Ugrás a NATO honlapjára
Ugrás a NATO Tükör honlapjára
      Legfrissebb szám: Tél 2003 Korábbi számok  |  Nyelv
Ugrás a NATO honlapjára
 Tartalom
 Előszó
 Összefoglalók
 Vita
 Életrajz
 Interjú
 Kiadványok
 Kiemelt téma
 Statisztikák
 Szerzők
 Linkek
 Következő szám
Ugrás a NATO Tükör honlapjára Kapcsolatfelvételi szerkesztő/Előfizetés Nyomtatóbarát változat

Interjú
Götz Gliemeroth tábornok: az ISAF Haderő Parancsnoka
 

(© NATO)


Götz Gliemeroth tábornok az első NATO tiszt, aki az euró-atlanti térségen túl látja egy, a Szövetség által vezetett hadművelet parancsnoki tisztségét. Volt már Kabulban, Afganisztánban is azóta, hogy a NATO 2003. augusztusában átvette a Nemzetközi Biztonsági Segítségnyújtási Haderő irányítását. A 60 éves német tiszt a NATO Összhaderőnemi Parancsnoki Központjából, a németországi Heidelbergből érkezett Afganisztánba. Mielőtt 2001. márciusában átvette volna NATO kinevezését, Gliemeroth tábornok egy sor, vezető tisztséget töltötte be a Bundeswehr-ben, amelyhez 1963-ban ejtőernyősként csatlakozott.



A ISAF vezetése, mint kihívás milyen mértékben felelt meg várakozásainak, és mekkora feladatot jelent a béke és stabilitás helyreállítása Afganisztánban?

Minden “nemzet-építő” művelet jelentős kihívásokkal jár. Afganisztán háborúktól sújtott történelme, az ország jellegzetességei és gazdag kulturális, vallási és etnikai sokszínűsége, a mostoha gazdasági viszonyok és a modern kommunikációs hálózatok csaknem teljes hiánya mind olyan tényezők, amelyek bonyolítják a dolgokat. Olyasvalakinek a szemszögéből, aki támogatja a 2001. decemberi Bonni Megállapodásokat,ezek a kihívások jelentősek. Ugyanakkor sokan ellenzik a bonni folyamatot. Ellenállnak az ENSZ által támogatott változásnak, mivel veszélyezteti számukra a hatalom birtoklását. Készek fegyvert ragadni a demokrácia ellen, mert a központi hatalom hiánya lehetővé teszi számukra, hogy bűncselekmények útján jussanak gazdagsághoz, hogy helyi hatalmi tényezőként cselekedhessenek, vagy hogy támogassák a vallási fundamentalizmust. Az is nyilvánvaló, hogy ezek az erők készek az erőszak és a terror alkalmazására is, hogy gátolják egy demokratikus központi kormányzat gyarapodását.

Afganisztán valószínűleg a leginkább elaknásított ország a világon. Az újjáépítés nem veheti kezdetét mindaddig, amíg az aknamentesítési program nem ért el jelentős előrehaladást. A folyamatban levő hadműveletek az ország déli és keleti részén, ahol a tálibok és az al-Kaida erői az elmúlt hónapokban fokozták tevékenységüket, közvetlenül és közvetetten egyaránt fenyegetik a koalíciós erőket és aláássák az újjáépítési erőfeszítéseket. Ezen kívül a különféle afgán milíciák mintegy 100000 fővel rendelkeznek, akik közül sokan még mindig fel vannak fegyverezve. Rendkívül nehéz megjósolni a szándékait és politikai lépéseit azoknak a haduraknak, akik ezeket az embereket irányítják, és akik egy sor nehézfegyverrel rendelkeznek. Mégis van előrelépés. Egyik példa erre a nehézfegyverek áthelyezése a Pandzsir völgyből Kabulba, a Afgán Nemzeti Hadsereg Pol-E-Charkhi létesítményébe: ezt az egyezményt az afgán védelmi miniszter hozta tető alá. Ez a megegyezés három olyan kezdeményezés - a Lefegyverzési, leszerelési és újra beilleszkedési folyamat, a nehézfegyverek áthelyezése a Pandzsir völgyből és a nehézfegyverek elhelyezése Kabulban - egyike, amelyek okot adnak az optimizmusra.

Hogyan változtatta meg a küldetés természetét az a tény, hogy a NATO vette át az ISAF irányítását? Milyen az ISAF kapcsolata az USA által vezetett Tartós Szabadság hadművelettel?

