Elemzés
A közép-ázsiai partnerségek megújítása
Katasztrófa-elhárítási főpróba: 2003. áprilisában , a “Ferghana 2003”-at, az első PfP gyakorlatot a Közép-Ázsiában, a NATO szponzorálta. ( © NATO)
Richard Weitz a közép-ázsiai biztonsági helyzetet elemzi, és javaslatokat tesz a NATO regionális műveletekben tett erőfeszítéseinek további fokozására.
2001 vége óta a NATO a közép-ázsiai térség biztonsági ügyeinek fontos, intézményes szereplőjévé vált. E fejlemény a Szövetség Közép-Ázsia iránt 2001.szeptember 11. és az afganisztáni Nemzetközi Biztonsági Támogató Művelet (ISAF) misszió átvétele után megnőtt érdeklődésének és fokozott szerep vállalásának eredménye. Az üzbég kormány erőszakos fellépése 2005. májusban Andizsánban, azonban rámutatott a Szövetség és a térségben lévő országok kapcsolatainak törékeny voltára. Ebből következően a NATO-nak egy új kezdeményezésre van szüksége, hogy megerősítse pozícióit Közép-Ázsiában.

A Szövetség már 2001. szeptember 11. az Egyesült Államok elleni terrortámadás előtt, folytatott tárgyalásokat a régió kormányaival védelmi kérdésekről. Az 1990-es évek vége óta valamennyi közép-ázsiai ország részt vett a NATO euró-atlanti Partnerségi Tanácsban (EAPC) és a Békepartnerségi Programban (az egyetlen kivétel Tádzsikisztán, amely 2002-ben csatlakozott a PfP-hez.)

Az EAPC és a PfP biztosítja azokat a mechanizmusokat, melyeken keresztül a NATO és partnerei, beleértve a volt szovjet tömb országait, egy sor területen praktikus védelmi és biztonsági együttműködést tud folytatni egymással. A partnerségi program elsődleges célja, hogy elősegítse a védelmi reformokat és javítsa a részvevők katonai interoperabilitását. A PfP tevékenységek felkarolnak egyéb területeket is, mint például a katasztrófa-elhárítás, a fegyverzet ellenőrzés és a határbiztonság. A tudományos és a környezetvédelmi együttműködés is fontos aspektusa a Szövetség térségben vállalt kötelezettségeinek. A NATO például, a „Virtual Silk Highway” (Virtuális Selyemút) kezdeményezés keretében elősegítette az internet összeköttetés kialakítását a közép-ázsiai és a kaukázusi térségben.

Műveletek szeptember 11 után

Szeptember 11-óta, két esemény fokozta lényegesen a NATO érdeklődését és aktivitását a közép-ázsiai térségben. Az első, hogy miután a legtöbb közép-, és kelet-európai ország a NATO tagja lett, a PfP figyelmének középpontja a katonai reformok és az együttműködés serkentése irányába tolódott el Közép-Ázsiában, a Kaukázusban és a Nyugat-Balkánon.

A második, az Enduring Freedom (Tartós Szabadság) és az ISAF-művelet megkezdése Afganisztánban, melynek eredményeként fokozódott a NATO katonai jelenléte Közép-Ázsiában. 2003-ban, a térségben tett látogatása alkalmával Lord Robertson főtitkár azt mondta, hogy a szeptember 11-i események megértették a Szövetséggel, hogy „biztonságunk szorosan kapcsolódik távoli területek biztonságához”. Közép-Ázsia mára a NATO ügyrendjének jelentős részét képezi.

Közép-Ázsia az a régiója a világnak, ahol Oroszország, Kína és a NATO katonai egységei rendszeresen, egymás közvetlen közelében tevékenykednek.
Az ISAF parancsnokságának átvételével, 2003 augusztusában, a NATO hosszú távra lekötötte magát egy műveletben, amely a stabilitás és biztonság elősegítését célozza Közép-Ázsiában. Megnőtt szerepével összhangban, a Szövetség képviselői politikai és gyakorlati – főként logisztikai - támogatást kértek a közép-ázsiai kormányoktól.

