Ugrás a NATO honlapjára
Ugrás a NATO Tükör honlapjára
      Legfrissebb szám: Tél 2003 Korábbi számok  |  Nyelv
Ugrás a NATO honlapjára
 Tartalom
 Előszó
 Összefoglalók
 Vita
 Életrajz
 Interjú
 Kiadványok
 Kiemelt téma
 Statisztikák
 Szerzők
 Linkek
 Következő szám
Ugrás a NATO Tükör honlapjára Kapcsolatfelvételi szerkesztő/Előfizetés Nyomtatóbarát változat


A NATO balkáni Odüsszeiája

A NATO döntése, hogy beavatkozik Koszovóban vitatott
volt, de ma már egyértelmű, hogy bátor, elvi alapokon
nyugvó és előrelátó lépés volt.
(© NATO)

Robert Serry azt elemzi, hogy miként fejlődött a NATO jelenléte és tevékenységei a volt Jugoszláviában a Koszovói hadjárat óta, valamint számba veszi a jövő lehetőségeit.

Néha figyelemre méltó, hogy még a legelmérgesedettebb viszony is milyen gyorsan jobbra fordulhat. Kevesebb, mint egy évtizede a NATO csaknem három hónapig folytatott légi hadjáratot Jugoszlávia ellen, hogy megállítsa a koszovói etnikai tisztogatást. Ma Szerbia és Montenegró, Jugoszlávia utódállama, a Szövetség Békepartnerség programjához történő csatlakozásra törekszik, sőt még katonákat is felajánlott, hogy NATO-s társaikkal együtt szolgáljanak a Szövetség által vezetett afganisztáni békefenntartó műveletben.

A NATO és Szerbia és Montenegró közötti viszonyban ez a pálfordulás alighanem a leglátványosabb biztonsággal kapcsolatos fejlemény, ami az 1999-es koszovói hadjárat óta a volt Jugoszláviában bekövetkezett. A fejlődés azonban csaknem minden területen biztató volt a közben eltelt időszak során. Ma Bosznia-Hercegovina szintén tagjelöltje a békepartnerségi (PfP-) programnak, Albánia, Horvátország és a volt Jugoszláv Macedón Tagköztársaság* a NATO-tagságra törekszik, és máris élőerővel járul hozzá az euró-atlanti területeken túl folyó NATO- műveletekhez, és jövő évben valószínűleg lehetséges lesz körülbelül 25000-re csökkenteni a NATO által vezetett műveletben résztvevő katonák számát Bosznia-Hercegovinában és Koszovóban – ami alig valamivel több, mint az 1999-ben telepített létszám.

Igaz, a fennmaradó kihívásokat nem szabad alábecsülni. Szerbia és Montenegró nemzetközi rehabilitációja csak akkor válhat visszafordíthatatlanná, ha teljesíti a PfP-tagság valamennyi követelményét, és felvételt nyer a programba. Koszovó jövőbeli politikai jogállására még nem született megoldás, és továbbra is szükség van a robusztus nemzetközi biztonsági erők jelenlétére. A bosznia-hercegovinai békefolyamat még nem önfenntartó és bizonyos formában a nemzetközi biztonsági erők jelenlétének ott is fenn kell maradnia. Ezen kívül az erőszak, amely a volt Jugoszláv Macedón Tagköztársaság* stabilitását és egységét fenyegette, újra felütheti a fejét, ha a békefolyamatot nem irányítják intelligens és tapintatos módon. A stagnáló gazdaságok pedig még a legelszántabb nemzetközi béketeremtő erőfeszítéseket is aláaknázhatják és hozzájárulhatnak ahhoz, hogy néhány, a konfliktusért elsősorban felelős nacionalista politikai pártra újra rámosolyogjon a szerencse.