Az ISAF küldetése ugyanaz most is, mint amikor egyes országok vagy ország-csoportok vezették: hogy segítse az Afgán Ideiglenes Hatóságot egy stabil és biztonságos környezet megteremtésében Kabulban és a környező területeken. A NATO azonban összehangoltságot és irányítást biztosított az ISAF küldetéséhez. Azelőtt a nemzetközi közösség azzal küszködött, hogy hathavonta új nemzetet találjon vezetőnek. Ezen kívül a személyzet és az eszközök lecserélődése hathavonta aláásta a küldetés folytonosságát, és megnehezítette olyan hatékony keretek kialakítását, amelyen belül meg lehet birkózni Afganisztán stabilizálásának összetettségével. Most a Szövetség gondoskodik a szükséges folytonosságról, és struktúrákat épít ki annak biztosítására, hogy az ISAF képes legyen választ adni Afganisztán hosszú távú igényeire.

A Tartós Szabadság hadművelet jellege eltérő az ISAF-étól. A Tartós Szabadságot a legjobban úgy lehet leírni, mint egy harctevékenységre összpontosító küldetést, amelynek célja az újjáéledő tálib és al-Kaida fenyegetések elhárítása. Mindazonáltal mindkét küldetés végcélja ugyanaz: béke és stabilitás megteremtése Afganisztánban, egy választott és demokratikus kormány támogatásával. Ez tágabb értelemben véve „nemzetépítés”, és az ISAF-nek és a Tartós Szabadság hadműveletnek együttműködve kell megvalósítaniuk célkitűzéseiket. Az együttműködés keretét egy hivatalos Katonai Technikai Megállapodás határozza meg, és azt a beágyazott törzstisztek kapcsolattartási erőfeszítései révén napi jelleggel alkalmazzuk.


Mennyit tudtak az afgánok a NATO-ról, mielőtt Ön megérkezett augusztusban és milyen kép alakult ki bennük mostanra a Szövetségről? Tekintettel a nagyarányú írástudatlanságra és a belföldi médiaforrások szűkösségére, hogyan törekszik a helyi népességgel való kommunikációra?

A NATO ismerete a lakosság nagy részét tekintve szerénynek mondható, de a dolgok ezen a téren változnak, ahogy a NATO kialakítja profilját Afganisztánban. Biztató, hogy az Afgán Átmeneti Hatóság (ATA) nagyon is jól tudja, mi a NATO, és hogyan segíthet nekik a Szövetség az ország újjáépítésében. Az ISAF- csapatokról pozitív kép alakult ki Kabul lakosaiban. A túlnyomó többség szeretettel fogadta, illetve udvariasan és tisztelettel kezeli őket. A Kabuli Többnemzetiségű Dandár katonái, akik a városban őrjáratoznak és erős elrettentő jelenlétet tartanak fenn a terrorista fenyegetés kivédése érdekében, arra törekszenek, hogy amennyire csak lehet, beilleszkedjenek a helyi közösségbe.

A kommunikációs hálózatok szerte az országban kezdetleges állapotban vannak, a lakosság mindössze 31 százaléka tud írni és olvasni. Habár több mint 250 újság van Afganisztánban, a fővároson és a nagyobb városokon kívüli terjesztésük mérsékelt. A rádió népszerű médiumnak számít. Valóban, potenciális lehetőségeit nemrég ismerték fel, amikor az Egyesült Államok bejelentette, hogy 200000 felhúzható rádiót fog szétosztani az egész országban. Igaz, Afganisztán egyes részei túl távoliak ahhoz, hogy az adásokat fogni lehessen. Az ISAF saját rádióállomással rendelkezik, amely népszerű a kabuliak között, akiknek több mint a negyede hallgatja. A katonák igyekeznek terjeszteni a lakosság körében a “kulcsüzeneteket” a lakossággal történő saját érintkezéseik során, amikor az afgánokkal beszélgetnek, hogy jobban megértsék az őket érintő problémákat. Ezen kívül az ISAF poszter-jellegű kampányokat és más egyéb kezdeményezéseket is indít, hogy tájékoztassa a helybélieket az új csapatok érkezéséről és más felmerülő kérdésekről.

