Ugrás a NATO honlapjára
Ugrás a NATO Tükör honlapjára
      Legfrissebb szám: Tél 2003 Korábbi számok  |  Nyelv
Ugrás a NATO honlapjára
 Tartalom
 Előszó
 Összefoglalók
 Vita
 Életrajz
 Interjú
 Kiadványok
 Kiemelt téma
 Statisztikák
 Szerzők
 Linkek
 Következő szám
Ugrás a NATO Tükör honlapjára Kapcsolatfelvételi szerkesztő/Előfizetés Nyomtatóbarát változat


Elemzés

Törekvés a NATO tagságra

Zvonimir Mahečić Horvátország és a NATO kapcsolatát, valamint hazája NATO-tagsági törekvéseit elemzi.


Új kilátások: Horvátország fenn kívánja tartani
a haderőrefform ütemét, arra számítva, hogy egy nem
isolyan távoli napon az országot felkérik a NATO-hoz
való csatlakozásra (© Nato)

A 2000. júniusában lezajlott horvátországi választások vízválasztónak tekinthetők az ország biztonsági és védelmi struktúráinak fejlődésében. A választások olyan demokratákat juttattak hatalomra, akik elkötelezettek a jogállamiság, az emberi jogok és polgári szabadságjogok előmozdítása iránt, és akik mélyebb és szorosabb kapcsolatra törekednek az Európai Unióval és a NATO-val, azzal a céllal, hogy végül az ország mindkét szervezet tagjává váljék. A közbeeső időszakban Horvátország nagy utat tett meg, de az országnak még ennél is messzebb kell eljutnia, ha meg akarja valósítani ezeket a célokat.

A változás azonnali volt és a környező országokkal és a tágabb nemzetközi közösséggel fenntartott kapcsolatok javulásában és a velük való együttműködés fokozódásában is testet öltött meg. Mi több, az ügyeknek ezt az új fordulatát gyorsan elismerte a NATO is, s ennek eredményeként Horvátország 2000. májusában csatlakozhatott a Békepartnerség programhoz és az Euró-atlanti Partnerségi Tanácshoz. Két évvel később Horvátország csatlakozott a Tagsági Akciótervhez (MAP) - túl későn ahhoz, hogy a múlt évben megtartott prágai csúcstalálkozón felkérjék a Szövetséghez való csatlakozásra.

Ma Horvátország több regionális biztonsági kezdeményezésben is aktívan vesz részt, így többek között, Olaszországgal, Magyarországgal és Szlovéniával együtt a Quadrilateráléban, Albániával és a volt Jugoszláv Macedón Tagköztársasággal* wfíörr Adriai Chartában valamint a Délkelet-Európai Védelmi Miniszterek Ülésén és a Délkelet-Európai Dandárban. Ezen kívül Zágráb ad otthont a Regionális Fegyverzetkorlátozási és Ellenőrzési Központnak, a biztonsági párbeszéd, fokozott együttműködés és bizalomépítés regionális fórumának, amely most a regionális biztonsági és védelmi együttműködésének elmélyítésén és kiterjesztésén dolgozik.

Az állam képviselői és politikai intézményei, valamint a nyilvánosság nagy része tisztában van azzal, hogy partnerként szavahihetőségünk nagymértékben a volt Jugoszlávia ügyeiben eljáró hágai Nemzetközi Büntetőjogi Bírósággal (ICTY) való folyamatos együttműködéstől függ. Habár a kormányzat elkötelezte magát ezen együttműködés mellett, bizonyos horvát és bizonyos politikai körök sértőnek érzik egy külföldi bíróság belügyekbe történő beavatkozását. Ezért a közvélemény-formálóknak minden intézményben fokozniuk kell erőfeszítéseiket, hogy elmagyarázzák, miért fontosak a háborús bűnökkel kapcsolatos perek az újjáépítés és megbékélés, valamint a tiszta erkölcsi és etnikai alapelveknek és a jogállamiságnak a társadalmunkban való meggyökereztetése szempontjából. Mert, ahogy az összes vezető horvát tisztségviselő is állítja, a bűn egyedi és nem pedig kollektív. Az ICTY egyike azoknak a tényezőknek, amelyeknek segíteniük kellene létrehozni a megbékélés kereteit, de távol marad kedvezményezettjeitől, azoktól a hétköznapi emberektől, akik, minden oldalon, a háború áldozatai voltak. Ezért, és annak érdekében, hogy hatékony állami struktúrákat építhessünk ki, erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében is, hogy biztosítani lehessen a háborús bűnök saját belső bíróságainkon való megfelelő tárgyalásának feltételeit.

