgozott tervet. A 2006-2008 között megvalósítandó terv rendelkezik az áldozatok azonosításáról, és nagyobb erőfeszítéseket rendel az emberkereskedők azonosítása és vád alá vonása érdekében. A norvég hadsereg szolgálati szabályzata tiltja a szexuális szolgáltatások megvásárlását és az olyan kapcsolatokat, melyek más módon gyengítenék a haderők részrehajlás-mentességébe vetett bizalmat. A szabályzat ellen vétő norvég katonák büntethetők.

Az Egyesült Államok 2005. november 15.-vel új paragrafust emelt a katonai szabályzatába, amely megtiltja a fegyveres erők tagjainak a prostituáltakkal való kapcsolattartást. Az új paragrafus (http://www.whitehouse.gov/news/releases/2005/10/20051014-1.html) lehetővé teszi a parancsnokoknak az olyan katonák megbüntetését, akik szexuális szolgáltatásokért fizetnek. A Koreában állomásozó USA erők robusztus és széleskörű programot indítottak, megakadályozandó, hogy az ott állomásozó amerikai katonák olyan helyeket látogassanak, ahol emberkereskedők áldozatául esett nőket tarthatnak.

Kapacitás-építés

Az USA Nemzetközi Fejlesztési Hivatala (USAID) és Románia egy regionális ember kereskedelemmel kapcsolatos „elfogadott gyakorlati” képzési kézikönyvet (http://www.undp.ro/governance/Best%20Practice%20Manuals/) dolgozott ki rendészeti dolgozók részére. A kézikönyv a USAID/Romania, az ENSZ Fejlesztési Programja és a román Kormányzati és Belügyi Minisztérium közötti két éves intenzív együttműködés eredménye.

Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala egy 2003 decemberében Bécsben regionális, rendészeti főtisztek számára értekezleten hivatalosan is elismerte a határőrtisztek, speciális rendőrségi egységek és ügyészek számára írt kézikönyvet. A regionális illegális kereskedelem elleni képzési stratégiát immár 13 dél-kelet európai ország – Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Görögország, Magyarország, Szerbia és Montenegró, a volt Jugoszláv Macedón tagköztársaság*, Moldávia, Románia, Szlovénia, Törökország, Ukrajna és a ENSZ koszovói missziója írta alá és a világ legfejlettebb illegális kereskedelem elleni rendészeti programjának tekintik. A régióban több száz rendőrtiszt kapott specializált illegális kereskedelem elleni kiképzést az új kézikönyv alapján és több ország rendőrtiszti iskolája emelte be moduljait a tantervébe. A kézikönyv jogszabályi részt is tartalmaz és egy Délkelet-Európára vonatkozó kapcsolat-listát. Az „elfogadott gyakorlat” rész, amely az illegális kereskedelem módszereinek áttekintését, a nemzetközi együttműködésre vonatkozó gyakorlati ötleteket, különleges nyomozati technikákat és az illegális kereskedelmet megzavarni képes taktikákat tartalmaz, bárhol a világon adaptálható.

A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM), a USAID és a török kormány egy emberkereskedelem elleni projektet indított az IOM ankarai irodájának kezdeményezésére. A projekt átfogó módon közelíti meg az emberkereskedelem elleni harcot, növelve az emberkereskedők elleni büntetéseket, megvédve az áldozatokat és a közvélemény bevonásával és az intervenció által megakadályozva az illegális tevékenységet. A 600,000 USA dolláros projekt kiterjedt egy „157 a segélyvonal” indítására. Az illegális emberkereskedelem potenciális áldozatainak útlevelébe az ellenőrzéseken történő áthaladáskor elhelyezett tájékoztatókban hívják fel a figyelmet erre a szolgáltatásra. Az USA-ban jól ismert 911 hívószámhoz hasonlóan, a 157-es egy külön erre a célra telepített segélyhívó, amely eddig már 60 áldozat megmentését koordinálta és több mint 200 áldozatul esett nő hazajutását segítette elő. Az emberkereskedők áldozatául esetteket segítő nemzeti orientációs hálózat kidolgozás alatt van.

A NATO Iskola három modult dolgozott ki amelyet nyolc a németországi Oberammergauban található iskolájában oktatott kurzuson hallgatható. Az Általános Modul, a Katonai Parancsnoki Modul és a Rendészeti Modul felhívja a NATO Iskola hallgatóinak figyelmét az emberkereskedelem kérdéseire. Mindezen modulok más NATO és Partnerség a Békéért képzési intézetek számára is hozzáférhető, fejlett távoktatást lehetővé tévő webes változatban (http://pfp.ethz.ch/login.php?cookies=nocookies&lang). Az ankarai Török PfP Képzési Központ egy, egy-hetes kurzust dolgozott ki „Az emberkereskedelem és csempészet elleni harc” címmel és azt az elmúlt év során, mobil képzési csoportokon keresztül terjesztette Albániában, Azerbajdzsánban, Grúziában, Kazahsztánban, Romániában, a volt Jugoszláv Macedón Tagköztársaságban*, Tádzsikisztánban, Türkmenisztánban és Ukrajnában.

Ezek a kezdeményezések és sok másik, hozzájuk hasonlók a tervezés és megvalósítás különböző fázisaiban vannak szerte a Szövetségben. A NATO Isztambulban felismerte, hogy tovább nem hagyhatja figyelmen kívül az emberkereskedelem fenyegetésének két-ágú lándzsáját. Először is, mint olyan kereskedelmi tevékenység, amely minden évben dollár milliókat hoz a szervezett bűnözés számlájára, az emberkereskedelem destabilizációval fenyegeti a kormányokat és bátorítja a velük szemben álló bűnözői hálózatokat. Ezen intézmények látogatásával a NATO-erők olyan biztonsági fenyegetést finanszíroznak és támogatnak, amely mélyen ellentétes a NATO missziójával. Ezen túlmenően, a NATO szövetségesek felismerték, hogy a bordélyházakat látogató vagy az emberkereskedelmet más módon elősegítő NATO-katonák, ügyfélként maguk is bűncselekmény részesei. Elvi okokból és a NATO-küldetés integritásának fenntartása érdekében ezt meg kell akadályozni. Ez idáig azonban csak Norvégiáról és az Egyesült Államokról tudott, hogy intézkedéseket tettek annak megakadályozására, hogy küldetésben lévő katonáik prostituáltakat használjanak.

Más NATO-partnerek más-más módokon dolgoznak a politika megvalósításán. Ezek mellett a NATO a politika részletes felülvizsgálatán dolgozik, annak érdekében, hogy tovább finomíthassák az Észak-atlanti Tanács által megfelelőnek tartott időpontban. Miközben bizonyos fokú pozitív változás tapasztalható, még túl korai lenne az összes, jelenleg kifejlesztés alatt álló kezdeményezés hatását értékelni. Okkal lehet azonban remélni, hogy a most életbe lépő kezdeményezések elkezdik megzavarni és gyengíteni az emberkereskedelemből élő bűnözői vállalkozásokat. Több kormánynak kell lépéseket tennie, hogy megakadályozzák katonáikat az emberkereskedelem elősegítésében azzal, hogy olyan létesítményeket látogatnak, amelyekben emberkereskedők áldozatait tartják fogva akaratuk ellenére. Csak idővel derül ki, hogy az új politika mennyire képes segíteni korunk egyik legnagyobb gonoszát legyőzni.
...vissza az elejére...