Az ISAF rendszeres közvélemény-kutatást is végez, hogy felmérje a helyi közösség véleményét. Egy nemrég készült felmérés azt mutatta, hogy a megkérdezettek csaknem 70 százaléka úgy vélte, Kabul biztonságosabb most, mint egy évvel ezelőtt. Ez az adat áll szemben azzal a körülbelül 5 százalékkal, aki azt gondolja, Kabul most kevésbé biztonságos. Ezen kívül csaknem 70 százaléknak volt az a véleménye, hogy ma nagyobb biztonságot élveznek, mint a tálib uralom alatt, habár 10 százalék úgy gondolta, az élet a tálibok alatt biztonságosabb volt. Az afgánok egyértelműen alig várják, hogy az ISAF kiterjessze szerepvállalását a fővároson túlra, hogy azok, akik a távolabbi vidékeken élnek, szintén ugyanolyan stabilitást és biztonságot élvezhessenek, mint Kabul lakói. Az ilyen támogatásra tekintettel minimális a kockázat, hogy az ISAF-et megszálló erőnek tekintsék. Valóban, az ISAF tevékenysége földrajzi kiterjedésének tervezett kiterjesztését eszköznek tekintjük arra, hogy nagyobb és érzékelhetőbb biztonságérzetet nyújtsunk a lakosságnak, valamint jelezzük a NATO hosszú távú elkötelezettségét az ország újjáépítése iránt.

Hogyan vesz részt az ISAF az újjáépítésben?

Az ISAF tudatában van annak, hogy sok nem-kormányzati szervezet (NGO) aggodalmát fejezte ki a katonaság és az újjáépítés, valamint a humanitárius segélyek eljuttatása közötti szoros kapcsolódás miatt, mivel úgy vélik, hogy ez aláaknázhatja saját erőfeszítéseiket. Világos, hogy az újjáépítés nem katonai feladat. Ezért a legfontosabb hozzájárulás, amely az ISAF részéről lehetséges ezen a területen a biztonságos környezet garantálása, amelyben az NGO-k és más szervezetek biztonságban és akadályoztatás nélkül tudják végezni a munkájukat. Az ISAF mindemellett néhány kritikus területen polgári-katonai együttműködési (CIMIC-) csoportjaink révén segíti az újjáépítési folyamatot, amelyek jelenlegi tevékenységei három kategóriába sorolhatók: oktatás, egészségügy és vízellátás/közegészségügy.

Mekkora fenyegetést jelent még az al-Kaida és a tálibok az ISAF-re és Afganisztán jövőjére nézve?

Az al-Kaida és a tálib fenyegetés továbbra is jelentős. Jelenleg is folyik harci tevékenység az ország déli és keleti részén. A Tartós Szabadság hadművelet egyik központi funkciója, hogy felvegye az ellenséggel a harcot ezeken a területeken, támadja kohézióképességét, valamint közvetlen és közvetett nyomás gyakoroljon az aktivitási központjaira. Ezáltal az ATA, amely még nem rendelkezik az al-Kaida és a tálib fenyegetés elhárításához szükséges eszközökkel, hozzájuthat ahhoz a lélegzetvételnyi szünethez, amelyre uralmának megszilárdításához szüksége van. Az ellenség stratégiai célja, hogy szétzilálja Afganisztán demokratikus átalakulását, és aláássa a nemzetközi összetartást. Az al-Kaida és a tálibok motivációja kézenfekvő. Napjaink Afganisztánjában erejük és befolyásuk a tényleges központi hatalom hiányából fakad. Egyszerűen szólva, befolyásuk csökkenni fog, ahogy a központi kormány magabiztossága és tekintélye növekszik. Ezért ezek a csoportok minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy megszakítsák ezt a folyamatot és taktikájuk valószínűleg egyre kétségbeesettebb lesz, ahogy helyzetük fokozatosan romlik.

A NATO által a volt Jugoszláviában végrehajtott béketámogató műveletek során szerzett tapasztalatok miként segítik Önt és az ISAF-et a napi munkában?

Az ISAF küldetését leginkább segítségnyújtási küldetésként lehet meghatározni. Mint ilyen, különbözik a NATO által vezetett balkáni békefenntartó műveletektől. Mindazonáltal az ISAF szilárd mandátummal rendelkezik, amely jelentős politikai és katonai tekintéllyel ruházza fel az afgán hatóságokkal való napi érintkezés során. Az ISAF vezérkar kulcsfontosságú tagjai már vettek részt korábbi NATO vezetésű kitelepülésekben, beleértve az IFOR-, SFOR- és KFOR-erőket is, és azok a tapasztalatok, amelyeket ezekben a hadműveletekben szereztek, hatalmas segítséget jelentenek egy hadműveleti parancsnokság létrehozásánál. Döntő fontosságúnak bizonyultak a hatékony vezetési rendszerek kialakítása során, és hozzájárultak az adatok és információk áramlásának optimalizálásához. Ily módon rendkívül rövid idő alatt sikerült teljesen működőképes parancsnokságot felállítani.


A NATO-erőkön kívül az ISAF-ban megtalálhatók a partnernemzetek, sőt az euró-atlanti övezeten túl elhelyezkedő országok hozzájárulásai is. Hogyan sikerült összefognia ezeket az erőket?