Védelmi reformok

A rendszerváltás óta számos biztonsággal kapcsolatos alkotmányos és jogi reformot hagytak jóvá. Ezek közé tartozik a honvédelmi törvény és a katonai szolgálatról szóló törvény, melyek mindegyike segített létrehozni a fegyveres erők és biztonsági hivatalok megfelelő polgári ellenőrzését. A Hrvatski Sabor (parlament) és Belügyi és Nemzetbiztonsági Bizottsága ma megfelelő hatáskörrel rendelkezik a fegyveres erők fölött azok finanszírozása, bevetése és kinevezési eljárásai tekintetében. A fegyveres erők mindennapos irányításáért a védelmi minisztérium felel, az Elnökkel szoros együttműködésben, akit - mint a hadsereg főparancsnokát - kizárólagos felelősség terhel az ország politikai függetlenségének és területi integritásának védelméért. Az új intézkedések értelmében pontosítva lett a vezérkari főnök szerepe is. Ő most közvetlenül felel a védelmi miniszternek, és a miniszterelnök jóváhagyásával egyes esetekben az elnöknek. Feladata továbbá bizonyos, a fegyveres erők napi tevékenységével kapcsolatos kulcsfontosságú dokumentumok elkészítése.

Hasonló reformokra került sor a biztonsági hivataloknál is. A nemzetbiztonsági törvény rendelkezései szerint egy Nemzetbiztonsági Tanács jött létre az Elnök és a Miniszterelnök, valamint a néhány kulcsfontosságú minisztérium vezetőjének részvételével, amely irányítja és vezeti a biztonsági hivatalokat.

A nemzetbiztonsági stratégia és a védelmi stratégia elfogadása 2002. tavaszán, valamint a katonai stratégia elfogadása egy évvel később szintén fontos mérföldkövet jelentett a biztonsági és védelmi struktúrák szempontjából. Az új törvényi rendelkezések szerint a vezérkar, a védelmi miniszter, a köztársasági elnök, a kormány és a parlament egyaránt szerephez jutott ezen stratégiai dokumentumok megszövegezésében, kiértékelésében és elfogadásában. Habár tartalmukat és az elkészítésüknél alkalmazott eljárást tekintve még lehetnek bennük hiányosságok, a rááldozott erőfeszítések és a tapasztalatszerzés rendkívül pozitívnak bizonyultak. Az a tény, hogy Horvátország immár rendelkezik ezekkel a stratégiai dokumentumokkal, összefogottságot és hatékonyságot kölcsönöz az e területen végzett állami tevékenységeknek, a jövőbeli változatok pedig kétségtelenül jobban sikerülnek majd a tapasztalatoknak köszönhetően.

Horvátország katonai képességei korszerűsítésének óhaját két fő szempont motiválja. Először is, mivel nem vagyunk NATO-tag, megfelelő szintű független katonai képességeket kell fenntartanunk nemzetbiztonságunk szavatolása érdekében. Másodszor, ugyanakkor gondolnunk kell azokra a katonai képességekre is, amelyeket esetleg bevihetnénk a NATO-ba, amennyiben felkérnek minket a Szövetséghez való csatlakozásra, valamint azokra a szabványokra, amelyeknek majd meg kell felelnünk. Ugyanakkor azonban a katonai reform folyamatát a korlátozott erőforrások fékezik.

A védelmi reformon a munka szervezeti átalakítással vette kezdetét a védelmi minisztériumban, a vezérkarnál és a fegyveres erőknél egyaránt. A védelmi minisztériumban sok osztálynál történt leépítés, a horvát hadsereget négy hadtestté szervezték át, és egy új közös oktatási és kiképző központ, valamint egy logisztikai parancsnokság létesült. Ugyanakkor folyamatban van a fegyveres erők leépítése is. A legújabb becslések szerint 5000 katona szerelt le önként, vagy kérte leszerelését a rendszerváltás óta, és várhatóan újabb 2000 követi példájukat 2003. végéig. NATO támogatással egy különleges programot hoztunk létre a volt katonák polgári életbe való újbóli beilleszkedésének segítésére, például alternatív elhelyezkedéshez szükséges képességek megszerzéséhez szükséges műhelyek szervezésével. Ezen kívül számos fölösleges katonai létesítményt is polgári használatra alakítunk át, ily módon lehetővé téve a védelmi minisztérium számára olyan pénzösszegek megtakarítását, amelyet egyébként felújításra és karbantartásra költöttek volna.