Szerbia és Montenegró

Mindazonáltal a NATO és Szerbia-Montenegró közötti viszony oly mértékben javult, hogy Lord Robertson 2003. novemberének végén, a volt Jugoszláviában tett búcsúkörútján felkereshette Belgrádot. Ez a mérföldkőnek számító eseményt - az 1999-es hadjárat óta először látogatott Szerbia-Montenegróba egy hivatalban levő NATO-főtitkár - azonnal követték az első magas szintű katonai tárgyalások a Szövetség és Belgrád között. Ezekre Olaszországban, Nápolyban került sor a NATO részéről Gregory G. Johnson admirális, a Dél-Európai Szövetséges Haderők főparancsnoka, szerb és montenegrói részről pedig Boris Tadic védelmi miniszter és vezérkari főnök részvételével.

A Szerbiában és Montenegróban zajló reformfolyamat még mindig jelentős belső kihívásokkal néz szembe, amelyeket nem szabad félvállról venni. A parlamenti választásokat előrehozták december elejére, és azok kihatással lehetnek az ország nemzetközi kilátásaira. Bármi is legyen azok eredménye, remény szerint a következő belgrádi kormány megmarad a reformok útján.

Szerbia és Montenegró javára kell írni, hogy az ország a közelmúltban jelentős előrehaladást ért el a védelmi reform terén. Belgrád már részt vesz egy sajátos kialakítású Biztonsági Együttműködési Programban a NATO-val, amely nagyrészt a Szövetség által szponzorált műhelyekből áll: ezeknek az a célja, hogy a szerbeket és montenegróiakat tájékoztassa az euró-atlanti biztonsági struktúrákról és a Békepartnerségről. Ezen kívül együttműködik a hágai Volt Jugoszláviával foglalkozó Nemzetközi Büntetőbírósággal (ICTY), ami leginkább a volt elnök, Szlobodan Milosevics átadásában nyilvánult meg. De még sok olyan követelmény van, amelynek még meg kell felelni.

Belgrádnak még át kell adni a még mindig az országban bujkáló leghírhedtebb vád alá helyezett háborús bűnösöket - különösen Ratko Mladicsot - az ICTY-nak. Ezen kívül vissza kell vonnia a szintén hágai Nemzetközi Büntető Bíróságon hét szövetséges ország és vezetőik ellen benyújtott keresetet. Erről a két kérdésről nem lehet tárgyalást nyitni. Ha Belgrád megfelel ezeknek a feltételeknek, akkor Szerbia és Montenegró a jövő júniusi isztambuli csúcstalálkozón számíthat a békepartnerségi programhoz való csatlakozásra, habár a szövetségesek továbbra is szigorúan figyelemmel kísérik az ottani politikai fejleményeket, valamint Belgrád magatartását és aktivitását Koszovóban.

A NATO követelmények teljesítésére ösztönöz az a potenciális segítségnyújtás, amelyre Belgrád a Békepartnerség keretében számíthat. A NATO a szomszédos országokban a biztonsági ágazat reformját jelenleg többek más kezdeményezés mellett olyan programokkal segíti, amelyek célja a katonai személyzet átképzése, hogy ezáltal könnyebben beilleszkedhessenek a civil életbe, valamint volt katonai bázisok polgári célokra történő átalakítása. Hasonló programok egyértelműen segítenék a katonaság létszámcsökkentést Szerbiában és Montenegróban. Sőt, az Euró-atlanti Partnerségi Tanács tagjává válva Belgrád megtenné az első lépést az euró-atlanti integráció felé vezető lépcsőn, és lehetőséget kapna, hogy egy NATO-fórumon hallassa hangját. A NATO és a nemzetközi közösség számára Szerbia és Montenegró tagsága a Békepartnerségben szintén jelentős előnyökkel jár, mivel Belgrád, mint konstruktív partner nélkül nehéz lenne újjáépíteni a régió hosszú távú biztonságát és stabilitását.

Bosznia-Hercegovina

A NATO és Belgrád kapcsolatának fordulópontja valószínűleg a leglátványosabb biztonsági vonatkozású fejlemény, amely a koszovói hadjárat óta a volt Jugoszláviában bekövetkezett.

