Ugrás a NATO honlapjára
Ugrás a NATO Tükör honlapjára
      Legfrissebb szám: Tavasz 2004 Korábbi számok  |  Nyelv
Ugrás a NATO honlapjára
 Tartalom
 Előszó
 Összefoglalók
 Vita
 Interjú
 Kiadványok
 Kiemelt téma
 Katonai ügyek
 Statisztikák
 Szerzők
 Irodalomjegyzék
 Linkek
 Következő szám
Ugrás a NATO Tükör honlapjára Kapcsolatfelvételi szerkesztő/Előfizetés Nyomtatóbarát változat

Küldje el ezt a cikket egy barátjának

Katonai ügyek

A NATO katonai struktúráinak átalakítása

James L. Jones tábornok azt vizsgálja, hogyan alakította át katonai struktúráit a Szövetség a prágai csúcstalálkozó óta, valamint a NATO Reagáló Erő fejlesztését.


Akcióban az NRF: A NATO erőinek készen kell lennie
a bevetésre és az önfenntartásra a világ bármely
pontján
(© Shape)

A NATO történelmi válaszúthoz érkezett. A Szövetség, amely rendkívül sikeresen teljesített azt a küldetést, amelynek teljesítésére létrehozták, most új kihívásokkal, és kockázatokkal néz szembe egy változóban lévő nemzetközi biztonsági környezetben. A kockázattal együtt jár a lehetőség is, és a NATO egy ambiciózus átalakítási és megújulási folyamatba vágott bele annak biztosítása érdekében, hogy eszközökkel rendelkezzen a mai és a holnap kihívásainak kezeléséhez, mint ahogy rendelkezett hidegháború kihívásaihoz szükséges eszközökkel . Ide tartozik a NATO vezetési struktúrájának ésszerűsítése és a NATO Reagáló Erő létrehozása is.

A nemzetközi biztonsági környezet folyamatos fejlődésben van, és új fenyegetések jelentkeznek, amelyek minőségileg és mennyiségileg egyaránt különböznek a XX. század hagyományos kihívásaitól. Az olyan fenyegetések, mint például a radikális fundamentalizmus, a nemzetközi terrorizmus és a nemzetek közötti bűnöző hálózatok által előidézett fenyegetések felismeréseként a Szövetség vezetői 2002. novemberi prágai csúcstalálkozójukn gyökeres és történelmi változtatásokról állapodtak meg a NATO működési módját illetően.

A Prágában útjára indított átalakítási folyamat új jövőképet jelent a NATO számára, valamint radikális eltávolodást a Szövetség eredeti központi célkitűzésétől, azaz Nyugat-Európa védelmétől a szovjet fenyegetéssel szemben. Ahogy a fenyegetés természete más jellegűvé vált, mint amelyet a Szovjetunió hatalmas hagyományos és nukleáris erői jelentettek, szükségessé vált a Szövetség hadseregeinek átalakítása és felkészítése a nem hagyományos és aszimmetrikus fenyegetésekre, amelyekkel a NATO-tagok jelenleg szembesülnek.Lord Robertson volt NATO-főtitkár szavaival élve: „Ez nem a szokásos rutin, hanem egy új és modernizált NATO kialakulása, amely felkészült az új század kihívásaira.”

Ez a szükséges átalakítás hidat ver a két különböző hadviselési korszak fizikai és fogalmi eltérései közé. A hidegháború alatt a Szövetség a létszámra és a tűzerőre összpontosított a várt anyagháborúra készülve – bármilyen egység vagy képesség, amelyet egy tagállam felkínált, segített volna az ellenség elrettentésében. Napjaink haderejének mozgékonynak, megelőző jellegűnek és manőverezhetőnek kell lennie egy olyan hadszíntéren, ahol nincsenek világosan meghúzott frontvonalak. A hidegháború során a Szövetséges haderők hazájukhoz közel harcoltak volna, és igénybe vehették volna a hadszíntértől csak kis távolságra levő nemzeti logisztikát. Ma a NATO-haderőknek fel kell készülniük arra, hogy a világon bárhol felvonuljanak és fenntartsák saját tevékenységüket.