Költségvetési ügyek

A megtakarítások - ahol lehetségesek - fontos szerepet játszanak a katonai képességek további reformjának és fejlesztésének finanszírozása szempontjából, mivel az aktív katonák számának csökkentése, legalábbis rövid távon, költséges és nagy nyomást gyakorol a teljes katonai költségvetésre és az állami költségvetésre egyaránt. Sok európai országhoz hasonlóan Horvátország is megszenvedi a "növekedés mentes költségvetés" mentalitást, amelynek következtében a katonaságnak juttatott erőforrások az elmúlt hat év során minden évben abszolút és relatív értelemben is csökkentek. Ahogy a gazdaság erőre kap a régió nagyobb stabilitásának és a turizmus tömeges visszatérésének köszönhetően, úgy ennek a helyzetnek javulnia kell, és esetleg lehetőség nyílhat a katonai kiadások növelésére anélkül, hogy a nemzeti vagyonból erre a területre jutó hányad jelentősen megváltozna.
"Új kihívást jelent majd a NATO tagság belföldi támogatásának megerősítése "

Ha minden a tervek szerint halad, akkor a katonai költségvetésre a középtávú előrejelzés a GDP 2,2 százalékát jósolja, ami csaknem 10 százalékos növekedést jelent az idei évhez viszonyítva. A tervezett katonai költségvetés szerkezetében 50 százalék jut az állományra (szemben az elmúlt év 70 százalékával), 30 százalék a működési költségekre és infrastruktúrára, valamint 20 százalék a beszerzésekre. De ezeket a kérdéseket még kellően meg kell vitatnia a politikusoknak és a közvéleménynek, annak érdekében, hogy nemzeti konszenzus alakulhasson ki arra nézve, hogy mit is várhatunk el fegyveres erőinktől és milyen erőforrásokat vagyunk hajlandók rájuk fordítani.

A Békepartnerséghez való 2000. májusi csatlakozás óta Horvátország fokozatosan erősítette a NATO-val folyó párbeszédet, és a lehető legjobban kihasználta a Szövetség szaktudását, struktúráit és programjait, beleértve a Tervezési és Felülvizsgálati Folyamatot is, a katonai reformfolyamat segítéséhez és irányításához. Az MAP-ben való részvétel segített tudatosítani, hogy a NATO-tagságra való felkészüléshez jóval többre van szükség, mint csupán a védelmi minisztérium részvételére, s ez alapvető fontosságot kölcsönös a kormányhivatalok közötti egyeztetésnek. Míg Horvátország és a Szövetség kapcsolatában a figyelem eleinte a katonai erők NATO/békepartnerségi műveletekben való részvételre történő felkészítésére irányul, jelenleg sokkal a tevékenységek sokkal szélesebb körét érintik. Horvátország dolgozik a 48 partnerségi cél megvalósításán, amelyből 38- a védelmi minisztérium és a vezérkar hatáskörébe tartozik, 10 pedig a kormányhivatalok között együttműködés keretébe.

Ezeknek a céloknak a sikeres és kellő időben történő megvalósítása létrejön a megreformált védelmi szerkezet, és a fegyveres erők képesek lesznek teljesíteni a NATO együttműködési képességekkel kapcsolatos elvárásait. Ez viszont befolyásolja majd védelmi politikánk legfontosabb elemeit, különösen a oktatáshoz és kiképzéshez, a beszerzéshez, a pénzügyi és anyaggazdálkodáshoz kapcsolódókat. A NATO-val folyó rendkívül érzékeny információcsere biztosítását célzó elégséges biztosítékok és eljárások létrehozására irányuló erőfeszítéseink során már eddig is jelentős haladást értünk el. A Biztonsági szolgálatokról szóló törvény rendelkezései szerint, amelyet a Hrvatski Sabor 2002. márciusában fogadott el, egy jogi keretrendszert hoztunk létre egy információbiztonsági és rejtjelvédelmi ügynökség felállításához Ennek az ügynökségnek a legfőbb célja a kormányzati hivatalokon és ügynökségeken áthaladó információk biztonságos áramlásának védelme lesz.

Ugyanezen törvény alapján létrehoztunk egy Nemzetbiztonsági Tanácsi Irodát is. Ezt a szervet arra tervezték, hogy a Nemzetbiztonsági Tanács részére szakértelmet, elemzői képességeket és adminisztratív támogatást biztosítson, utóbbi igényei szerint, és rendelkezzen egy központi nyilvántartóval is a dokumentumok szétosztásához. Egyik jövőbeni feladata lesz azon személyek NATO szabványok szerinti biztonsági ellenőrzése, akik esetleg hozzáférhetnek az érzékeny dokumentumokhoz és anyagokhoz.