Bosznia-Hercegovina az isztambuli csúcstalálkozón szintén számíthat a békepartnerségi tagságra, ha megőrzi a reform elmúlt hónapokban tapasztalt lendületét. Ezen kívül, tekintettel az átfogó biztonsági helyzet folyamatos javulására, a helyszínen a Stabilizációs Haderőben szolgáló katonák számát jövő júniusra 7000 és 8000 fő közöttire lehetnek csökkenteni, szemben a jelenlegi, körülbelül 12000 fős szinttel és az 1995. decemberi kezdeti 60000 fős csapat-telepítéssel.

Bosznia-Hercegovina biztonsági architektúrája 1995-ben az ellenségeskedés lezárultakor - amelyben három szembenálló fegyveres erő vett részt - nem segítette elő a hosszú távú biztonságot, stabilitás és boldogulást. A közben eltelt években ezért a NATO és más nemzetközi szervezetek különféle boszniai hatóságokkal együtt dolgoztak az országi védelmi struktúráinak megreformálásáért.

Idén a reformfolyamat a Paddy Ashdown főképviselő által felállított és Jim Locker, volt amerikai védelmi államtitkár helyettes elnökletével működő különleges védelmi bizottság kitartó munkájának eredményeként meghozta gyümölcsét. Bosznia-Hercegovina háromszemélyes kollektív elnöksége szeptemberben hivatalosan támogatásáról biztosította az úgynevezett Locker-jelentésben javasolt programot, amely egységes állami szintű védelmi minisztérium felállítását javasolta. A boszniai parlament decemberben ratifikálta a javaslatot.

A főképviselő egy sor elvárást dolgozott ki a program végrehajtásának mérésére. Ezek között szerepelnek törvényhozási intézkedések, beleértve különféle alkotmánymódosítások elfogadását is, személyi intézkedések, úgymint állami szintű védelmi miniszter és két miniszterhelyettes kinevezése, intézményekkel kapcsolatos intézkedések, beleértve egy parlamenti biztonsági bizottság felállítását, illetve átalakítási és költségvetési intézkedések, beleértve költségvetési rendszer létrehozását mind állami, mind intézményi szinteken, valamint a 2004. évi költségvetés előkészítését és a fegyveres erők méretének csökkentését is.

Ha Bosznia-Hercegovina képes bizonyítania ezeknek az elvárásoknak a teljesítésével, hogy végrehajtja a reformprogramot. és hogy minden tőle telhetőt megtesz az ICTY-jal való együttműködésre, akkor biztosra vehető PfP-tagsága.

Bár hivatalos döntés még nem született, a bosznia-hercegovinai biztonsági környezetben bekövetkezett javulások, amelyek lehetővé teszik a csapatok létszámának csökkentését szintén egyengethetik az utat az Európai Unió számára, hogy egy utódküldetést indítson a már jelenleg folyamatban levő rendfenntartó-felügyeleti küldetés mellett. Ez a lehetőség, amelyről jelenleg tárgyalások folynak, és amely 2004. végére valósulhat meg, nem járna a NATO teljes körű kivonulásával. Ehelyett inkább a Szövetség továbbra is biztonsági tartalékként szolgálna az EU által vezetett műveleteknél és minden valószínűség szerint egy NATO-katonai parancsnokságot és egy polgári képviseletet is felállítana Szarajevóban, a további katonai reformok felügyeletének elősegítése érdekében. Valójában a NATO bosznia-hercegovinai szerepvállalásának jellege változik majd meg. Az elkövetkező hónapokban és években a hadművelete vonatkozás fontossága csökkenni fog, míg a politikai bekapcsolódás, különösen a Békepartnerségen és az Euró-atlanti Partnerségi Tanácson keresztül egyre nagyobb jelentősére tesz majd szert.