Egy új vezetési struktúra

A prágai csúcstalálkozó egyik legfontosabb döntése a NATO vezetési struktúrájának ésszerűsítéséről szólt, annak érdekében, hogy „karcsúbb, hatékonyabb, hatásosabb és használhatóbb vezetési struktúrát biztosítsanak a Szövetség valamennyi küldetéstípusához”. A NATO deaktiválta a Virginia állambeli Norfolkban működő Szövetséges Atlanti Főparancsnokságot és az összes művelet felelősségért a Szövetséges Műveleti Parancsnokságra (ACO) – korábbi nevén a Szövetséges Európai Haderők Főparancsnoksága – ruházta, amely a belgiumi Monsban található. Ezzel egy időben aktiválták a virginiai Norfolkban az új Szövetséges Átalakítási Parancsnokságot (ACT), és ez a parancsnokság felel a Szövetség katonai átalakításáért. Ezen kívül egy harmadik összhaderőnemi parancsnokságot is felállítottak Lisszabonban, Portugáliában. Ezt hivatalosan 2004. márciusában adták át és az alapját képezi majd egy tengeri Többnemzetiségű Összhaderőnemi Harci Köteléknek. Tizenkét alárendelt regionális parancsnokságot fognak leszerelni az elkövetkező néhány évben.

E változások már most megtapasztalható eredményei lenyűgözőek. Az egymást átfedő és zavaros hatásköri vonalak letisztázódtak, mivel az összes művelet immár az ACO alá tartozik. Egyértelmű munkamegosztás jött létre az ACO és az újonnan alakult ACT között: az ACO határozza meg azokat a szabványokat, amelyeknek az egységeknek meg kell felelniük ahhoz, hogy szolgálatba állhassanak valamelyik NATO- parancsnokságon, az ACT pedig kidolgozza az előbbi egységek számára szükséges kiképzést. Mind az ACO, mind az ACT igazolja, hogy az egységes megfelelnek a szükséges szabványoknak. Az összes működéssel kapcsolatos felelősséget egyetlen parancsnokságra ruházva és a második stratégiai parancsnokság figyelmét a folyamatos átalakulás és a tagállamok együttműködési képességei javításának kihívásaira összpontosítva, a NATO folyamatos átalakulásra rendezkedett be, hogy megfeleljen napjaink biztonsági környezetének folyton változó kihívásainak.

NATO Reagáló Erő

A Prágai Csúcstalálkozóból következő második úttörő jelentőségű változás a NATO Reagáló Erő (NRF) létrehozásáról szóló döntés volt, amely egy technológiailag fejlett, rugalmas, bevethető, együttműködésre képes és fenntartható haderő. A haderőnek szárazföldi, tengeri és légi összetevőkkel kell rendelkeznie, és készen kell állnia arra, hogy gyorsan eljusson bárhova, ahol szükség van rá, az Észak-atlanti Tanács, a NATO legmagasabb szintű döntéshozó testületének döntése alapján. Ez a világos iránymutatás – amire minden katonai parancsnok vágyik – a Szövetséges Haderők Európai Főparancsnokságának (SHAPE) megadta a szükséges hatáskört, hogy az NRF-ből valódi átalakítási haderőt alkosson: olyat, amely jelentős új katonai képességekkel ruházza fel a Szövetséget.

Amint az NRF működésre kész, a NATO történetében először rendelkezik majd állandó, integrált, tengeri, szárazföldi, légi és különleges műveleti összetevőkkel rendelkező, egyetlen parancsnok által irányított haderővel. Ez a haderő együtt gyakorlatozik, együtt szerez képesítést, és ha szükséges, együtt vonul fel. Az NRF nagyon magas készültségi fokú összetevője a menetértesítés vétele után öt napon belül képes lesz megkezdeni a felvonulást, és 30 napig fenntartani magát. Tekintettel a Szövetség új globális gondolkodásmódjára – amelyről az Afganisztánban folyó nemzetközi békefenntartó művelet, a Nemzetközi Biztonsági Segítségnyújtási Haderő felelősségének felvállalása tanúskodik – az NRF-nek készen kell állnia arra, hogy bárhol a világon felvonuljon és fenntartsa önmagát.

Az NRF átalakítással összefüggő természetének egyik fontos vonása, hogy állandó haderő lesz. Más, szükség szerint meghatározott küldetésekre létrehozott, és gyakran mozgósítást igénylő NATO-haderőktől eltérően az NRF azonnal felhasználható lesz bármilyen küldetésre, amelyet az Észak-atlanti Tanács indokoltnak ítél. Ebben az értelemben az NRF hasonló lesz a NATO Repülőgép Fedélzeti Korai Előrejelző Alakulatához (NAEWF) és az Állandó Haditengerészeti Erőkhöz. De ettől a két haderőtől eltérően, amelyek elsősorban egyetlen összetevőre összpontosítanak – azaz a légi és tengeri összetevőre – az NRF minden összetevőjében rendelkezni fog egységekkel és képességekkel, valamint születésétől fogva valóban integrált, összhaderőnemi és többnemzetiségű erő lesz.