Jelenleg 17 NATO-tagállam és 13 partnerország járul hozzá csapatokkal az ISAF-hez. A 31. hozzájáruló nemzet Új-Zéland, amely nem NATO-partner. Bár elméletben nehéznek kellene lennie egységet teremteni a különféle kontingensek között, a gyakorlatban ez a sok nemzet kiválóan együttműködik egymással. Ennek az az oka, hogy a NATO-nak régi időkre visszanyúló tapasztalatai vannak a több országból érkező haderők összefogása terén. Egy adott feladat ellátására vannak kiképezve és motiválja őket az afgán küldetés kihívása.

A NATO-tagállamok mérlegelik, hogy miként lehetne kiterjeszteni az ISAF mandátumát Afganisztán Kabulon túli nagyobb területeire is, például azáltal, hogy nagyobb részt vállalnak a Tartományi Újjáépítési Csoportok (PRT-k) munkájából. Hogyan lehet ezt a gyakorlatban megvalósítani?

Nyilvánvalóan az ISAF első prioritása azt volt, hogy bizonyos fokú stabilitást biztosítson Afganisztán politikai és közigazgatási fővárosának. Ezt mostanra sikerült megvalósítani. Ahogy az ATA tekintélye és befolyása egyre nő az ország más részein is, az ISAF szerepének és jelenlétének tükröznie kell ezeket a változásokat, és tovább kell fejlődnie, hogy az egész ország előnyét lássa tevékenységének. Az ENSZ BT 1510. számú határozata elismeri ennek a szükségességét, és jogi szempontból egyengeti az utat a végrehajtása előtt. A NATO is elvben elfogadta a küldetés kiterjesztésének szükségességét. A valóságban azonban a megvalósítás módja meglehetősen bonyolult. A PRT-k kínálják az egyik lehetséges megoldást. Az ország egész területén stratégiai pontokon szétszórt, gyorsan bevethető Gyorsreagálású erőkkel és szoros légi támogatással támogatott kis haderőkomponensek megteremtenék a biztonság fokozásának platformjait szerte az országban. Ez hatékony módja lenne a befolyásunk távoli területekre való kiterjesztésének, és az ottani stabilitás megteremtésének anélkül, hogy sok ezer fős csapatokat kelljen lekötnünk a terepen. Végső soron pedig értékes eszközt jelent, amellyel elő lehet segíteni a tartományok megfelelő kormányzását, a központi kormányzat legitim és elszámoltatható irányítása mellett. Sőt ez a stratégia minimálisra csökkenti annak a kockázatát is, hogy az ISAF-et megszálló erőnek tekintik. Mindazonáltal a NATO-tervezők alternatív módszereket is vizsgálnak, és még meg kell határozniuk a cselekvés legjobb módját. Részletes tervet azonban nem lehet addig véglegesíteni, amíg a nemzetek nem döntöttek a megemelt hozzájárulási szintekről az általuk jelenleg biztosított csapatok, erőforrások és képességek kiegészítéseként.

Az Afgán Nemzeti Hadsereg, mint ütőképes haderő kifejlesztését, és ezzel egy időben a Lefegyverzési, Leszerelési és Újra beilleszkedési (DDR) folyamat továbbvitelét kritikus fontosságúnak ítélik a teljes bonni politikai menetrend sikere szempontjából. Milyen haladást értek el ezeknél és milyen szerepet játszik mindkettőben az ISAF?

Az Afgán Nemzeti Hadsereg (ANA) és a DDR program egyaránt előrehalad. Eddig mintegy 7000 katona és tiszt kapott kiképzést és jelentős számban vettek részt lázadások elfojtására irányuló hadműveletekben Afganisztán Pakisztánnal közös határa mentén. A rendőrség szerepe döntő fontosságú az ANA sikeres szempontjából. Ahogy egyre több rendőr jelenik meg az utcákon, az ANA- katonák, akik jelenleg rendőri feladatokat látnak el, a katonáskodásra összpontosíthatnak, és így növelhetik az ANA hatékonyságát. A kísérleti DDR program Kunduzban és Gardezben már befejeződött. Jelenleg folyamatban van PRT-k létrehozására vonatkozó további ötletek kidolgozása. A DDR program Kabulban december elején kezdődött és szorosan együttműködünk az ATA-val annak érdekében, hogy az kellőre időben megvalósuljon. Lassú folyamatról van szó, de olyanról, amelynek végbe kell mennie, ha le akarjuk fegyverezni az ország számtalan milíciáját, és biztosítani akarjuk újbóli beilleszkedésüket a társadalomba. Ez csak az első lépés.

...vissza az elejére...