A volt Jugoszláv Macedón Tagköztársaság*

Az EU-NATO együttműködés modellje a volt Jugoszláv Macedón Tagköztársaságban* létrehozott modell, ahol az Európai Unió átvette a NATO által vezetett küldetés felelősségét 2003. áprilisában. A parancsnokság átadása egy úgynevezett „Berlin-Plusz” intézkedéscsomag elfogadását követi, amely meghatározza, milyen feltételek mellett veheti igénybe az Európai Unió a NATO eszközeit. Az EU által vezetett jövőbeli boszniai hadművelet legfelsőbb parancsnoka pedig a Szövetséges Haderők Európai Főparancsnokságának (SHAPE) legmagasabb rangú EU-s tisztje lesz, aki egyben a Szövetséges Erők Európai Főparancsnok helyettese (DSACEUR).

Az Európai Unió, a NATO, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és az Egyesült Államok tényleges partnersége a volt Jugoszláv Macedón Tagköztársaság* területén folyó válságkezelésben a balkáni nemzetközi szerepvállalás egyik legfigyelemreméltóbb sikertörténetéhez vezetett. A NATO szerepe 2001-ben kulcsfontosságú volt a tűzszünet kialkudásában és amnesztia biztosításában azáltal, hogy az Essential Harvest hadművelet keretében lefegyverezte a Nemzeti Felszabadítási Hadsereget (NLA), a Task Force Amber Fox hadművelettel pedig hozzájárult a biztonság helyreállításához a hajdani válságterületeken. A NATO intenzív párbeszéde az NLA volt vezetőivel pedig elősegítette az egykori gerillamozgalom átalakulását politikai párttá.

A 2002. szeptemberi fordulópontnak tekinthető választások után egy új, mérsékelt kormány alakult Branko Crvenkovszki miniszterelnök és a volt lázadó vezér, Ali Ahmeti vezetésével. Minderre az ellenségeskedés vége után egy éven belül került sor. Azonban itt még mindig nincs ok az elégedettségre. Az új kormányzat máris nehézségekbe ütközött az Ohridi Megállapodás, a stabilizációs folyamatot létrehozó keretmegállapodás végrehajtása során, a gazdaság pedig továbbra is stagnál. Habár a kormányzat fontos lépéseket tett a 2001-es konfliktusból fakadó biztonsági problémák orvoslása felé - egész pontosan, az albán etnikumhoz tartozók számának megnövelésével a rendőrség állományában - kisebb biztonsági incidensek továbbra is előfordulnak, különösen a Koszovóval határos területeken.

Emiatt a nemzetközi közösségnek továbbra is szerepet kell vállalnia a volt Jugoszláv Macedón Tagköztársaságban*. Ily módon a NATO katonai parancsnokságot tart fenn Szkopjében, hogy segítse a biztonsági ágazat reformfolyamatát, és hogy kapcsolatot tartson a KFOR-ral a határbiztonsági kérdésekben. Eközben az EU katonai küldetés, a Concordia hadművelet decemberben véget ért volt Jugoszláv Macedón Tagköztársaságban*, és azt rendőri-megfigyelői és tanácsadói küldetés váltja fel.

Koszovó

A biztonsági helyzet Koszovóban stabil, de törékeny. Ezen kívül a politikai helyzet továbbra is feszült és a Kontakcsoport 2003. októberi döntését követően a tartomány végső jogállásáról szóló tárgyalás valószínűleg nem kezdődik el legkorábban 2005. közepe előtt. Emiatt nem lehetséges ugyanolyan mértékben csökkenteni a Koszovói Haderő (KFOR) létszámát, mint az SFOR-ét Bosznia-Hercegovinában. Mindazonáltal az állomány 2003. végére az ütemterv szerint mintegy 17500-ra csökken a jelenlegi 19500 fős, és az 1999. júniusi első felvonulás 50000 fős létszáma után.