2004-es isztambuli csúcstalálkozójukon a NATO vezetői, azzal, hogy a záró kommünikében a Kaukázussal együtt „különös figyelmet érdemlő” övezetnek nyilvánították, megerősítették Közép-Ázsia fokozott fontosságát. Azt is elhatározták, hogy állandó összekötőt állomásoztatnak egy regionális parancsnokságon Kazahsztán fővárosában, Alma-Atában. Az összekötő elsődleges feladata a NATO regionális együttműködési és támogató programja végrehajtásának segítése.

Ráadásul a csúcstalálkozón létrehozták a NATO főtitkár közép-ázsiai, és dél-kaukázusi (Örményország, Azerbajdzsán és Grúzia) különmegbízottja tisztségét. Ennek első viselője, Robert Simmons rendszeres látogatásokat tett Közép-Ázsiában, hogy elmagyarázza a helyi kormányoknak a NATO programjait, és hogy miként lehet azokat a legjobban kihasználni. Simmons arra is kereste az alkalmat, hogy tájékoztassa a közép-ázsiai közvéleményt a Szövetségnek a regionális biztonsághoz való hozzájárulásáról, például Afganisztánban.

Az Andizsán effektus

A NATO hivatalnokai politikai és katonai reformok végrehajtására biztatták a Partner kormányokat. A keretdokumentum megerősíti a részvevők elkötelezettségét, hogy megőrizzék a demokratikus társadalmat, a fenyegetéstől és megfélemlítéstől való tartózkodásukat és a nemzetközi jogi normák fenntartását. Amikor Jaap de Hoop Scheffer NATO-főtitkár 2004. októberben Taskentbe látogatott, azt mondta, hogy: „Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy megvédjük a demokratikus értékeket és reméljük, hogy ez a szempont Üzbegisztánnal való kapcsolatainkban is érvényesül.”

2005 májusában az üzbég kormány általi leszámolást követően, a NATO Észak-Atlanti Tanács egy nyilatkozatot tett közzé elítélve „az üzbég biztonsági erők túlzó és aránytalan használatát” és független, nemzetközi kivizsgálásra szólított fel. Az üzbég kormány válaszul felszólította az amerikai csapatokat, hogy hagyják el az üzbég katonai objektumokat és megszorításokat vezetett be az üzbég területek és a légtér más NATO- szövetségesek általi használatára. A NATO és Üzbegisztán közötti együttműködési program jelenleg csak egy tucatnyi kisebb jelentőségű programra korlátozódik.

A NATO-üzbég biztonsági kapcsolatok összeomlása és a térségre vonatkozó nyugati demokratikus elképzelések körüli aggodalmak ellenére, a többi ázsiai kormány változatlanul érdeklődést mutat a NATO-val folytatott együttműködés iránt. A legjobb példa erre Kazahsztán, amely kidolgozta Egyéni Partnerségi Akciótervét és aktívan kooperál a Szövetséggel számos politikai és katonai kérdésben.

A másik oldalról azonban a Szövetség más prioritásokkal való folyamatos elfoglaltsága párosulva azzal a széles körben elterjedt felismeréssel, hogy a NATO nem egyhamar fog tagságot kínálni a közép-ázsiai országoknak, csökkentette befolyását a régióban. A regionális katonai szervezetek NATO- elvek szerinti átszervezésére tett erőfeszítések mind a mai napig csak szerény eredményekkel jártak. A közép-ázsiai katonai szervezeteket visszaveti, hogy elavult technikával, doktrínákkal és harcászattal rendelkeznek. Számos közép-ázsiai hivatalos személy még most is a nyugati felszerelések megszerzésének módját látja a NATO kapcsolatokban és nem a Moszkva által dominált Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének alternatíváját.

Az andizsáni eset azt is aláhúzza, hogy a NATO által támogatott erőfeszítések a közép-ázsiai országok fegyveres erői professzionalizmusának fokozására, segíthet a közép-ázsiai országok kormányainak, hogy erőszakot alkalmazzanak saját belső ellenfeleik ellen.