A Szövetség a váltásos rendszerű NRF első prototípusát, az úgynevezett „NRF 1-et” a hollandiai Brunssumban, az Északi Regionális Parancsnokságon iktatta be 2003.október 15-én. Az első két NRF-váltás, bár műveletekre képes, kísérleti jellegű. Kialakításuk olyan, hogy kis méretűek és alkalmazási körüket tekintve korlátozottak. A SHAPE, az ACT és a Regionális Parancsnokság ezzel a haderővel kísérletezik, hogy kidolgozza a szükséges doktrínákat, kiképzési és alkalmassági szabványokat, működési követelményeket és készenléti jelentéstételi követelményeket az NRF sikerének biztosítása érdekében, amikor az 2004. októberében eléri a kezdeti működőképességét. A haderő 2006. októberében lesz teljesen működőképes.

Megelőző képesség

Amint ez bekövetkezik, a Szövetség fontos új katonai képesség, azaz a megelőző jellegű cselekvés képességének birtokába jut. Ez jelentős és történelmi változást képvisel a Szövetség szellemiségében és kultúrájában, mivel a hidegháború alatt a NATO egyszerűen csak reagált az eseményekre. Akkor a kollektív védelem iránti 5. cikk szerinti kötelezettség egyértelmű volt, a védelmi tervek már készen álltak és nagy állandó haderők állomásoztak a Vasfüggöny mentén.
The NRF's agility and expeditionary nature could help forestall conflict

A megelőző cselekvés azonban nem mindig jelenti azt, hogy gyorsan az erő alkalmazásához folyamodunk. Bármilyen fontos is az NRF számára, hogy képes legyen hatékonyan, az intenzitási skála felső végében tevékenykedni, mindenekelőtt mozgékonysága és expedíciós jellege segíthet a konfliktus megelőzésében. Azon kívül, hogy képes részt venni olyan békeidős programokban, amelyek segítik a nemzeti intézmények megerősítését, az NRF mozgékonysága és expedíciós jellege biztosítja a Szövetség számára azt a katonai képességet, hogy rosszabbodó helyzet elrettentési szakasza során kis méretű haderőt juttasson el a helyszínre. Ennek a haderőnek a jelenléte egy humanitárius válság során például segíthet a helyzet stabilizálásában, mielőtt az elfajulna, sőt akár hozzájárulhat egy végső politikai rendezés feltételeinek megteremtéséhez anélkül, hogy ezt jelentős számú áldozat előzné meg. Különösen egy humanitárius válságnál jobb egy potenciális katasztrófa előtt felvonulni, mint várni addig, amíg az bekövetkezik és aztán megbirkózni a következményekkel.

A NATO tapasztalatai a volt Jugoszláv Macedón Tagköztársaságban* 2001. augusztusa és 2003. márciusa között a megelőző módszer potenciális lehetőségeit szemléltetik. 2001. augusztusában, a szkopjei kormány kérésére a NATO viszonylag kis számú katonát vonultatott fel bizalomépítő jelleggel. Ez a küldetés, az Essential Harvest, művelet megkönnyítette az albán nemzetiségű, lázadó Nemzeti Felszabadítási Hadsereg lefegyverzését és lehetővé tette az újjáépítési folyamatot. Ezután az Operation Amber Fox művelet keretében egy kisebb NATO haderő maradt a volt Jugoszláv Macedón Tagköztársaságban, hogy védelmezze az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet megfigyelői csoportjait, amelyek egy béke keretmegállapodás végrehajtását felügyelték. Ezek a lépések a Szövetség részéről nagymértékben megkönnyítették ennek a helyzetnek a békés megoldását, megakadályozták a válság elfajulását, és kétségkívül számtalan életet mentettek meg.

Az NRF mozgékonysága és az a képessége, hogy gyorsan felvonultatható a Szövetség számára biztosítja azt az intézményesített katonai képességet, hogy a jövőben hasonló műveleteket folytathasson. Ezen kívül az NRF arra is képes lesz, hogy más küldetéseket is végrehajtson az Észak-atlanti Tanács utasítása szerint, hogy humanitárius műveleteket, békefenntartó és békekikényszerítő műveleteket, közvetlen cselekvéssel járó műveleteket, valamint erővel történő behatolásos műveleteket, ugyanakkor nagy intenzitású műveleteket is képes legyen végrehajtani, ha szükséges.