Mivel Koszovó jogállása továbbra is megoldatlan, a NATO megbízatása a tartományban kiterjedtebb bármely más műveleténél. Ily módon a Szövetség felelős például a határ menti biztonsági erőfeszítések támogatásáért, valamint szakértelemre tett szert és egyre inkább bekapcsolódott a konfliktus utáni irányításba. Az Európai Unióval, az EBESZ-szel és a Stabilitási Paktummal együtt a NATO múlt év májusában Ohridban, a volt Jugoszláv Macedón Tagköztársaságban* segített konferenciát szervezni a határ menti biztonságról, amelyen az régió összes országa részt vett. Így a Szövetség segít kialakítani a határokon átnyúló biztonsági együttműködés regionális kereteit.

Az elmúlt két évben, ahogy a NATO csökkentette a különböző balkáni műveletekben felvonultatott csapatainak létszámát, az egész régiót ténylegesen egyetlen összhaderőnemi hadműveleti területnek tekintettel. Ily módon a nápolyi Dél-Európai Szövetséges Erők irányították a Szövetség összes balkáni hadműveletét és egyetlen tartalék haderőt készítettek fel, amely bármelyik hadszíntéren bevethető békétlenség esetén. Ez a haderő, amely rendszeresen gyakorlatozik Bosznia-Hercegovinában és Koszovóban segítséget tudna nyújtani az EU- vezetésű és NATO-vezetésű haderőknek, ha ilyen támogatásra lenne szükség. Más kulcsfontosságú eszközöket, mint például műholdas és hírszerzési támogatást szintén közösen vesz igénybe a két küldetés, amelyeket logisztikailag légifolyosó köt össze a Belgráddal 2002. decemberében kötött megállapodás szerint. A NATO annak a lehetőségéről is tárgyal Belgráddal, hogy használhassa a területén áthúzódó közlekedési útvonalakat.

A Szövetség döntése, hogy beavatkozik Koszovóban és erőt alkalmaz az etnikai tisztogatási hadjárat megállítására abban az időben vitatott volt. De mindössze alig fél évtized elteltével és a folyamatos nehézségek ellenére egyértelmű, hogy ez a döntés bátor, elvi alapokon álló és előrelátó volt. A kilátások az egész régió számára jobbak, mint amilyenek a volt Jugoszláviában a harcok 1991. júniusi kirobbanás óta valaha is voltak. Az egyszerű emberek valamennyi etnikumban jobb jövőben reménykedhetnek. A további, kiterjedt ellenségeskedések esélyei pedig távoliak. Ennek eredményeként a NATO a biztonsági ágazat reformjára összpontosíthat, és tovább csökkentheti jelenlétét, ami a legnyilvánvalóbb jele az előrelépésnek.

A feladat azonban még nincs elvégezve, a tapasztalat pedig azt mutatja, hogy a konfliktus utáni időszak kezelése hosszú és vesződséges folyamat lehet. Bár szerepköreik és felelősségeik változhatnak, az Európai Uniónak, a NATO-nak és más nemzetközi szereplőknek tovább kell folytatniuk tényleges partnerségüket mindaddig, amíg erre szükség van ahhoz, hogy a régióban az újjáépítés és a stabilizáció önfenntartóvá és visszafordíthatatlanná váljon. A Szövetség által a Balkánon szerzett tapasztalatok rendkívül fontosak, ahogy a NATO az euró-atlanti térségen túlra tekint. Ahogy a Szövetség új kihívásokat vállal Afganisztánban, esetleg Irakban és máshol is, bátorságot meríthet a balkáni eredményekből és abból, ahogy figyelemreméltóan rövid idő alatt sikerült biztonságot teremtenie és megváltoztatnia az álláspontokat.

Robert Serry a NATO Műveleti Igazgatósága főtitkár-helyettesének válságkezeléssel foglalkozó helyettese és a balkáni munkacsoport vezetője

...vissza az elejére...

* Törökország a Macedón Köztársaságot alkotmányos nevén ismeri el.