A NATO-SCO dialógus építése

A Shanghaj Együttműködési Szervezettel (Shanghai Cooperation Organization – SCO) folytatott formális dialógus segítheti megerősíteni a NATO szerepét Közép-Ázsiában. Az SCO - melyet Kína, Kazahsztán, Kirgízia, Oroszország Tádzsikisztán és Üzbegisztán alkot – Közép-Ázsia legbefolyásosabb regionális csoportosulásává növi ki magát.

Közép-Ázsia az egyetlen területe világnak, ahol Oroszország Kína és a NATO katonai alakulatai rendszeresen egymás közvetlen közelében működnek. Ennek ellenére a NATO nem rendelkezik formális intézményes kapcsolatokkal az SCO-val, vagy Kínával. Miután egy időre kihűltek a kapcsolatok azután, hogy a NATO harci gépei tévedésből lebombázták a kínai nagykövetséget Belgrádban az 1999-évi koszovói hadművelet során, a kínai nagykövet 2002 októberében találkozott Robertson NATO főtitkárral, hogy megbeszéljék a szorosabb kapcsolatok kialakítását. A kínai diplomaták láthatóan különös érdeklődést mutattak a hadászai fejlesztésekről és a közép-ázsiai biztonságról folytatott kétoldalú tárgyalások iránt. 2004 júliusában de Hoop Scheffer azt mondta, hogy a Szövetség számos közös aggodalomra okot adó területen együtt akar működni Kínával, mint például a terrorizmus elleni harc, tömegpusztító fegyverek elerjedése, és a regionális biztonság fenntartása különösen Afganisztánban és Irakban.

A kölcsönös érdeklődés eme kifejezésén túl még nincsenek konkrét eredmények. Japánnal ellentétben, Kínának nincsen „dialógus partnersége” a NATO-val. A Kínával kialakítandó formális kapcsolatok viszonzásaként, a NATO tagok ragaszkodnak, hogy nagyobb hozzáférést kapjanak az SCO tevékenységekhez. Válaszul, a NATO megnevezhetné az SCO-t, mint „globális partnert”, aláhúzandó a közös biztonsági programok értékességét.

A javasolt kapcsolat maga után vonná a NATO-SCO együttműködést bizonyos megegyezett funkcionális területeken. A témakörök, amelyek felkelthetik az SCO érdeklődését a NATO kormányokkal való együttműködésben, magukban foglalhatnák térség szociális-gazdasági fejlődését, az energiagazdálkodást, a terrorizmus elleni harcot, a kábítószer kereskedelem korlátozását, és a tömegpusztító fegyverek kérdését. A természetes és ember által okozott katasztrófák kezelésében való együttműködés szintén megengedne egy megerősített kapcsolatot ezen a fontos területen. Az SCO kormányai nagyobb erőfeszítéseket hagytak jóvá az ilyen típusú vészhelyzetekre, a 2005. júliusi Asztanában megrendezett csúcsértekezletük a záró deklarációjának azon paragrafusában, amely eggyel előzi meg azt, amelyben felszólítják az Afganisztánban működő koalíció tagországait, hogy jelöljék meg a közép-ázsiai katonai bázisok használata befejezésének menetrendjét.

Egy formális NATO-SCO párbeszéd lehetővé tenné a nézetek kicserélését a demokratizmusról, a vallásos szélsőségekről, és más kölcsönösen érdekes témákról. Az energia biztonság, a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása, a terrorelhárítás, a kábítószer és ember kereskedelemmel foglalkozó konkrét projektekben való együttműködés segíthetne eltéríteni a bénító nagyhatalmi versengést Közép-Ázsiában és megerősíteni mindkét intézmény képességeit, Eurázsia komplex, nemzetek közötti kihívásainak kezelésére.

Az elkövetkező években Közép-Ázsia stratégiai fontossága valószínűleg növekedni fog. Bár a régió kihívásokat hordoz a Szövetség számára, egyszersmind alkalmat is kínál a szélesebb együttműködésre, amely segíthetné a NATO most folyamatban lévő transzformációját, hogy szembenézhessen a XXI. század kihívásaival.
...vissza az elejére...