Ezek és más, az elmúlt két év során történt változások, ahogy Horvátország politikai rendszere félig elnöki rendszerből parlamentárissá alakult át, általánosságban ésszerűsítették a politikai intézmények és a biztonsági és védelmi struktúrák közötti kapcsolatokat. Néhány hiányosság azonban megmaradt. Egy példa erre, hogy az elnök, aki a nemzet védelméért felelős főparancsnok is, jogszerűen nem vehet részt a katonai költségvetés vagy a fegyveres erők hosszú távú fejlesztési tervének előkészítési folyamatában. De ezt és a többi hiányosságot is ki lehet javítani, figyelembe véve a politikai spektrum minden oldalán megmutatkozó jóindulatot.

A NATO a figyelem középpontjában

Jelenleg számos további NATO-val kapcsolatos dokumentum készül. Ezek közé tartozik a fegyveres erők hosszú távú fejlesztési terve (várhatóan 2003. végére lesz kész), egy modernizációs terv, egy stratégiai védelmi felülvizsgálat (befejezését 2004-re ütemezték), egy, a fegyveres erők hivatásos hadsereggé alakításáról szóló tanulmány, a fegyveres erők közös doktrínája. Ezek a dokumentumok együttesen hozzájárulnak Horvátország védelmi struktúráinak további fejlesztéséhez és a nagyobb hatékonysághoz a védelem területén. Ennek ellenére számos jogszabály - így a külföldi erők horvát földön való állomásoztatására, illetve az 5. cikk szerinti kollektív védelmi kötelezettségek alapján a Horvát Fegyveres Erők külföldön történő bevetésére vonatkozó törvény is – további alapos vizsgálatot igényel , mielőtt Horvátország készen állna a NATO-hoz való csatlakozásra.

Ezzel összefüggésben új kihívást jelent majd a NATO-tagság belföldi támogatásának megerősítése, miközben egyértelművé tesszük, hogy a Szövetség kollektív védelemről szóló rendelkezései előnyöket és lehetőségeket, illetve kiadásokat és felelősségeket egyaránt tartalmaznak. A legutóbbi közvélemény-kutatás szerint a szövetségi tagság támogatottsága Horvátországban 50 és 60 százalék között van. Ahhoz, hogy ez a szám tovább nőjön, a kormányzatnak le kell küzdenie az előttünk álló akadályokat és be kell vonnia a nagy nyilvánosságot egy őszinte vitába.

Kis országként, amely megtapasztalt a háború és az instabilitás következményeit, nem tekinthetjük magától értetődőnek a biztonságot, és arra nekünk magunknak kell áldoznunk. Ezen kívül fel kell használnunk minden rendelkezésre álló nemzetközi eszközt és mechanizmust. Ily módon Horvátország lelkesen várja, hogy szerephez jusson napjaink legégetőbb biztonsági problémáinak megoldásában, segíti a regionális együttműködés és megértés fejlődését, és aktívan részt vesz a terrorizmus elleni háborúban és a szervezett bűnözés fenyegetése elleni erőfeszítésekben, amely különösen aggasztó problémának számít Délkelet-Európában.

A horvát katonai megfigyelő csoportok és civil szakértők különböző ENSZ-békefenntartó missziókban vettek részt - Sierra Leonén, Nyugat-Szaharában, Eritreában/Etiópiában, Kasmírban és Kelet-Timoron. Ezen kívül nemrég küldünk ki Afganisztánba egy szakasz katonai rendőrt a NATO által vezetett Nemzetközi Biztonsági Segítségnyújtási Erő részeként, és támogatjuk a Bosznia-Hercegovinában folytatott nemzetközi béketeremtő erőfeszítéseket, illetve az etnikai nyugtalanság megoldását Koszovóban és a volt Jugoszláv Macedón Tagköztársaságban*. Csapataink sokat tanultak külföldi bevetéseik során és az ENSZ és a fogadó országok tisztviselői és a helyi parancsnokok dicsérték szakmai tudásukat.

Horvátország figyelmének központjában továbbra is a MAP-folyamat áll, és az ország fenn kívánja tartani a katonai reform ütemét az elkövetkező években, remélve, hogy a NATO ajtaja továbbra is nyitva áll majd és egy nem túl távoli napon az országot felérik a Szövetséghez való csatlakozásra. Stjepan Mesić elnöknek a prágai csúcstalálkozón mondott szavaival élve: „Tisztában vagyunk kötelezettségeinkkel és tudjuk, hogy csak azok teljesítésével érhetjük el törekvéseinket.”

Zvonimir Mahečić a horvát hadsereg dandártábornoka és Stjepan Mesić elnök katonai kabinetjének tagja.

...vissza az elejére...

* Törökország a Macedón Köztársaságot alkotmányos nevén ismeri el.