A haderőszerkezet megváltoztatása

Amellett, hogy a Szövetséges megelőző jellegű képességgel ruházza fel, az NRF a NATO-haderő szerkezete és az egyes tagországok haderőszerkezetei megváltoztatásának eszközeként is szolgál. Erre szükség van, mivel a Szövetség túl sok olyan struktúrát és képességet őriz, amely a hidegháborúból maradt vissza, amikor a NATO a tömegre és a tűzerőre hagyatkozott küldetésének teljesítésénél és alapvető fontosságú volt a nagy számú katona és az eszközök hatalmas arzenálja. Így például 279 dandár létezik a NATO-tagok haderő struktúráiban, amelyekből 2002-ben 169-et bocsátottak a NATO rendelkezésére. Mégis, a NATO 2004. évi Haderő Célok követelményei csak 102 dandárt írnak elő. Más szavakkal a tagországok együttesen 177 szám feletti dandárral, vagy körülbelül 55 hadosztállyal rendelkeznek, amelyekre a Szövetségnek nincs szüksége. Mégis, a Szövetségnek felajánlott haderő struktúra nagy részre alig használható annak a fenyegetésnek a kezelésére, amellyel a tag nemzetek napjainkban szembesülnek, mivel az egységek nem eléggé mozgékonyak, felvonultathatók vagy fenntarthatók.

E probléma megértésének egyik jó módszere, ha a NATO-t egy olyan társasághoz hasonlítjuk, amely leépítésre kényszerült a piaci környezet változásai miatt. A társaság kapacitása túl sok ahhoz, amit a múltban csinált, és nem elég ahhoz, amit a jövőben csinálnia kell. A hatékony átállításhoz kemény döntéseket kell hozni, hogy erőforrások szabaduljanak fel a jövő érdekében történő beruházáshoz.

A Szövetség most leépítéssel és átállítással kapcsolatos intézkedéseket hoz, miközben alkalmazkodik, hogy szembenézhessen megváltozott biztonsági környezetével. A NATO csapat-feladat elemzést végez – az NRF-et véve alapul –, amely meghatározza a katonáknak azt a minimális létszámát és azokat a képességeket, amelyekre a NATO-nak szüksége van XXI. századi küldetéseinek végrehajtásához. A követelmények megfogalmazásának befejezése után minden tagország felkérést kap, hogy bocsássa rendelkezésre hozzájárulásként mindazokat a csapatokat és képességeket, amelyekről úgy gondolják, hogy ez lehetséges. A NATO követelmények teljesítése után a tagországok önmaguk határozhatják meg, milyen további katonai erőket kívánnak birtokolni a Szövetség által igényelteken felül. Ahogy a nemzetek alkalmazkodnak az NRF váltásos és folytonos követelményeihez, ez lendületet ad a tagállamok hadseregeinek átalakításához.

1921-ben a légierő elméletével foglalkozó olasz Giulio Douhet megjegyezte, hogy „a győzelem azokra mosolyog, akik előre látják a háború természetében bekövetkező változásokat, és nem azokra, akik kivárnak, és bekövetkezésük után alkalmazkodnak hozzájuk.” Több, mint 80 évvel később szavai éppolyan elevenen hatnak, mint akkor, amikor írta őket, és jól szemléltetik a NATO Prágában meghatározott átalakítási napirendjének fontosságát. Azonban az átalakítás nem történik meg varázsütésre és továbbra is rendkívül sok és kemény munkát igényel.

A számos kihívás ellenére, amelyeket le kell küzdeni mielőtt egy teljesen működőképes NRF hadrendbe állhatna, a Prága óta elért előrehaladás optimizmusra ad okot. A Szövetségnek sikerült jelentős változtatásokat életbe léptetni a vezetési struktúrájában, és az NRF kevesebb, mint egy év alatt elméletből valósággá vált: ezek figyelemre méltó eredmények, tekintettel a bármely katonai szervezet és kultúra megváltoztatásával járó kihívásokra. A Szövetségnek dicsőséges múltja van és kiváló munkát végzett a hidegháború alatt. Ma ugyanúgy nagyszerű munkát végez, ahogy egy időben Afganisztánban, a Balkánon és a mediterrán térségben tevékenykedik. A Szövetség Prágában elfogadott jövőképének beteljesítésével meggyőződésem, hogy a NATO virágkora csak most következik.

James L. Jones tábornok a NATO Szövetséges Európai Haderőinek főparancsnoka és az USA Európai Parancsnokságának Parancsnoka.

...vissza az elejére...

* Törökország a Macedón Köztársaságot alkotmányos nevén ismeri el.